LL Junior kisfiának tragikus halála és a következmények, illetve ki hogy vigyáz a kisgyerekére az utcán?

23 comments

1. mi tortent

2. Ilyenalapona gyilkosokatse büntessük mert nekik is biztos rossz. A Szita gyilkosság megrendelőjét meg elkövetőit is engedjük ki mert ők is biztos szenvednek…mióta kiderült.

3. Nem saját gyerekek, de ha velem vannak kézfogás, megfogom a vállát, magam mellé-elé irányítom. 10000+1 %-os megoldás szerintem nincs, viszont törekedni kell rá.
   Nem tudjuk pont a lényeget, hogyan és miért szaladt ki a gyerek? Szaladt egyáltalán? Meglátott valakit? Volt valami a túloldalon? Netán hisztizett és kitépte magát a kézből? Megoldás lehet, hogy erősebben fogom a gyereket, felveszem-de ez sem mindig életképes.

   Hallottam egy mondást, miszerint, – ha a gyerek nem csak szobanövényként létezik- mindenki gyerekkorában volt egy pont, ahol a szerencséjének köszönheti, hogy életben maradt.

4. 1) Egy kisgyerek meghalt mert elütötte egy autó. Mindenképp van legalább 1 felelős. Valaki vigyázott a gyerekre, vagy az autós hibája – bár ezt ezúttal kizárták. A bűntetéshez semmi közünk, biztos hogy minden érintett elég szarul van már nagyon régóta.

   2) Gondolom fogod a kezét és figyelsz rá folyamatosan. Nincsenek tuti receptek. Van egy jó kis videó, hogy mit lát a buszsofőr/kamionos, az is jó tanulságként. Manapság figyelni kell és észnél lenni, a gyerek még nem elég érett, erre van a szülő.

5. Most ez így működik, hogy valaki azt mondja figyeljek a gyerekére, és onnantól enyém a felelősség? Vagy nem fogalmaz pontosan a cikk, vagy kurvanagy a baj.

6. https://port.hu/adatlap/film/tv/a-buborek-srac-bubble-boy/movie-41426

7. helyzetek, amikor felesleges bkit megbüntetni. kurva nehéz kivédeni h egy kisgyerekkel ne történjen akár végzetes kimenetelű baj. a kifutásos esetek ellen a hám jó megoldás, de ha pl. fára mástik, leeseik, nyakát töri, akkor is börtönbe küldik a szülőt?

8. Ha mas gyereke mellem all a zebran aztan kiroha az utra akkor en vagyok a felelos?
   Ott rontotta el a vadlott hogy eloszor raszolt hogy ne menjen at mert ha nem teszi akkor nem lenne vadlott? Sok a kerdes.

9. A jog megköveteli.

   Én normalizálnám a pórázt a gyerekekre, olyan gombbal kiengedőset, de sajnos a világ nem ért velem egyet

10. Ha ciki,ha nem, én a kétévesemre ráadom a babahámot (Little Life hátizsák), ha forgalmasabb helyre megyünk. A pántját csak a karomra húzom, és amúgy a kezét fogom, és tanítom a közlekedés szabályaira, de még nagyon szeleburdi. Inkább nézzenek hülyének, minthogy baj történjen.

11. Ne vegye senki magára, akinek nem inge, de kicsit azt is érzem, hogy azzal, hogy manapság sok szülő barátként akarja kezelni a gyereket, illetve ez a “szabad nevelés” folyik, a gyerek nem tanulja meg, ha te azt mondod hogy megállsz az út szélén, és nem mész ki, akkor az úgy van, és nem hülyéskedek, hogy de mi van, ha mégis. Édesanyám azt mesélte, hogy egyikünk se csinált soha ilyet gyerekkorában, mert megtanította, hogy ez veszélyes. Nyilván vannak olyan gyerekek, akik többet szaladgálnak vagy több a mozgásigényük és előfordulnak balesetek, de ha néhány szülő valóban kialakítaná ezeket az éles szabályokat, kevesebb olyan dolog történne, hogy kifut a gyerek az autó elé (és ezt megint ne vegye senki magára, akivel előfordult ilyen, ez csak az én véleményem, és nem egy konkrét esetre vonatkozik).

12. UK-ban rengeteg gyereken van póráz.
    Gondolom otthon menne rá a hiszti, hogy MiLyEn AnYa Az iLyEn?! pedig szerintem nagyon jó ha forgalmas helyeken kell közlekedni kisgyerekkel.

    Egyébként ez a póráz dolog a 90-es években kezdett elterjedni miután két tízéves gyerek vezetett az anyjától egy 3 éves kisgyereket, a biztonsági kamerán látszott hogy tényleg 5 másodperc alatt történt az egész, ennyi kell ahhoz hogy baj történjen.

