Talán ő volt a köztársaság utolsó elnöke, akiben volt tartás és értelem – poltikai karizma nélkül.
Isten Nyugosztalja!
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy sólyom. Ez a sólyom nagy tiszteletben állt a hátrafelé nyilazós népek leszármazottjainál, hát megválaszték iránymutatójuknak vala. Egyszer aztán úgy dönték, hogy segít visszaadni jussát a viperának, kinek őseit azoknak földjétől és életétől megfoszták vala a zavaros évszázadok alatt.
Hát egy napon a sólyom felkerekedék, béfogja szolgálatba vagy egy tucat ha nem több zajos, püffögő egyenterepszekerét, és meglátogatá az kémcső legkisebbik viperafiát.
A sólyom mondá:
– Szervusz viperafi! Jöttem, hogy visszaadjam néked mi téged ősapáid jogán megillet.
– Légy üdvözölve kedves sólyom, bár egy kicsit félek, hisz oly éles csőröd ha akarod rögtön kétrész késztet.
– Rendben vipera, én vigyázok majd, de te se marj belém, mert én meg mérged nem kedvelém.
Hogy ily bölcsen megegyeztek vala, egyezségüket megszentelvén pöktek egyet és kezet ráztak. Hejj de biz ez marta a sólyom szárnyavégit, cserébe nem bánt kesztyűskézzel a viperával mikor azt új likába nagy ressel tömködé.
A sólyom megelégedvén úgy dönték csap egy nagy dinom-dánomot így ünnepelvén ily nemes lelkének csodaszép tettét. Másnap pedig megrészegülve hazafelé indulván súlyos egyenterepszekerével áthajték a vadászatból éppen hazatérő viperafi kedves, kis fején…
Eddig tartott az én mesém, tovább is tartott volna ha a viperafi meg nem hott volna, és a sólymot le nem cserélték volna vala. Minden úgy történt ahogy le van írva, aki nem hiszi az járjon utána az alább beillesztett videófelvétel segítségével!
3 comments
o7
Talán ő volt a köztársaság utolsó elnöke, akiben volt tartás és értelem – poltikai karizma nélkül.
Isten Nyugosztalja!
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy sólyom. Ez a sólyom nagy tiszteletben állt a hátrafelé nyilazós népek leszármazottjainál, hát megválaszték iránymutatójuknak vala. Egyszer aztán úgy dönték, hogy segít visszaadni jussát a viperának, kinek őseit azoknak földjétől és életétől megfoszták vala a zavaros évszázadok alatt.
Hát egy napon a sólyom felkerekedék, béfogja szolgálatba vagy egy tucat ha nem több zajos, püffögő egyenterepszekerét, és meglátogatá az kémcső legkisebbik viperafiát.
A sólyom mondá:
– Szervusz viperafi! Jöttem, hogy visszaadjam néked mi téged ősapáid jogán megillet.
– Légy üdvözölve kedves sólyom, bár egy kicsit félek, hisz oly éles csőröd ha akarod rögtön kétrész késztet.
– Rendben vipera, én vigyázok majd, de te se marj belém, mert én meg mérged nem kedvelém.
Hogy ily bölcsen megegyeztek vala, egyezségüket megszentelvén pöktek egyet és kezet ráztak. Hejj de biz ez marta a sólyom szárnyavégit, cserébe nem bánt kesztyűskézzel a viperával mikor azt új likába nagy ressel tömködé.
A sólyom megelégedvén úgy dönték csap egy nagy dinom-dánomot így ünnepelvén ily nemes lelkének csodaszép tettét. Másnap pedig megrészegülve hazafelé indulván súlyos egyenterepszekerével áthajték a vadászatból éppen hazatérő viperafi kedves, kis fején…
Eddig tartott az én mesém, tovább is tartott volna ha a viperafi meg nem hott volna, és a sólymot le nem cserélték volna vala. Minden úgy történt ahogy le van írva, aki nem hiszi az járjon utána az alább beillesztett videófelvétel segítségével!
​
[https://www.youtube.com/watch?v=u5hU5chVSlk&t=161s&ab_channel=rakosivipera](https://www.youtube.com/watch?v=u5hU5chVSlk&t=161s&ab_channel=rakosivipera)