131 évvel ezelőtt ezen a napon az Osztrák-Magyar Monarchiában a román vezetők petíciót küldtek a császárnak, Ferenc Józsefnek, egyenlő jogokat és a magyarosítási törekvések befejezését követelve.
131 évvel ezelőtt ezen a napon az Osztrák-Magyar Monarchiában a román vezetők petíciót küldtek a császárnak, Ferenc Józsefnek, egyenlő jogokat és a magyarosítási törekvések befejezését követelve.
7 comments
Igen ment magyarizáció, elnyomták a kisebbségi nyelveket a korabeli Magyarországon, ugyanúgy ahogy ez kb mindenhol ment Európában (Franciaország pl). Megértem, ha zokon vették.
Trianon meg túlságosan szigorú volt.
A kettő lehet egyszerre igaz.
Valahogy történelemórákon ezt nem szeretik mutogatni, hogy mi is elnyomtuk a kisebbségeket, márpedig nem is kicsit.
Amit aztán Ferencjóska visszaküldött a magyar kormánynak akik szépen be is börtönözték a petíció íróit.
Ez félig igaz, mert jogilag nem voltak elnyomva csak, mint nemzetiség. Más kérdés, hogy még fél lábbal a rendi társadalomban román nemesség híján, és a felekezeti különbségek miatt más volt a helyzetük.
De egyébként nekünk ezt tanították (nem ezt a konkrét aktust, de a magyarosítást), de azért ez az önostorozás (amit én nem szeretek, mert semmi közöm ahhoz sem, hogy ma mit csinál a Viktor nem, hogy száz éve ki, hogy bánt a románokkal) félre téve nem volt nagy befolyása a románoknak a monarchia működésére…
Nem azért mondom ezt mert nagy magyar soviniszta nacionalista vagyok, hanem, mert egész egyszerűen a román nacionalizmus közösségszervező ereje nem jutott el arra a pontra, hogy különösebben megrengesse a koronát.
Aztán meg Aradon, Kolozsváron, Nagyváradon, Marosvásárhelyen méginkább erőltetett románosítással átvették a többséget
Ez a “jaj Franciaország is ezt csinálta” duma olyan, hogy oké, és? Ennyi erővel azt is mondhatnánk, hogy”jaj Ferike beleszart a saját ágyába, akkor az miért baj, ha én is beleszarok a családi ágyba?”
Az, hogy nyugati vagy keleti nagyhatalmak hegemón pozícióból mit engedtek meg maguknak egy dolog. Ma egyre népszerűbb ott is erről beszélni, ezt elítélni, az interneten erre mondanak mindenféle pejoratív jelzőt, köztük azt, hogy ezek “woke” meg “libtard” dolgok.
Abban, hogy Magyarország hogyan viselkedett a nemzetiségekkel nem az a szomorú, vagy az elítélendő, hogy a kor viszonyaihoz képest ez mennyivel volt kegyetlenebb vagy kevésbé barbár.
Az angolok halálra akarták éheztetni egész Írországot. Az oroszok szó szerint kiirtották a Kelet-európai és szibériai őslakosok jelentős részét, köztük nyelvrokonaink javát is. Ehhez képest mi egész jó arcok voltunk.
Az igazán szomorú dolog az, hogy mi magyarok (méltán) arra vagyunk büszkék, hogy a törökök meg akartak téríteni, ki akartak irtani minket, de túléltük, és leginkább arra, hogy az osztrákok be akartak olvasztani a birodalomba és el akarták törölni az önálló magyar államiságot, kultúrát, nyelvet, de mind több és több jogot vívtunk ki magunknak. És ezek után mi ugyanazt csináltuk a többi nemzetiséggel, mint amit az osztrákok velünk.
A nemzetiségek évtizedeken keresztül próbáltak tárgyalni velünk az egyenjogúságért, hogy egy államközösségben maradhassunk, és amikor lehetőségük volt rá, fegyverrel próbáltak érvényt szerezni maguknak, miután a diplomatikus vonal süket fülekre talált. Pont mint Bocskai, Rákóczi vagy mint 1848-ban a márciusi ifjak, akik több évnyi, évtizednyi egyezkedés, reformkor után elégtelennek találták azt, amit sikerült elérni.
A különbség annyi, hogy Bocskai, Rákóczi és a márciusi ifjak bénák voltak, rosszul kalkuláltak, nem volt nekik olyan szerencsés helyzetük a történelmi geopolitika miatt, mint a nemzetiségeknek 1918-ban. Ezért előbbiek elbuktak, a nemzetiségek pedig saját szabadságukat és önállóságukat lelték.
Valamint míg ma páran cinikusan azt mondjuk, hogy jobb lenne az életünk ma, ha anno’ az osztrákoknak sikerül elnémetesíteni minket, az utódállamok haladnak szépen előre, míg Magyarország a stagnálás és a hanyatlás között váltakozik.
Mi volt a baj, nem tetszett, hogy a talpukat borotvàlni kell?