Néhány nappal azelőtt, hogy Kóbor János meghalt, de már jó ideje kórházban volt, megnéztem néhány korai felvételt olyan slágerekről, mint a Léna vagy a Gyöngyhajú lány. Így akadtam rá [erre a felvételre](https://www.youtube.com/watch?v=Sgc6y1-Cf1Q), amitől kicsordult a könnyem, pedig sok közöm nincs az Omegához – inkább apám korosztálya volt a célközönség, ő meg Zorán mellett tette le a voksát, így felnőve csak annyi jutott el hozzám is, hogy élt egy gyöngyhajú lány. De. Ez az ember egy legenda. A magyar Mick Jagger. Megnéztem ezt a videót, és azon gondolkodtam, hogy talán egy tucat magyar dal, talán 2-3 magyar előadó létezik, aki így tömeggé tud varázsolni vadidegen embereket, akik aztán egymást átkarolva éneklik, hogy “Így lett a föld, az ég, zöld meg kék, mint rég…”
Az ilyen legendák csak egyszer halnak meg, a nép pedig csak egyszer kap rá lehetőséget, hogy méltón elgyászolja – mi ezzel nem tudtunk élni. Kóbor János meghalt, de hát minek ment oda, oltotta volna be magát. Kóbor János meghalt, mert nem oltatta be magát, az árnyékhatalmak pedig vele statuálnak példát. Ki a faszt érdekel, hogy oltott volt-e vagy sem? Bennem itt röhög két Pfizer, a harmadik is jön mindjárt, de ez az ember 60 évig dolgozott azon, hogy zenészként, és ne oltatlanként temessék el. Ha Presser Gábor jövőre meghal, és lesz benne addigra 12 Pfizer, akkor egy hónapig őt fogja gyászolni mindenki – teljesen megérdemelten -, de ha nem oltatta volna be magát, akkor úgy kell neki?
Tudom, hogy “tipikus magyarozni” is egy tipikusan magyar szokás, ezért ebbe az utcába nem fordulok be, de segítsetek megérteni, hogy nálunk miért kell, hogy még egy zenészlegenda halála is arról szóljon, hogy jobbos vagy balos, oltott vagy oltatlan?
12 comments
szerintem ez külföldön sincs másképp (már ha ez a fő kérdés)
Azért az segített volna a dolgon, hogyha beoltatja magát, vagy nem nyilatkozik erről a médiának.
A végigolvasott könyvet nem a borítójáról hanem a csattanóról ítélnek meg.
A legendáknak nem tesz jót ha megöregszenek. Ezért van akkora kultusz Che, Marley vagy József Attila körül és szürkül el az elméke Castronak, Walesának vagy Kóbornak.
Amikor Írországban egy lengyel boltban meghallod a rádióból a gyöngyhajú lányt, na akkor tud elkapni a honvágy…
>A magyar Mick Jagger.
Jagger forog a sírjában.
Még így, 73 évesen is milyen kiállása volt neki, tényleg az egyik legérdemesebb zenészünk volt. Az, hogy a halálával együtt azt is hallottam egyszerre, hogy oltásellenes volt, szégyen, nem ezt érdemelte.
Őszintén, nem tudom nagyon sajnálni, 78 éves volt, igazán azt sem tudtam, hogy élt még.
>Ki a faszt érdekel, hogy oltott volt-e vagy sem?
Hát így pandémia idején lehet azért érdekli a társadalmat.
>de ez az ember 60 évig dolgozott azon, hogy zenészként, és ne oltatlanként temessék el
Hát az életben számít az összes. Hogy mennyit és hogy dolgozott rajta, és hogy milyenek a számai, stb. az ízlésbeli dolog, arról nem látom hogy lenne értelem beszélni. De a cselekedeti már nem ízlésbeni dolgok.