    Nekem nincs gyerekem, de forgalmas helyeken tuti hogy magamhoz kötném, nem érdekelne ki mit gondol.

13. Eljárást indítani kell, ki kell vizsgálni a rá ügyelő felnőtt felelősségét. Lehet nem vétkes végül semmiben, de ezt a hatóságnak kell kimondani.

14. Szerintem tudomásul kéne venni, hogy az ilyen történetek nem csak a szülő és az autóvezető felelősségéről szólnak, hanem arról is, hogy tényleg rá vagyunk-e szorulva az autókra annyira, hogy maradjon a mostani borítékolható áldozatok száma? Budapestről szólva egyáltalán nem gondolom így.

15. Ha auto van a kozelben, akkor kez a kezben, illetve tanitom mar regota, hogy keresztezodesnel, ut szelenel korulnezni, autora figyelni, megvarni amig elmegy. Jardan automatikusan ugy megyek, hogy o a belso oldalon legyen, barmilyen esetben ott legyek o es egy esetleges jarmu kozott.

16. a póráz bevált

17. Pontosan ilyenek miatt nem segítek soha feltenni senki babakocsiját a villamosra/buszra. Majd kiugrik belőle a gyerek, szétloccsan a feje az induló járat kereke alatt és én megyek böribe, kösznem inkább *bunkó* maradok.

18. Ez egy nagy faszsag. De azert az hogy vadat emelnek nem jelenti azt hogy el is fognak itelni barkit is.

    Hacsak nem fogod olyan erovel a gyerek kezet, hogy fajjon neki, egy hirtelen rantassal barmikor ki tud szabadulni. Az optimalis az, hogy ha sikerul beleverni a gyerekbe hogy a piros lampa nagyon veszelyes, de nyoilvan azert meg egy 3 evestol ez nem elvarhato.

19. Nem irigylem pl. az óvonőket, amikor látom hogy 20-30 kisgyerekkel mennek valamilyen óvodán kívüli programra. Óriási a felelősségük, biztos hogy néha megáll bennük az ütő. És ugye mennyire nincsenek megfizetve ekkora felelősséggel…Egy ilyen tragédia kapcsán – bármennyire is “vétlen” volt a felnőtt – sajnos van felelős jogi értelemben. Hogy ki az, most a mondandóm szempontjából lényegtelen, de egy ilyen kiskorú eleve cselekvőképtelen, ezért áll felnőtt emberek felügyelete alatt, akik felelősek érte. Ebben a történetben van egy másik szülő is, vannak nagyszülők és egyéb rokonok, akik joggal várták azt hogy vigyáznak a gyerekre.

    Aki szerint nem kell jogilag is felelősségre vonni senkit, mert ez egy kivédhetetlen tragédia volt és egyébként is szenved mindenki a következményektől, ő például ha a saját gyerekét üti el az autó egy másik felnőtt felügyelete alatt, akkor is elengedné a dolgot, mondván előfordulhat ilyen? Meg lennék lepve, ha igen. Az államot az ügyészség képviseli, az állam törvényei minden országban úgy szolnak, hogy ha van egy cselekvőképtelen gyerek, annak gondját kell viselni, felügyelni kell és ugye erre ki is vannak jelölve a szülők vagy egyéb személyek. Ha éppen senki sincs vele, akkor meg a jelen lévő személyektől várható el, hogy gyerekként kezeljék – mondjuk nem nézheted tétlenül, hogy a 4 éves Réka, aki haverod kislánya, éppen fel akar mászni az erkély korlátjára, amikor éppen kint cigizel az erkélyükön. Joggal várható tőled, hogy érzékeld a veszélyt és a közvetlen környezetedben (ideiglenesen felügyeleted alatt) lévő kiskorút megóvd a veszélytől. Természetesen mondhatod azt, hogy “csak egy pillanat volt és már meg is történt a baj” ami igaz is, de az is igaz, hogy neked felnőttként tisztában kell lenned a fokozott veszéllyel, ezért a felelősséged is megnő. Érdekes lesz nyomon követni az ügyet, mert valakinek egész biztosan betudható a mulasztás. Valószínűleg nem lesz semmi komoly büntetés, de mivel valaki éppen felügyelte azt a gyereket, ezért jogi felelős is van, tehát valakit annak kell nyilvánítani. Hogy majd a valódi felelősről mondják-e ki, hogy mulasztott, az megint más kérdés.

