Szerintem én is egyre pontosabban látom a lényeget Magyarország jövőjével kapcsolatban.
Minek nem ment oda?
Bayer Zsolt remelem egy polgarhaboruban hosszas kinzas utan fogsz megdogleni mielott a pokolra jutsz
egyeztess lázárjanival, te éjsötét takony:
“Az Oroszországhoz való viszony (…) történelmi aspketusban (…) mindig értékválasztást is jelentett. Értékválasztást jelentett 1849-ben, értékválasztást jelentett 1918-ban és 1919-ben, értékválasztást jelentett 1945-ben, értékválasztást jelentett 1958-ban, Nagy Imre kivégzésekor, értékválasztást jelentett az elmúlt húsz év minden kormányzati döntése alkalmával. Aki Oroszországhoz közeledik, lehet, hogy gazdasági értelemben ennek a közeledésnek, ennek a korrekt kapcsolatnak nyertese, győztese, zsebeink gyarapítója lesz, de fölad valamit a demokrácia, a szabadság, a szabadságjogok gyakorlása tekintetében. (…) Egy dolog soha nem jött keletről. A keleti szelek Európának ebbe a térségébe demokráciát és szabadságjogokat soha nem fújtak.”
minden annyira szürreàlis, amit ez az ember kiokàd magàbòl, mintha csak egy Bödőcs-paròdia lenne ès nem a valòsàg
” „*Ha van jövője a Nyugatnak, az a jövő ma itt van, középen, s kicsit odébb, a mindig lenézett, mindig megvetett keleten*.”
Valóban, ha Oroszország kivetné magából a putyinhoz hasonló szarzsákokat és megtanulnának nem ázsiai csürheként viselkedni, még lenne is benne némi ráció csakhát nem ez a helyzet. Most abba már ne is menjünk bele, hogy aki legalább felületesen ismeri az elmúlt 100 évük történelmét, szinte mindig más napok népek leigázásával/legyilkolásával voltak elfoglalva.
Szóval addig is marad a régi szovjetunióra recskázás, a vidékre jellemző igénytelenség és a népesség nagy részét érintő kilátástalanság.
6 comments
Szerintem én is egyre pontosabban látom a lényeget Magyarország jövőjével kapcsolatban.
Minek nem ment oda?
Bayer Zsolt remelem egy polgarhaboruban hosszas kinzas utan fogsz megdogleni mielott a pokolra jutsz
egyeztess lázárjanival, te éjsötét takony:
“Az Oroszországhoz való viszony (…) történelmi aspketusban (…) mindig értékválasztást is jelentett. Értékválasztást jelentett 1849-ben, értékválasztást jelentett 1918-ban és 1919-ben, értékválasztást jelentett 1945-ben, értékválasztást jelentett 1958-ban, Nagy Imre kivégzésekor, értékválasztást jelentett az elmúlt húsz év minden kormányzati döntése alkalmával. Aki Oroszországhoz közeledik, lehet, hogy gazdasági értelemben ennek a közeledésnek, ennek a korrekt kapcsolatnak nyertese, győztese, zsebeink gyarapítója lesz, de fölad valamit a demokrácia, a szabadság, a szabadságjogok gyakorlása tekintetében. (…) Egy dolog soha nem jött keletről. A keleti szelek Európának ebbe a térségébe demokráciát és szabadságjogokat soha nem fújtak.”
minden annyira szürreàlis, amit ez az ember kiokàd magàbòl, mintha csak egy Bödőcs-paròdia lenne ès nem a valòsàg
” „*Ha van jövője a Nyugatnak, az a jövő ma itt van, középen, s kicsit odébb, a mindig lenézett, mindig megvetett keleten*.”
Valóban, ha Oroszország kivetné magából a putyinhoz hasonló szarzsákokat és megtanulnának nem ázsiai csürheként viselkedni, még lenne is benne némi ráció csakhát nem ez a helyzet. Most abba már ne is menjünk bele, hogy aki legalább felületesen ismeri az elmúlt 100 évük történelmét, szinte mindig más napok népek leigázásával/legyilkolásával voltak elfoglalva.
Szóval addig is marad a régi szovjetunióra recskázás, a vidékre jellemző igénytelenség és a népesség nagy részét érintő kilátástalanság.