Pszichiátriai esetmegosztás, sokadik felvonás. Tündérhegy az első pár óra benyomása alapján. (Tudom, van a képen typo.)
Pszichiátriai esetmegosztás, sokadik felvonás. Tündérhegy az első pár óra benyomása alapján. (Tudom, van a képen typo.)
22 comments
Az fasza
Hát ilyen névvel hogy tündérhegy,örülj hogy a kukid legalább nem fogdossák .
Egyébként a takarítás, mosogatás valakinek relaxációs tevékenység szokott lenni
Nem vagyok képzett pszichológus, de az ilyen “apróságokat” nem a tudatalatti sikerélmények miatt csináltatják a páciensekkel?
Kitartást!
A legtöbb ember nehezen emészti meg, de a takarítás, mosogatás, rendrakás egy iszonyatosan kikapcsoló és meditatív munka is lehet. Meg kell tanulni az agyadnak a folyamatot, belefeledkezni a tevékenységbe és meglátni az azonnali sikert. (Instant látszik a munka eredménye, meg tudod élni, hogy el tudtad végezni a feladatot.) A legtöbb depresszióval küzdőnek (már aki nem a múltkorában kitárgyalt divatdepressziós) ez egy iszonyatosan fontos, nagyon erős pozitív visszacsatolás. Ilyen szempontból ez nem arról szól, hogy te egy biorobot vagy, esetleg ingyen takarítószemélyzet, hanem egy lehetőség, hogy apró sikereket tudj szerezni és ebből építkezni.
Hogy-hogy nektek kell takaritani? Amikor en voltam, minden nap jottek takaritok. Mosogatni csak vacsora utan kellett a pacienseknek.
Google -> tündérhegy -> értékelések = 😨🥶🤢🤨😨🤔
Tudom, hogy így első blikkre kevésnek tűnnek a foglalkozások, de amúgy hidd el, hogy bőven elég. Eleve a péntek fél nap.
Heti 2x 30 perc egyéni az heti 60 perc. Az nemhogy nem rossz, hanem több mint amennyit kapnál, ha egyéniben járnál (és fizetnél érte). Ráadásul ketté van osztva, mert egy csomó másik platform is van arra, hogy bevidd a témáidat.
Ami pedig a csoportos foglalkozásokat illeti, a köztük lévő időt azért jól ki lehet tölteni. Vagy másokkal való beszélgetéssel, vagy a saját magaddal való foglalkozással. Délután van kimenő.
Összességében ne felejtsd el, hogy ez egy rehabilitációs intézmény. Ide pihenni jönnek az emberek. Az a lelki munka, amit csinálni kell, bőven elég energiát el fog venni, nem kell még hozzá más is, mert különben az egésznek a lényege veszik el. Próbáld meg kihasználni, hogy nincs semmi más feladatod, csak hogy pihenj és gyógyulj.
A takarítás azért talán nem annyira megterhelő, és alapból jó dolog ha bennt is va az embernek valami dolga, rutinja. De ha téged ennyire rosszul érint mindenképp beszélj erről személyes terápián, vagy csoportoson.
Fontos hogy elmond hogy hogyan érzed magad ott bennt, ezzel tudnak dolgozni a pszichologusok.
A terápia mennyiség pedig tényleg nem kevés, a napi csoportos és a heti 2x egyéni az eléggé magasnak számít. Az hogy 30 perc az nem sokkal kevesebb mint egyéniben lenne a 45. És ez 2x van.
Kitartást és jobbulást!
Remélem sikerül legyőznöd bármivel is küzdesz!
A csoportos és egyéni foglalkozásokról tudnál majd beszámolót írni?
A többi pácienssel mennyire vagy, mennyire kell kontaktusban legyél?
nekünk oviban voltak naposok
Én is voltam Tündérhegyen. Első élményem az volt, hogy a legrosszabb nővér volt épp szolgálatban, aki csak lehetett, megmutatta hol van az ágyam, és otthagyott szó nélkül, kb. 2 óra múlva jött valaki más, aki elvitt néhány tesztre, de borzasztó volt az egész. Miközben szociális fóbiával küzdöttem, szorongással, és a legtöbb dolgot úgy oldom meg ilyen esetben, hogy otthagyom. Igazából ott is hagytam a helyet hamar, de azért 2 hónapot kibírtam. Másik legrosszabb élményem a hellyel kapcsolatban, hogy arra a rajzos-festős csoportra jártam, ahol mások előtt kell valamit alkotni, és erről beszélni. Jól rajzolok, de nem mások előtt. Senki sem segített, hogy most mit csináljak, hogy tudnék feloldódni, hogy ez könnyebben menjen. Szóval az volt, hogy minden ilyen foglalkozás szorongás volt, majd mikor vége lett örültem, hogy na újra van 1 hetem, amíg nem kell ezen szorongani. Ugye mondanom sem kell, hogy ez nem eredményes, és erre lenne jó az az egyéni beszélgetés a pszichiáterrel vagy pszichológussal, de az annyira kevés, hogy kb. semmi értelme. Úgy alapból a mosogatás, terítés, takarítás nem olyan rossz, kell az embereknek valami, hogy ne hagyják el magukat, de amikor én voltam, a nővérek, meg a dolgozók nagyon lekezelőek voltak mindenkivel, és egyáltalán nem volt jó érzés ezeket csinálni. A másik meg, hogy ezt sem mutatják meg, hogy mit kell pontosan csinálni, és ez nekem személy szerint nagyon nem segített.