20. Én érzem a kézfogásán és számítok rá, hogy lehet megtetszik neki valami és másik irányba fog indulni, vagy ellenkezőleg, például jön egy kutya de még nem vette észre és én tudom, hogy fél tőlük, úgy hogy megint csak felkészülök, hogy magabiztosabban fogjam a kezét

21. Elég pörgős a gyerekem, úgyhogy fogom a kezét, de mivel pici még a keze, nem lehet úgy erősen fogni, mint egy nagyobb gyereknek (3 éves), ezért általában mutató és hüvejkujj között között vannak az ujjai, meg a kézfejének egy része, maradék két ujjammal meg sörösüveg fogással a csuklóját fogom, hogy ne tudjon hirtelen “kiszabadulni” Ha szarabb kereszteződéshez érkezünk, akkor inkább felveszem, közben, meg amúgy is folyamatosan mondom neki, hogy mire kell figyelni, amit ügyesen mond is utánam. De egy pillanat alatt meglehet a baj.

    Nagyon sajnálom a kisfiút, de megtörtént már a baj, nem kéne tovább basztatni érte senkit.

    Ahogy mások is írták, szerencse is kell az élethez, én is annyi hülyeséget csináltam már kicsi korom óta, hogy nagy mázli, hogy az első kb 18 évet túléltem.

    Erre a gyerek hámra rákeresek, köszi **Fabulous-Apricot-724**

22. Szerintem már abban a pillanatban fel kellett volna menteni az anyát, amint felmerült, hogy bűnös. Teljesen mindegy, ki fogta a gyerek kezét. Én nem gondoltam korábban sem, hogy bárkit is meg kéne hurcolni, vagy felelősségre vonni, ez egy szörnyű tragédia, rengeteg végzetes baki történhet egy emberrel csak amíg felnő…mi, akik itt kommentelgetünk, nagyrészt a vak szerencsének köszönhetjük, hogy nem lett baj abból a sok hülyeségből, amit akár a szüleink jelenlétében csináltunk csemete korunkban.
    Viszont ez, hogy most a barátnőt elővették, elég fura, nekem most elkezdett bűzleni a sztori, ami eddig tragikus volt ugyan, de legalább tiszta. 200x el volt mondva mindenhol, hogy az anya kezét fogta, most meg akkor hirtelen mégsem úgy volt ? :/. Sajnálom a bizonyos barátnőt is, ha most emiatt őt büntetik, bőven elég neki lelkiismeretével harcolnia.

23. Nekem van egy majd’ két éves kislányom. Elszaladgálós, felfedező gyerek. Szerintem baromira fontos a kommunikáció, a közlekedésre való tanítás. “Figyelj, kimegyünk az útra, itt körülnézünk, jobbra-balra, megvárni amíg ő is körülnéz, most átmehetünk, jön egy autó, húzódjunk félre” Mi kevésbé forgalmas helyen lakunk, járda és zebrák nélkül, azt gondolom az ilyen környezetek kiválóak tanításra. Persze van aki egy nagyváros kellős közepén lakik. De ott is meg lehet oldani. Türelem kell hozzá, rengeteg, rengeteg beszéd, unásig mondani, magyarázni mindent, akkor is ha látszólag nem figyel, mert igenis szívja magába az infót. Ha jelzőlámpánál vagyunk, forgalmas helyen, leguggolok mellé, átkarolom (hogy véletlenül se fusson ki), magyarázom neki, hogy nézd piros az emberke, majd ha zöld lesz mehetünk (és ezt egész kicsi kortól kezdve lehet, babakocsiban ülve is, magyarázni folyamatosan). Kicsi még, nem tud sietni a zebrán, felveszem, átviszem. Néha makacs és nem akarja fogni a kezem, ha forgalmas helyen vagyunk, felveszem és elmagyarázom neki, hogy vagy kézfogás vagy akkor nincs séta, hogy pici még, nem látja a sofőr az autóból. Férjem szerint túlparáztatom a gyereket, mert ha sétálunk az utcán és hallja hogy jön egy autó, keres bennünket, szalad “vissza” hozzánk (pl ha kismotorozunk). De szerintem inkább “féljen” tőle, mint hogy megszokja hogy az orra előtt elhajtó autók biztonságosak. És amúgy meg baromi nehéz, nehéz úgy fogni a kezét, hogy ne szorítsd halálra és ne azt érzékelje, hogy félsz, de közben úgy sétálj vele , hogyha seperc alatt kirántaná a kezét a kezedből, rá tudj szorítani, utána tudj kapni. Folyamatos jelenlétet igényel, mármint fejben, nem telefonozol, nem cseverészel szabadon az utcán, nem tudsz gyerekkel a társaság középpontja lenni és barátnőkkel dumcsizni (mármint az utcán), mert első a gyerek, és az ő biztonsága és a figyelmed 90%ának folyamatosan rajta kell lenni. Biztos van egy kor, ami után már bíztok egymásban, tudod hogy tudja, hogy mikor mit kell csinálni, de biztos vagyok benne, hogy ez hosszú-hosszú évek és rengeteg tanítás. Bazi nagy felelősség egy gyerek.