“Mátranováki fanyűvőnek (becenevén nyűvinek) nevezik, az állítólagosan a Mátra főként nyugati területein észlelt, emberszerű, fehér szőrzetű lényt. Neve a magyar néphitben oly elterjedt, hatalmas erejű, fanyűvő nevű karakterből ered. Az állat egy kriptid, azaz a kriptozoológia foglalkozik vele. Jelenleg a legjobban dokumentált magyar kriptid.
A feljegyzett beszámolók megegyeznek a lény kinézetét illetően. Nagyjából 2 méter magas, s alkata meglehetősen sovány. Végtagjai testéhez képest szokatlanul hosszúak, s vékonyak. Testét csapzott fehér szőrzet fedi. Arcát emberinek írják le, pár majoméhoz hasonló vonással. A lény legtöbbször két lábon mozog, ám egyes szemtanúk szerint négy lábra ereszkedve gyorsabb. Sokan fákon látták, így valószínűsíthető, hogy fára is képes mászni. Feltehetően mindenevő, ám a beszámolók nagy része inkább húsevőnek titulálja. Elméletek szerint barlangi életmódot folytat, s nagyrészt éjszaka mozog kinn, az erdőben. Ezt alátámaszthatják hosszú karjai, melyek a barlangokban való mozgást jelentősen megkönnyítik, valamint akik látni vélték, mind úgy emlékeztek vissza, mintha a lény halálra rémülne a zseblámpa erős fényétől. Szemei valószínűleg nincsenek hozzászokva a nappali, intenzív fényhatásokhoz.
A 80-as években a mátrai bányászok között terjengett egy legenda, az erdőben élő, fehér szőrű, majom-szerű lényről. Több bányász is látta, egyikőjük farkasszemet is nézhetett vele faháza mellől.
1998-ban, egy kisebb iskolai csoport látta a fanyűvőt késő éjszaka, Bátonyterenyén.
2001-ben Mátranovákon, pár táborozó éjszakai sétára indult. Egy kis idő múltán egy fehér, majomszerű lényt pillantottak meg egy fán. Miután az állat észrevette az erős zseblámpa fényét, leugrott, s elszaladt.
2007 őszén Heréd közelében egy kukoricás mellett sétálva látták, majd ugyanezen a területen észlelték 2008-ban is, ám ekkor csak hangját hallotta a szemtanú, ám megtalálta félig elfogyasztott táplálékát egy fán, ami feltehetően egy emlős teteme volt.
Ugyanebben az évben Pécel közelében, egy réten vették észre, azonban a lény itt is elmenekült.
A legfrissebb beszámolók 2011 áprilisából származnak. Mindkettő Pécel közelében történt. Az első történetben egy sátorozó csoport látta egy fasor szélén sétálva, s itt is a lámpa fényére menekült el. A második eset során két fiatal egy kis, kitaposott ösvény végén vették észre a fehér színű majmot. Félénk módon itt is elfutott a helyszínről.
A legfurcsább, talán egy mátranováki férfi esete. Állítólag négyszer is találkozott a lénnyel, s egyszer testközelből is láthatta, amikor hatalmas kutyája rátámadott a majomszerű állatra, s leteperte a földre. Csomós, s néhány helyen hiányos, szürkésfehér szőrzete volt, s nagyon hosszú végtagjai. Arca sötét színű volt, s nem borította szőr.”
Na jó, Szily írta.
Nagyon vicces. Eltévedek egyszer és nem találok zuhanyzót és máris ilyen cikket írnak.
6 comments
Hát, nem egy Szopófantom, na.
Kistérségi paranormális jelenségek.
[https://unciklopedia.org/wiki/M%C3%A1tranov%C3%A1ki_fany%C5%B1v%C5%91](https://unciklopedia.org/wiki/M%C3%A1tranov%C3%A1ki_fany%C5%B1v%C5%91)
“Mátranováki fanyűvőnek (becenevén nyűvinek) nevezik, az állítólagosan a Mátra főként nyugati területein észlelt, emberszerű, fehér szőrzetű lényt. Neve a magyar néphitben oly elterjedt, hatalmas erejű, fanyűvő nevű karakterből ered. Az állat egy kriptid, azaz a kriptozoológia foglalkozik vele. Jelenleg a legjobban dokumentált magyar kriptid.
A feljegyzett beszámolók megegyeznek a lény kinézetét illetően. Nagyjából 2 méter magas, s alkata meglehetősen sovány. Végtagjai testéhez képest szokatlanul hosszúak, s vékonyak. Testét csapzott fehér szőrzet fedi. Arcát emberinek írják le, pár majoméhoz hasonló vonással. A lény legtöbbször két lábon mozog, ám egyes szemtanúk szerint négy lábra ereszkedve gyorsabb. Sokan fákon látták, így valószínűsíthető, hogy fára is képes mászni. Feltehetően mindenevő, ám a beszámolók nagy része inkább húsevőnek titulálja. Elméletek szerint barlangi életmódot folytat, s nagyrészt éjszaka mozog kinn, az erdőben. Ezt alátámaszthatják hosszú karjai, melyek a barlangokban való mozgást jelentősen megkönnyítik, valamint akik látni vélték, mind úgy emlékeztek vissza, mintha a lény halálra rémülne a zseblámpa erős fényétől. Szemei valószínűleg nincsenek hozzászokva a nappali, intenzív fényhatásokhoz.
A 80-as években a mátrai bányászok között terjengett egy legenda, az erdőben élő, fehér szőrű, majom-szerű lényről. Több bányász is látta, egyikőjük farkasszemet is nézhetett vele faháza mellől.
1998-ban, egy kisebb iskolai csoport látta a fanyűvőt késő éjszaka, Bátonyterenyén.
2001-ben Mátranovákon, pár táborozó éjszakai sétára indult. Egy kis idő múltán egy fehér, majomszerű lényt pillantottak meg egy fán. Miután az állat észrevette az erős zseblámpa fényét, leugrott, s elszaladt.
2007 őszén Heréd közelében egy kukoricás mellett sétálva látták, majd ugyanezen a területen észlelték 2008-ban is, ám ekkor csak hangját hallotta a szemtanú, ám megtalálta félig elfogyasztott táplálékát egy fán, ami feltehetően egy emlős teteme volt.
Ugyanebben az évben Pécel közelében, egy réten vették észre, azonban a lény itt is elmenekült.
A legfrissebb beszámolók 2011 áprilisából származnak. Mindkettő Pécel közelében történt. Az első történetben egy sátorozó csoport látta egy fasor szélén sétálva, s itt is a lámpa fényére menekült el. A második eset során két fiatal egy kis, kitaposott ösvény végén vették észre a fehér színű majmot. Félénk módon itt is elfutott a helyszínről.
A legfurcsább, talán egy mátranováki férfi esete. Állítólag négyszer is találkozott a lénnyel, s egyszer testközelből is láthatta, amikor hatalmas kutyája rátámadott a majomszerű állatra, s leteperte a földre. Csomós, s néhány helyen hiányos, szürkésfehér szőrzete volt, s nagyon hosszú végtagjai. Arca sötét színű volt, s nem borította szőr.”
Na jó, Szily írta.
Nagyon vicces. Eltévedek egyszer és nem találok zuhanyzót és máris ilyen cikket írnak.
Klasszikus.