Érdekes ez a modell. A legtöbbje szerintem rendben van, mint modell. Ami nekem furcsa, hogy a jóindulatot úgy hívják, hogy agreeableness, vagyis “egyetértőség”. Akkor vagyok jóindulató, ha mindig azt csinálom, amit a másik ember akar? Az nem jóindulat, ha azt csinálom, ami szerintem jó neki? Nekem elég alacsony openness for experience-m van, ezt úgy fogalmazzák meg, hogy “adatorientált, már-már dogmatikus”. Pontosan. Nagyon szilárd véleményem van mindenről, nagyon konok vagyok. De ez kombinálható jóindulattal.
” Ami érdekes, és a témával foglalkozó kutatásokban rendszeresen visszatér, hogy az alkalmazott terápia típusa nem állt szoros összefüggésben a személyiségvonások változásának mértékével: azt szokták mondani, hogy nem maga a módszer az, ami igazán számít (persze azért illeszkednie kell a személy problémájához), hanem a terápiás kapcsolat az, ami gyógyít. ”
Igen, erre konkrét tanulmányok vannak. Akkor a terapeuta tulajdonképpen csak egyfajta empatikus barát?
Inkább arról lehet szó, hogy módszerek átfedik egymást. Tulajdonképpen már Freud óta, mert amikor Freud díványán valaki arról beszélt, hogy fél a kutyáktól, mert egyszer megharapta egy akkor 1) szembenéz egy fájdalmas emlékkel 2) ezt biztonságos környezetben teszi, ami az emlék fájdalomtartalmát csökkenti
gyerekkori traumákra és hasonlóakra számítottam, ehelyett csak 10 életeseményre összpontosítottak, és ilyenek jöttek ki legfontosabbra, hogy első munkahely meg diploma, amiket saját tapasztalatból tudok cáfolni
gyerekszületést, válást még el tudom hinni
itt a lényeg:
“a vizsgálatok valószínűleg a nyereségalapú életesemények azonnali, ám sokszor átmeneti hatását tudták inkább megragadni, míg a veszteségalapú életesemények következményei általában lassabban bontakoznak ki, de tartósabb változásokkal járnak”
3 comments
Érdekes ez a modell. A legtöbbje szerintem rendben van, mint modell. Ami nekem furcsa, hogy a jóindulatot úgy hívják, hogy agreeableness, vagyis “egyetértőség”. Akkor vagyok jóindulató, ha mindig azt csinálom, amit a másik ember akar? Az nem jóindulat, ha azt csinálom, ami szerintem jó neki? Nekem elég alacsony openness for experience-m van, ezt úgy fogalmazzák meg, hogy “adatorientált, már-már dogmatikus”. Pontosan. Nagyon szilárd véleményem van mindenről, nagyon konok vagyok. De ez kombinálható jóindulattal.
” Ami érdekes, és a témával foglalkozó kutatásokban rendszeresen visszatér, hogy az alkalmazott terápia típusa nem állt szoros összefüggésben a személyiségvonások változásának mértékével: azt szokták mondani, hogy nem maga a módszer az, ami igazán számít (persze azért illeszkednie kell a személy problémájához), hanem a terápiás kapcsolat az, ami gyógyít. ”
Igen, erre konkrét tanulmányok vannak. Akkor a terapeuta tulajdonképpen csak egyfajta empatikus barát?
Inkább arról lehet szó, hogy módszerek átfedik egymást. Tulajdonképpen már Freud óta, mert amikor Freud díványán valaki arról beszélt, hogy fél a kutyáktól, mert egyszer megharapta egy akkor 1) szembenéz egy fájdalmas emlékkel 2) ezt biztonságos környezetben teszi, ami az emlék fájdalomtartalmát csökkenti
gyerekkori traumákra és hasonlóakra számítottam, ehelyett csak 10 életeseményre összpontosítottak, és ilyenek jöttek ki legfontosabbra, hogy első munkahely meg diploma, amiket saját tapasztalatból tudok cáfolni
gyerekszületést, válást még el tudom hinni
itt a lényeg:
“a vizsgálatok valószínűleg a nyereségalapú életesemények azonnali, ám sokszor átmeneti hatását tudták inkább megragadni, míg a veszteségalapú életesemények következményei általában lassabban bontakoznak ki, de tartósabb változásokkal járnak”