Kurvára nem sikerült megértenem, mi ez az egész, miért jó, mire lesz jó.
Elég értelmetlen cikk volt.
Lehet, hogy rosszul értem, de Bohr azt mondta, hogy csak halott élőlények figyelhetők meg atomi szinten (gondolom azért, mert a megfigyelés ténye megváltoztatja a megfigyelés tárgyát vagy ilyesmi okból).
A medveállatka pedig élt (bár szinte halott volt), mégis sikerült a kísérlet.
> legyél én, medveállatka
> kis biszbasz vagyok, nem zavarok senkit
> boldogan élem az életem
> valami kurva nagy entitás kvantumösszefonódás állapotába hoz
Bezzeg a TOS, az maga a csoda!
Ja várjál, az első betűt rosszul írtam, T helyett F.
hát, a thumbnailből valami más állatkára következtettem
Csak addig van biztonságban tőlük a világ, míg fölnem tudják nagyítani magukat. Ezért nem jó kvantum kísérletezni rajtuk.
Hát hazudnék, ha azt mondanám, hogy megértettem, mi történt. Kicsit olyan hangulatom van, hogy mintha a medveállatka lett volna az összeköttetés, a “vezető” két elektróda között, csak itt nem töltés vándorolt, hanem valamiféle másik kvantumállapot. Mindez abszolút nulla közelében. Valaki meg tudja mondani, hogy ennek a hangulatnak van-e bármi köze a valósághoz?
**Medvedisznóember**
1. kvantumösszefonódjuk a medveállatkát
2. ???
3. PROFIT
Ez már a Matrix 2 -ben sem sült el jól
Mér gyurcsány jobb vót?
SOROS TREK DISCOFERI
– Hogy hívják németül a kvantumösszefonódott medveállatkát nulla Kelvin környékén?
– Lacinak.
Boldognak tűnik.
“Az élet komplex, forró és nedves, míg a kvantumobjektumok kis méretűek,
hidegek és jól kontrolláltak. Átléptünk ezen az akadályon egy
medveállatkával”
Persze. Ő egyedül lépett át a kellően rövid mikrokelvines kínzáson, a történet többi része csak ilyen Douglas Adams flash.
18 comments
Szegény medveállatka.
Innen már csak pár lépés a spore drive..
mi a fene az a kvantumösszefonódás? fájt neki?
Kurvára nem sikerült megértenem, mi ez az egész, miért jó, mire lesz jó.
Elég értelmetlen cikk volt.
Lehet, hogy rosszul értem, de Bohr azt mondta, hogy csak halott élőlények figyelhetők meg atomi szinten (gondolom azért, mert a megfigyelés ténye megváltoztatja a megfigyelés tárgyát vagy ilyesmi okból).
A medveállatka pedig élt (bár szinte halott volt), mégis sikerült a kísérlet.
> legyél én, medveállatka
> kis biszbasz vagyok, nem zavarok senkit
> boldogan élem az életem
> valami kurva nagy entitás kvantumösszefonódás állapotába hoz
> nagyon csíp
> PTSD-m lesz
> elmegyek a medveállatkák délutáni talkshowjába
> a műsorvezető megkérdezi, hogy mi lett velem
> “Maunika, kvantumösszefonódás állapotba gyüttem’!”
Bezzeg a TOS, az maga a csoda!
Ja várjál, az első betűt rosszul írtam, T helyett F.
hát, a thumbnailből valami más állatkára következtettem
Csak addig van biztonságban tőlük a világ, míg fölnem tudják nagyítani magukat. Ezért nem jó kvantum kísérletezni rajtuk.
Hát hazudnék, ha azt mondanám, hogy megértettem, mi történt. Kicsit olyan hangulatom van, hogy mintha a medveállatka lett volna az összeköttetés, a “vezető” két elektróda között, csak itt nem töltés vándorolt, hanem valamiféle másik kvantumállapot. Mindez abszolút nulla közelében. Valaki meg tudja mondani, hogy ennek a hangulatnak van-e bármi köze a valósághoz?
**Medvedisznóember**
1. kvantumösszefonódjuk a medveállatkát
2. ???
3. PROFIT
Ez már a Matrix 2 -ben sem sült el jól
Mér gyurcsány jobb vót?
SOROS TREK DISCOFERI
– Hogy hívják németül a kvantumösszefonódott medveállatkát nulla Kelvin környékén?
– Lacinak.
Boldognak tűnik.
“Az élet komplex, forró és nedves, míg a kvantumobjektumok kis méretűek,
hidegek és jól kontrolláltak. Átléptünk ezen az akadályon egy
medveállatkával”
Persze. Ő egyedül lépett át a kellően rövid mikrokelvines kínzáson, a történet többi része csak ilyen Douglas Adams flash.