Minden amit az öngyilkosságról tudni akartál

Ez a poszt azoknak szól akik szeretnék megérteni az öngyilkosságot. Az öngyilkosság egy összetett viselkedés amit gyakran hallgatás és megbélyegzés övez, pedig a megelőzéséhez fontos lenne, hogy lehessen róla beszélni.

Vedd figyelembe, hogy a poszt az öngyilkosság működésével foglalkozik, szubjektíven, a szerző saját tapasztalataiból és korlátozott tudásából kiindulva. Ha segítségre van szükséged látogasd meg az [ongyilkossagmegelozes.hu](https://ongyilkossagmegelozes.hu) weboldalt ahol sok hasznos információ található.

# Miért lesz valaki öngyilkos?

A legtöbben nem gondolnak bele, hogy egy átlagos nap során hány alkalommal találnak menedékre a saját fejükben a külvilág stresszorai elől. A pszichológiai védőmechanizmusaink elrejtik előlünk ezeket a részleteket. Ez a menedék ritkán tökéletes, az emberek nagy része küzd különféle lelki problémákkal, a baj ott kezdődik amikor a fájdalomtól már nem tudsz a fejedben létezni tovább, amikor már saját magadtól menekülnél.

Az öngyilkosság megértéséhez az érzelmi fájdalom természetét szükséges megérteni. A fájdalom feldolgozásáért, és magáért a fájdalomélményért, legyen szó fizikai vagy érzelmi fájdalomról egy fájdalommátrixnak nevezett agyi hálózat felelős, ami a túlélésünket hivatott elősegíteni azzal, hogy a testünkre és társas kapcsolatainkra leselkedő közvetlen veszélyek elhárítására ösztönöz.

Ez a fájdalomélmény mindenki által jól ismert, de azt már kevesebben értik, hogy a krónikus fájdalom milyen károkat képes okozni, vagy azt, hogy az érzelmi fájdalom képes intenzívebb lenni és tovább tartani a fizikai fájdalomnál, többek között azért mert kevésbé korlátozzák az olyan tényezők, mint a bolygóideg túlingerlése, ami ájulást okoz. A legintenzívebb érzelmi fájdalom amit tapasztaltam sürgős késztetést okozott arra, hogy erőszakosan kárt tegyek magamban. Ebben az állapotban a fizikai fájdalom tompának tűnik, a gondolkodásod pedig a fájdalom megszüntetésére korlátozódik. Hosszabb távon az érzelmi fájdalom belülről őröl fel. Ez jól azonosítható szakaszokra osztható.

**Első szakasz: kudarc és szégyen**

Leggyakrabban a társas stresszorokkal, a kudarccal és szégyennel való megküzdés nehézségei felelősek azért, hogy az érzelmi fájdalom kikerülhetetlen részévé válik az életednek. A megküzdés nehézségeinek sokféle oka lehet. Egy iskolai zaklatással meglehetősen nehéz megküzdeni. Vannak akik egy válással, munkahely elvesztésével, vagy éppen magánnyal küzdenek. Ezzel szemben a társas perfekcionisták mások általuk feltételezett elvárásaival küzdenek. A társas perfekcionisták állandó késztetést éreznek arra, hogy másoknak megfeleljenek, minden ezzel kapcsolatos kudarcot fájdalmasan élnek meg.

Sok múlik azon, hogy gyerekként milyen bizalmi kötődésed alakult ki a szüleiddel. A biztonságosan kötődők könnyebben látják magukat szerethetőnek és a körülöttük lévőket megbízhatónak. Az elkerülően és szorongóan kötődők hajlamosak rossz véleménnyel lenni magukról és másokról. Az elkerülően kötődők vágynak mások közelségére, de félnek közel kerülni. A szorongóan kötődők elfogadásra vágynak, de nem hiszik, hogy elég értékesek vagy szerethetőek lennének.

Ha a megküzdés lehetetlenné válik akkor marad a menekülés vagy a tehetetlenség. Ez utóbbi egy mindenki által jól ismert állapot, a csapdába zártság érzése.

**Második szakasz: a csapdába zártság érzése**

Biológiailag a csapdába zártság érzése, a tehetetlenség a hipotalamikus-agyalapi-mellékvese tengely stresszhormonok által szabályozott stresszválaszának alulműködése. Ez a tengely felelős a küzdj vagy menekülj reakcióért, a szerepe mozgósítani a szervezet erőforrásait szükség esetén, a fizikai és pszichoszociális információkból kiindulva.

A tartós stresszen túl a gyerekkori bántalmazás képes a tengelyt alulműködésre kalibrálni, sőt fizikailag károsítani, ami még nehebbé teszi a megküzdést.

