Egyik este gondoltam egy nagyot (bizonyára megszállt Soros és Klaus Schwab szelleme) és rákerestem itthon milyen formában is lehet ehető bogarakat venni.
Nyilván volt bennem is némi fenntartás a dologgal kapcsolatban, de hát hallottam épp elég embertől, hogy a rémes külső egész okés belsőt takar (és jelen esetben ez épp a bogarakra volt értve és nem rám), úgyhogy úgy voltam vele egye fene (no meg majd én) veszek egy doboz fűszeres tücsköt.
Az első dolog, ami megdöbbentheti az embert, az az ár. Bár konteós körökben szeretettel harsogják, hogy mindenbe is bogárlisztet raknak majd, jelenleg még közel nem tart ott az ipar—legalábbis kis hazánkban— hogy ezek fel tudják venni a versenyt a hagyományos ételekkel.
Egy picike dobozért, amiben talán van húsz tücsök összességében (10g nettó súly, ~360 kcal/100g) busás, közel 2.900 forintot fizethetünk. Ami kísérletezésre persze nem akkora pénz, de azért érezhetjük, hogy nem az átlag snackelő magyar pénztárcájára szánták, aki még a 700 forintos chipset is kétszer meggondolja, hogy biztos kell-e neki.
No, de sebaj. Ha lenyeltük, hogy perkálni fogunk, meglepő ízválaszték tárul elénk. Van itt sima borsos és paprikás tücsök, de olyan is amit sós karamellába forgattak, vagy, ne adj isten, csokoládéba. Én személy szerint szerettem volna valami semlegesebbet kipróbálni (és a bogaras csoki ötletétől még az én gyomrom is forgott), így végül egy egyszerű fekete borsos (az oldal szerint legnépszerűbb) kiszerelés mellett döntöttem.
Kettőt aludtunk és a jószágok megérkeztek. A csomagolás kifejezetten kulturált, látszik hogy gourmand népségnek tervezték, de a lényeg úgyse a papír, így nézzük milyen is a tücsök.
Kézbeveszem, száraz, szinte recseg az ujjam alatt. A csomagolás állítja a szárnyakat érdemes letépni az, idézem, “jobb szájélmény miatt” (ez a megfogalmazás jobban megforgatja a gyomrom, mint maguk a tücskök) úgyhogy kipróbáltam ezt a tanácsot megfogadva és meg nem fogadva is.
Sokan állítják, hogy a bogaraknak csirke-íze van. Bár nem merem állítani, hogy egy próba után bizonyosra tagadhatom ezt, de úgy érzem ez legfeljebb egy nagyon tág összehasonlítás, amit az ember hasra ütés után mond, hogy az érdeklődő másik kíváncsiságát kielégítse. Én inkább egy nagyon semleges, kicsit húsos, de amúgy nem kifejezetten karakteres íznek írnám le. Őszintén olyan egy picit mintha az ember pörcöt enne csak a pörc karakteres zsíríze és úgy egyáltalán zsírossága nélkül.
Ami engem picit feszélyezett, hogy a jószág fejét nem vágják le, így mielőtt a szájadba veszed, olyan nagyon mélabúsan tekint vissza rád azokkal a nagy szemekkel, de ha az ember ezen túlteszi magát, az ízt és érzést nem befolyásolja. Ahogy tapasztaltam a szárny se kifejezetten jelent gondot és mivel a fűszerezés nagyja ezeken van, így én jelenleg a szárny nem-letörő társulatba sorolnám magam. Összességében az egyetlen dolog, ami kicsit zavar, hogy miután lenyelted, valami kis lemezkék (gondolom én kitin?) a szádban ragad és egy darabig ott is marad, mert elég tapadós. Vízzel meg ilyesmivel le lehet öblögetni, de önmagában elég kellemetlen.
Szóval megettem a bogarakat, most boldog vagyok-e? Fogjuk rá. Érdekes élmény és a kezdeti megrökönyödésen túl közel nem annyira gusztustalan, mint az ember elsőnek érzi. Viszont az újszerűség lejártával elég egyértelmű, hogy jó sok idő el fog még itt telni amíg ebből “leugrom a Manna ABC-be tücsökért” kaja lesz és evvel talán nincs is semmi gond.
Őszintén, akiben fogalmazódott már az igény, hogy megtapasztalja milyen is, bátran ajánlom, mert hát finom. Aki viszont, érthető módon, nem tudja túltenni magát azon, hogy “jáj hát ez tücsk”, az se szontyolodjon nagyon el, nem az ambróziát hagyod ki.
