A minap ismét kezünkbe került dédanyám negyven évvel ezelőtt sütött szilvalekvárja. Két nejlonzacskóba csomagolva, a spájzban várta, hogy ismét előkerüljön. Nagymamám szerint nem romlik meg.

Tapintásra puha, gumi-szerűen rugalmas, de könnyen törhető. Ízre pedig szilvalekvár, mintha tegnap sült volna.

A második fotón a fehér pöttyök csillanások. Úgy csillog a fényben, mintha valamilyen kőzet lenne. Nincs rajta semmilyen gombának vagy romlásra utaló elváltozásnak nyoma.

Nektek is van otthon ehhez hasonló “kincsetek”?

by kamisin101

16 comments

  3. Ilyet az Elefántláb mellől lehet csákánnyal feltörni.

  5. Szerintem ezt valamilyen egyetem szakja simán megvizsgálná

  6. Olaszországban árulnak 100 éves balzsamecetet, úgyhogy már semmin se lepődök meg. Ezt amúgy árulnotok kéne, biztos aranyárban menne

  7. Szerintem ez nem normális állag, mielőbb keress fel egy gasztroenterológust.

  8. Ha valaki képes pénzt kiadni más fürdővizéért akkor ezt is tuti megvenné valaki jó pénzért

  11. Amúgy először azt hittem ez valami odaégett csokis süti

  12. Néni szorongat egy égetetett fatörzsnek kinéző? vmit, majd azt mondják, nesze az lekvár.

    Gratulálok hozzá az ott már élt, amikor én még tervben sem voltam.
    Akkor jó éjt

  14. Anyósom ezt is félrerakná, mert jó lesz valamire…

  15. Holnap lehet, hogy posztolok valamit, ami így néz ki és a kezemben fogom.

    Természetesen szilvalekvár lesz.

Leave a Reply