A csapdába zártság érzésének jelenléte egy ördögi ciklust okozhat, aminek során a stresszorok kiszolgáltatottságot okoznak a további stresszoroknak, folyamatosan lebontva az ellenállóképességedet, felborítva az életedet. Az érzelmi fájdalom elburjánzása elkezdi felőrölni a motivációidat az életre. A normák, jövőbeli terveid és szeretteid ellenére is kezded magad egyedül érezni, tehernek, a jövőt reménytelennek.

**Harmadik szakasz: öngyilkossági gondolatok és szándék**

Az öngyilkossági gondolatok enyhítik az érzelmi fájdalmat, ezért elkezdesz támaszkodni rájuk. Idővel a mindennapjaid megszokott részévé válnak. Az első öngyilkossági gondolataim 12 éves korom körül jelentek meg, azóta megszokott részei az életemnek. Az öngyilkossági gondolatok önmagukban nem okoznak szándékot, mindössze a küzdelmet jelzik az érzelmi fájdalommal.

Ha az érzelmi fájdalom végképp elviselhetetlenné válik és az öngyilkossági gondolatok már nem elegek megszülethet az öngyilkosság szándéka. Ebben szerepet játszik az is, hogy a fájdalom képes beszűkíteni a gondolkodásodat, csőlátást okozva. Az agyad annál jobban sürget a probléma megoldására minél kevésbé látsz megoldást a problémára. Ez egy paradoxon ami könnyen katasztrófával végződhet.

Van egy elmélet miszerint a pszichiátriai betegségek, mint a depresszió ezt a paradoxont hivatottak kompenzálni azzal, hogy ideiglenesen kiveszik a kezedből az irányítást, akadályozva az öngyilkos viselkedést. És valóban, öngyilkosságot nem feltétlenül a legmélyebb pillanatodban kísérelsz meg, mivel szükséges hozzá egy adott mennyiségű akaraterő, energia, izgalmi állapot.

**Negyedik szakasz: öngyilkos viselkedés**

Az öngyilkos szándék megszületése után az öngyilkosság megtervezése, az elkövetési módjának elérhetősége, a múltbeli tapasztalataid, mások öngyilkossága, a halállal kapcsolatos képzeleted és hiedelmeid befolyásolják, hogy öngyilkosságot kísérelsz meg vagy sem.

Ezen a ponton bármilyen apróság képes felemelni vagy lehúzni, a szándékod az életre vagy halálra az utolsó utánni pillanatban is képes változni. Ha már nem ez az első öngyilkossági kísérleted akkor már tudod, hogy mire számíthatsz ha nem sikerülne meghalnod, ennek következtében nagyobb valószínűséggel választasz halálosabb elkövetési módokat.

Az első öngyilkosságomat 14 évesen kíséreltem meg egy marék altató bevételével. Nem meghalni akartam, csak egy jobb világban felébredni. Ott kerestem menedéket a fájdalom elől. Előtte sokáig vagdostam magam, a fizikai fájdalom volt az egyetlen ami el tudta vonni a figyelmet az érzelmi fájdalomtól. A gyerekkori bántalmazás után az iskolai zaklatás sok volt egy 14 évesnek. A második öngyilkossági kísérletem alatt eltűntem otthonról azt képzelve, hogy senki sem fog keresni. Egy hídról próbáltam leugrani. A harmadik öngyilkossági kísérletemet már egyetemistaként követtem el, egy zsákot rögzítettem a fejemen kábelkötegelővel, majd egy egész nyarat töltöttem pszichózisba merülve azt képzelve, hogy halhatatlan vagyok. A negyedik öngyilkossági kísérletemet nem éltem volna túl ha a vadász aki megmentett aznap este nem sétál fel a hegyre a kutyájával.

# Hogyan lehet megelőzni az öngyilkosságot?

A legfontosabb azt megérteni hozzá, hogy az öngyilkosság egy viselkedés, nem pedig betegség. Egy betegség okozhat állandó érzelmi fájdalmat, instabilitást, hangulatzavart, mint teszi azt az én esetemben, de ezek legfeljebb növelik az esélyét annak, hogy az öngyilkos viselkedésnél köss ki újra és újra.

Az előzőekből következik, hogy az öngyilkosság megelőzéséhez elsősorban az öngyilkos viselkedéshez vezető szakaszok, az abban szerepet játszó faktorok elszabotálására van szükség.