Kommentben szívesen meghallgatom a véleményetek a témáról, meg persze bármi személyes tapasztalatot vagy ilyesmit. Köszi, hogy elolvastad.
35 comments
Fini lehet. Valami poloskás recept kéne, abból van sok tavasszal, lehetne spórolni a kaján.
Kitin, picike husi, sok fűszer, kb a tücsök snack ebből áll. Anno volt szerencsém kipróbálni a karamellásat amúgy és meglepően finom volt.
Sokszor amúgy megfordul a fejemben hogy a földi rovarokat nem, de a vizieket bezzeg megesszük, már-már luxus kajának számítanak, pedig régen az alsó osztály étele volt ( rákfélék, kagylók miegymás) és sokan undorodtak tőle.
Kíváncsi leszek hogy itt is lesz-e majd hasonló fordulat az évek múlásával. Persze lehet mondani hogy az ára alapján már most is luxus, de én inkább a felkapottság változására leszek majd kíváncsi
​
https://i.redd.it/o75rlja7euua1.gif
mondjuk ez nem ugyanaz mint a rovarliszt, amiről szó van igazából
Ezek csak rendelhetőek, vagy van hagyományos bolt is, ahol simán csak levehetem a polcról?
> Sokan állítják, hogy a bogaraknak csirke-íze van.
Jobb esetben a csirkének és tojásnak kellene bogár íze legyen, nem pedig hal.
Nem várt kvalité u/Nemin32 poszt. Ez igen!
[deleted]
Én megenném simán, gekkónak is ezt veszem csak élőt 😆 (btw ez nem tücsök, vándorsáskának néz ki)
Én Svédországban a fura ételek múzeumában próbáltam annó kukacot, tücsköt, stb. Nekem a tücsök kifejezetten bejött, pont mert egy száraz rágcsa volt. Simán enném chips vagy mogyoró helyett ha olyan árban lenne. A férgek viszont nekem pont az általad leírt pörcben lévő zsíros puha szájérzetet adták, amit kifejezetten utáltam – de itt megjegyezném hogy pont ezért a zsírt és pörcöt se szeretem, szóval nem a kukac hibája.
Én is láttam, de nem mertem kipróbálni. Ezután sem fogom, de köszi hogy ezt az élményt átadtad!
Én egy ideje terveztem kipróbálni ezeket a gasztronómiai csodákat. A tücsök kifejezetten érdekel, a többire még nem most fogom rávenni magam.
Köszi az élménybeszámolót, szerintem én is bepróbálom ezt a borsos témár.
Köszi szépen az élménybeszámolót! Örülök, hogy hiteles forrásból hallhattam az ízről. Én nagyjából a “kíváncsi vagyok, de annyira azért nem” kategória vagyok.
Messze külföldön volt olyan, hogy a streetfood-os standok közt volt bogaras/rovaros is, tenyérnyi pondrók, csótány, miegymás ami nálunk nem honos. Nem tudtam rávenni magam.
Pont pár hete vettünk a best stuffból közösen pár munkatárssal kóstolóba. Füstölt paprikásat próbáltunk. Nem volt rossz, leginkább a fűszerezés érződik, azon kívül csak ropogós. Az illata mondjuk elég erős, de ízre tényleg nem vészes. Közös ebédszüneti programnak tök jó volt
Egyszer vagy tíz éve láttam egy előadást a londoni Tudományos Múzeum kistestvérének számító Dana Centre-ben, ahol a rovarok az emberiség táplálkozásában betöltött jövőbeli szerepéről beszéltek.
* Szerintük egyrészt kikerülhetetlen a dolog, hiszen 2050-re még egymilliárd éhes szájat kell majd betömni, és az élelmiszerellátó-rendszer már most recseg-ropog.
* Másrészt az első hullám tücsök-kaja leginkább csibefasírt és szendvicspástétom formátumban fog megérkezni az európai boltok polcaira.
* Ez akár már az akkor következő öt éven belül elkezdődhet(ett volna. Nem kezdődött.)
Amúgy valószínűleg Ázsiában sem marékszámra tolják a ganajtúrókat például az iskolai közétkeztetésben.
—-
Emőke: eszembe jutott még egy érvük:
* A sáska sokkal hatékonyabb fehérje-gyár. Míg száz kiló fűből hetven kiló rovar lesz, addig csak tíz kiló marhahús, nem is beszélve a mindenféle járulékos problémákról, mint metán meg ilyesmi.