Lehet nem teljesen kapcsolódik az eredeti poszthoz, de az biztos, hogy a hely nagyban függ attól, hogy kik a szobatársaid, kik vannak éppen ott. El tudom képzelni, hogy nekem sokkal jobban segített volna, ha szimpatikusabb emberekkel vagyok együtt, de úgy összességében ez egy elég szociális hely, és ha te szorongsz az ilyenektől, azon biztos, hogy nem fog segíteni. Hiába vagy rákényszerítve. Ezt nem neked írom, csak ha valaki rátalál majd a jövőben a posztra.
clean your room BUCKO
A takarítás részére nagyon nem tudok kommentelni, viszont arra hogy a nap nagyrészében semmittevés van igen. Elvileg nagyon fontos része a rehabilitációnak az hogy szimplán legyen időnk magunkon gondolkozni. Pl. nekem amikor először vezettem le egyhuzamban 1500 km-t 1 hónap zen jött utána, egész egyszerűen mert alapjáraton az én agyamnak pörögnie kell mindig. Melóm pörgős volt, multitask 8 órában, amikor hazaértem meg ezt a pörgést játékokkal kellett továbbvinnem (olyan szinten hogy PC-n ment a game és mellette mobilon meg az autofarm). Aztán jött egy ilyen szituáció ahol rá voltam kényszerítve a saját gondolataimra és hogy foglalkozzak is velük.
Mondjuk azt nem értem hogy telefon akkor miért megengedett, de nem is vagyok szakértő.
Heti egyszer kibírod. Nem olyan nagy feladat, tekintve, hogy a takkernénik mosogatnak reggeli meg ebéd után hétköznapokon, és hogy az egész szobával osztozol a feladaton. Nem szeretek belelátni mindent a feladatba, de igenis fontos, hogy te is egyszer a héten képes vagy más koszos tányérját meg moslékát eltakarítani, pont mint ahogy ezt ők is megteszik neked. Kicsit szállj magadba, Tündérhegyen szükséged lesz rá. Kitartást!
Azt hiszem, nyitok itthon egy klinikát, úgyis le kéne pucolni az ablakokat és elmosogatni.
Ennyi erővel katonának is mehettél volna 🙂
Nem mintha eddig azt hittem volna hogy értelmes és minőségi a magyar pszichológia/pszichiátriai ellátás de most már …még annyira sem …
A napi 1-2 csoportos foglalkozást nem tartom kevésnek. A heti 2 egyéni terápiát sem, bár a 30 percet én is keveslem. Ez valószínűleg erőforrások hiánya miatt van. A csoportos terápiák ennél nagyobb gyakorisága viszont megterhelő lehetne egyes pácienseknek, és akinek nem, annak is időre van szüksége magában feldolgozni, megemészteni a csoportban elhangzottakat. Láttam, hogy az egyik előző posztodban azt mondtad, “remélem, itt majd helyre raknak”. Sajnos ez nem így megy, a lelki munkát nagyrészt neked kell elvégezned a fennmaradó időben, ha nem is egyedül. Remélem, sikerül hasznot húzni a csoport és a többiek támogatásából is. Sok sikert, jobbulást kívánok!
Nem tudom ezt olvasod-e még. Mit szeretnél, mi az, ami segítene? Heti hányszori terápia vagy milyen elfoglaltságok. Azt megértem, ha pl a takarítás neked nem ad semmit, én pl utálok főzni (nehéz kitalálni, megvásárolni, megfőzni. Majd gyorsan megeszem és jöhet a takarítás). A pszichin telefonozás teljesen nevetséges, ha nem lenne social media, ahol mindenkinek tökéletes az élete, sokkal kevesebb ember lenne depressziós, szorongana, lenne elérhetetlen megfelelési kényszere.
Pics or didn’t happen.
Én 3 hónapot töltöttem ott kb 4 éve.
Magad takarítani: végülis nem egy hotel, bár én úgy emlékszem, akkor még volt takarítónő.
Elmosogatni: együtt csinálod a szoba társakkal, kis csapatmunka, kis kommunikáció, kis alázat talán(mintha rádférne)
Nálam 3 csoportos alkalom volt (nem emlékszem pontosan, de mintha 2×30 perc és egy 1 órás) plusz egyéni hetente plusz a nagy gyűlések.
Egy idő után lesz elég dolgod az érzelmeiddel, emiatt ne aggódj.