A terápia, különösen a kognitív viselkedésterápia sokat segít a stresszorokkal való megküzdésben azzal, hogy megtanítja felismerni és megváltoztatni a negatív gondolkodási és viselkedési sémákat, szokásokat amiket automatikusan, észrevétlenül követsz. Hasznos a gyerekkorból hozott sémák leküzdésére is, amik gyakori kiindulópontjai az érzelmi fájdalomnak. A mindfulness koncentrációs gyakorlatai ezen felül segítenek elfogadni azt amin nem lehet változtatni. A boldogságiparral, a pozitív pszichológiával viszont vigyázni kell, mert túlságosan az egyén alkalmazkodására helyezik a hangsúlyt, a jólétet képességnek feltüntetve, letagadva a külvilág, a társadalmi környezet szerepét. Néha nem az elfogadás a helyes válasz, hanem a változás, és nem csak a te változásod.

Az öngyilkosság fele vezető út hajlamos lerombolni a kiegyensúlyozott, tartalmas életre való törekvésedet, pedig sok múlik az alváson, étkezésen, mozgáson, a céljaidon, a valahová tartozás érzésén, azon ha van aki meghallgat és érdeklődik felőled. Társas lények vagyunk, a biológiánk nagy részének középpontjában a kapcsolataink állnak. A cél itt az lenne, hogy próbálj minél többet megőrizni és létrehozni ezekből. Az önsegítő csoportok hasznosak lehetnek.

Az öngyilkossági szándék megszületése után nehezebb megelőzni az öngyilkosságot. Ezen a ponton ha valaki nem hagyja, hogy megmentsék akkor nehéz megmenteni. Még ha fel is ismered, hogy magadtól nem vagy képes megoldani a problémáidat akkor sem feltétlenül vagy képes másokban bízni. A félelmed túl nagy a kiszolgáltatottságtól, főleg ha egész életedben visszaéltek vele azok akikre az életed volt bízva. Ezúttal miért lenne másképp? A környezetedet nem mered terhelni, már így is tehernek érzed magad. A terápia ellenére eleve úgy működsz, hogy próbálod másoknak mindig a legjobb oldaladat mutatni. Rákérdezni senki sem fog, megfelelő alkalom rá, hogy felhozd pedig nem nagyon van.

*Hé, szia, tudom, hogy ez egy kicsit váratlan, de emlékszel, hogy mondtam, hogy augusztusban egy pár hétre vadkempingezni mennék? Hát valójában azért megyek, hogy megöljem magam. Ha minden jól megy akkor balesetnek fog tűnni. Tejet vigyek?*

*Szia, háttal nem kezdünk mondatot. Két litert egyébként légyszíves, laktózmenteset.*

A pszichológusoddal, főleg ha új pszichológus nem mered megosztani a tervedet, mert félsz attól, hogy megpróbálja kivenni a kezedből az irányítást. Szeretnéd nyitva tartani az opcióidat, így vagy úgy, de magadtól megoldani a problémát, mint ahogy korábban már sokszor.

Ezen a ponton a legjobb dolog ha nincs részletes terved, mert az implementáció intenció miatt hajlamos leszel azt véghezvinni. Ne próbáld meg elképzelni a fejedben hogyan ölöd meg magad vagy hogy mi lesz utánna, mert az csökkenti a bizonytalanságot, a félelmet a haláltól. Ne érintkezz olyan médiával ami pozitívan, egyszerűnek vagy megoldhatatlannak állítja be az öngyilkosságot, sőt csináld az ellenkezőjét. Az öngyilkosok után maradt gyászolók posztjai sem hasznosak, mert ők érthető módon hajlamosabbak megoldhatatlannak látni az öngyilkosságot. Emiatt egyébként maguk is nagyobb kockázatnak vannak kitéve.

Ha ebben a helyzetben vagy akkor előbb-utóbb kénytelen leszel kinyitni a szádat. Az én esetemben mégis a pszichológus lesz a megoldás. Ha úgy hozom fel, hogy csináljunk egy biztonsági tervet az lehetővé fogja tenni, hogy több segítséget kapjak, anélkül, hogy kikerülne a kezemből az irányítás. A biztonsági terv egy a pszichológusod és közted lévő megegyezés ami rögzíti, hogy mit teszel ha veszélyben lennél. Ezen túl tartalmazhat más elemeket is, többek között emlékeztetőket, hogy miért érdemes élni.

# Túl hosszú, nem olvastam

A mániából depresszióba váltás spontán szuicidológiai disszertációt okoz. Az élet ellenséges aggyal kihívás. A szerzőben felvetődött, hogy 34 helyett 36 évesen szeretne majd inkább meghalni, mivel ha 1-től 36-ig összeadod a számokat akkor 666 jön ki, ráadásul a pentagram belső szögei 36 fokosak. Egyelőre ennyit sikerült az élet melletti oszlopba írni, de még dolgozom a listán. Krumpli, uborkasaláta, hűtött szénsavas víz az új menü.

by VickWildman