Az feszélyez, hogy a fejét nem vágták le? És az, hogy a szar még benne van a beleiben, az nem?
Nekem egy jó tücsökfilével semmi bajom nem lenne, de hogy a szarával együtt kell megenni, az nagyon undorító.
A rovar formájú verzióra nem hinném hogy valaha is kapható lennék, de lisztként nem látom semmi akadáját.
Koreában meg a főtt selyemhernyó lárvát eszik száz éve, a gyerekek nagyon szeretik: https://en.wikipedia.org/wiki/Beondegi
Én egy erősebben fűszerezett (mexikoi tajinos) tücsköt kóstoltam, a fűszer miatt imádtam, de a tücsön önmagában is szerintem teljesen jó volt, az a száraz, tapadós érzés egyszer egyszer elfogott engem is, én a popcorn hártyás részéhez hasonlítanám, szóval annyira nem nagy deal szerintem. Nyilván nem ezen fogunk élni, és attól még, hogy valami új/idegen számunkra, az nem jelenti azt, hogy rossz is, szerintem megéri kipróbálni.
Poénból egyik ismerősünk vett két zacskó szöcske chipset. Egyáltalán nem volt rossz. De azért kicsit fura, amikor először előveszel a zacsiból egy jól megtermett, pirított, fűszeres szöcskét.
Ja ilyet én is ettem már pár éve, kicsit bizarr, ízre leginkább semmilyen, a látvány és a tudat sokkal undorítóbb mint bármilyen íz vagy érzet a szádban.
> Egy picike dobozért, amiben talán van húsz tücsök összességében (10g nettó súly, ~360 kcal/100g) busás, közel 2.900 forintot fizethetünk. Ami kísérletezésre persze nem akkora pénz, de azért érezhetjük, hogy nem az átlag snackelő magyar pénztárcájára szánták, aki még a 700 forintos chipset is kétszer meggondolja, hogy biztos kell-e neki.
asszem itt az ideje szöcskepásztorkodásba fogni
“hogy jó sok idő el fog még itt telni amíg”
Klaus Schwab szorgosan dolgozik rajta hogy mindened elveszítsd, elértéktelenedjen, és csak ez jusson. Nyugi, neki marad elég bio steak.
Forró vízben pár percig főtt liszbogárkukacot olajon serpenyőben hagymával megpirítva jobban ajánlanám a kíváncsiaknak.
Igaz hogy “fujjdecsunya”, de:
1. Ócsó, és lehet minden kisállatkerben kapni
2. Mikor elkezded főzni olyan jó illata volt, hogy meggyőz hogy jó ötlet volt nekiállni a projektnek.
Hat szerintem a 29g tucsok helyet inkabb eszek 1 kg Lazacot…..
az a baj ezekkel a suletlensegeggel hogy a vege az hogy nem hogy olcsobb mint amit helyetesitenie kellene de 10x annyi…… ertelme semmi…. gondolom ahol honos az ilyen etel ott azert eszik mert olcso….
Egye akinek hat anyja van.
Lisztfergeket is eszitek minden nap
Nem tudom mit pörögnek az emberek a tücsökevésen annyira, mikör a garnélarák meg a homár is ugyanaz a kategória. Azoknak is ilyen semmilyen vizenyőízük van, közben meg ezüstvillás sznobkaja.
Egyetlen “rovar” amit megeszek a homar
Egyik gimis osztálytársam anno kijárt a rétre és ő maga fogta el a tücsköket, majd mikor az anyja nem volt otthon (az anyukája nem akarta természetesen, hogy a kicsi fia tücsköket öljön a konyhában, miközben ott fortyog a fazékban a paprikáskrumpli) akkor megsütötte, és belerakta egy hatalmas befőttes üvegbe. Ezután minden szünetben előkerült a befőttes üveg, srác ropogtatta a mennyei manát kiélvezve a megrökönyödő szemek hadát, végül is ha chipset hozott volna, azt biztos nem tudta volna ilyen nyugodt, kolduló tekintetek nélkül elfogyasztani.
nem fogom megenni a bogarakat.
nagyon jó mindennapi motivációt ad ez a téma. még szívesebben dolgozom tovább azért, hogy a leszármazottaimnak soha ne kelljen majd efféle mocskot ennie.
E-120 (bíbortetű): [wikipédia](https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%ADbortet%C5%B1)
Miközben az ember finnyás az ízeltlábúakra, az ízeltlábúak szó nélkül bezabálják az embert ha úgy adódik.