>Ha Presser Gábor jövőre meghal, és lesz benne addigra 12 Pfizer, akkor egy hónapig őt fogja gyászolni mindenki
Nem biztos hogy mindenki egy hónapig gyászolni fogja. Lehet sok ember gondol egyet rá, és ennyi.
>de segítsetek megérteni, hogy nálunk miért kell, hogy még egy zenészlegenda halála is arról szóljon, hogy jobbos vagy balos, oltott vagy oltatlan?
–>>
>hogy nálunk miért kell,
Nem gondolnám hogy ez valami magyar specialitás lenne. Elég valószínű hogy más kultúrákban, nemzeteknél, stb. is van hasonló. Pl van a r/HermanCainAward , és van lokális is r/KoborJanosDij
>hogy nálunk miért kell,
Nem ‘kell’. Nem kötelező. Nem kötelező Kóbort se szeretni, sem nem szeretni, sem a zenéjét szeretni, se semmi.
>még egy zenészlegenda halála
A halál sajnos ilyen. Szomorú akkor is ha valaki zenészlegenda, akkor is ha nem zenészlegenda. A vírust pedig nem érdekli hogy valaki zenészlegenda-e.
>arról szóljon, hogy jobbos vagy balos
A ‘jobbos vagy balos’ hogy került ide, rejtélyes, semmi jelentősége a téma szempontjából. A vírust nem érdekli hogy ki jobbos, ki balos, stb.
>oltott vagy oltatlan?
A legjobb mindig a végére marad.
Mert a vírust azt mondjuk lehet érdekli az ellenanyag, meg ilyenek.
Ideje elfogadni, hogy már lassan 2 éve tart ez a pandémia, lassan 1 éve vannak vakcinák, és ez már számít.
Pont ez benne a kurva szomorú, hogy ennyin múlt volna de ő választotta, hogy ez legyen róla az utolsó dolog, ami megmarad nekünk
A Gyöngyhajú lány az Presser-Adamis dal.
Szerintem az itt lévők többsége nem tudna sokat mondani az Omegáról. 30 vagyok, biztos hallottam őket gyerekként a rádióban vagy valahol, de fogalmam sincs róluk. 30 pluszosok is biztos nagyon sokan vannak ezzel így.
Namost ilyenek számára ő csak egy ugyanolyan ember volt mint az utcavégi Marinéni: élt, hallottam róla de nem érdekelt különösebben. És akkor itt jön amire ki akarok lyukadni, hogy számunkra Kóbor János úgy jelent meg a tudatunkban, hogy egy vírustagadó (nemfigyeltem mit mondott/csinált, bocs ha hülyeséget írok), antivaxer, 70 évesen egy gyereket (nem kötekszek hogy hány évesen lett gyereke, lényegtelen) hátrahagyó emberke volt. Így az empátia nincs meg olyan szinten az irányába, mint azoktól akik szerették a zenéjét.
Az meg hogy rámutatnak az emberek a hibáira, amikből esetleg egyesek tanulhatnának, nem éppen a kegyeletsértés kategóriája szerintem. Szimplán manapság trendi fészbukon kikommentelni minden elhunytas hír alá, hogy aki nem “részvétem”-et kommentel, hanem véleményt fogalmaz meg, az egy érzéketlen pöcs.
Megemlíteni azt, hogy hiba volt részéről, hogy nem élt a lehetőséggel, nem oltatta be magát, miért is tiszteletlenség? Miért kegyeletsértő azt mondani, hogy ha odafigyel magára, még tovább élhetett, koncertezhetett volna?
Attól, hogy valaki írt/énekelt jó számokat miért ne lehetne elmondani, hogy egy idióta? Attól, hogy valaki *sztár* alapból korlátlan kritikamentes imádatot érdemel? Egy idióta volt, aki ha nem az, valószínűleg még most is élne. Csollány dettó (ő még él, de ki tudja, meddig). Arról most nem is beszélve, hogy azzal, hogy a hülye nézeteit nyilvánosan is propagálta, ártott azoknak is, akik (balga módon) adtak a véleményére.