Kép forrása: Creative Commons
Trump bekeményített – és ez most nagyon nem jó hír Orbán Viktornak.
Donald Trump amerikai elnök csütörtökön telefonon kapcsolódott be az európai vezetők – köztük Volodimir Zelenszkij – egyeztetésébe, és kerek-perec kijelentette: Európának le kell állnia az orosz kőolaj és gáz vásárlásával, mert abból Moszkva a háborúját finanszírozza. A megbeszélés üzenete világos és kemény, a következményei pedig különösen érzékenyen érinthetik Budapestet.
Mit mondott Trump?
Az amerikai elnök azt hangsúlyozta, hogy az orosz energiahordozók vásárlása közvetlen pénzcsap a Kremlnek, ezért Európának gyors és látható lépéseket kell tennie a leválás felgyorsítására. A zárt körű egyeztetésről kiszivárgott információk szerint Trump a gazdasági nyomás fokozását is szorgalmazta – nemcsak Oroszországgal szemben, hanem Kínával szemben is, amelyet Washington az orosz hadigépezet közvetett támogatásával vádol.
Zelenszkij a találkozó utáni sajtótájékoztatón név szerint is megemlítette Magyarországot és Szlovákiát mint olyan országokat, amelyek továbbra is közvetlenül importálnak orosz energiahordozót. Sőt, azt is felidézte: amikor Ukrajna az orosz energia-infrastruktúrát támadta, épp ez a két ország panaszkodott az amerikai elnöknél az ellátási zavarok miatt. Alexander Stubb finn államfő megerősítette: a híváson két országot külön is szóba hoztak az orosz olaj- és gázfüggés miatt.
Miért fáj ez most különösen Orbánnak?
Magyarország energiarendszere még mindig erősen kötődik az orosz nyersanyagokhoz. Az EU ugyan 2022–2023 óta tiltja a tengeri orosz kőolaj és egyes olajtermékek importját, a vezetékes szállításra – a Druzsba (Barátság) vezetéken – mentesség maradt érvényben. E kivétel nélkül a hazai finomítói ellátás és az üzemanyag-árstabilitás az elmúlt két évben sokkal nagyobb kockázatnak lett volna kitéve.
Trump mostani nyomásgyakorlása azonban politikai és gazdasági értelemben is leszűkíti a mozgásteret:
Washingtoni irányváltás: ha az USA a szankciók szigorítását vagy a kiskapuk bezárását sürgeti (például a vezetékes kivételek szűkítését vagy a közvetítők elleni fellépést), az közvetlenül érinti a magyar modellt.
EU-viták újranyitása: az uniós partnerek könnyen napirendre vehetik a kivételek felülvizsgálatát. Budapestnek ilyenkor egyszerre kellene garantálnia az ellátásbiztonságot és bizonyítania a diverzifikációs erőfeszítéseit.
Piaci kockázatok: bármilyen szigorítás logisztikai áttereléssel, rövid távon magasabb beszerzési árakkal, finomítói átállási költségekkel járhat. Ezeket vagy a költségvetés, vagy a fogyasztók viselik – egyik sem politikailag hálás forgatókönykép.
Ráadásul Zelenszkij utalása – miszerint a magyar kormány egyenesen Trumpnál reklamált az ukrán támadások nyomán fellépő kockázatok miatt – most visszafelé is elsülhet: az amerikai elnök személyes ügyének tekintheti, hogy az orosz energia európai tere tovább szűküljön.
A hívást Emmanuel Macron vezette, és a fókusz az Ukrajnának szánt biztonsági garanciák kialakításán volt. A részt vevő országok – több mint két tucat – elvi vállalást tettek arra, hogy a békekötés után szárazföldön, tengeren és levegőben is hozzájárulnak Ukrajna védelméhez. Nem háborúindításról van szó, hanem egy elrettentő és stabilizálókeret felépítéséről. Ebben a logikában az orosz energiapénzek elapasztása kulcsfontosságú.
Mi következhet Magyarország számára?
Rövid távon: fokozódó diplomáciai nyomás és a szankciós rezsim pontosítása (például biztosítási, szállítmányozási vagy pénzügyi szolgáltatók ellenőrzése). Ez ellátási bizonytalanságot és árhullámzást okozhat.
Középtávon: a kormány kénytelen lehet felgyorsítani a diverzifikációt (Adria-útvonal, alternatív blendek, finomítói átállás), és hiteles menetrendet letenni az asztalra az orosz kitettség csökkentéséről.
Politikai dimenzióban: Orbán Viktor mozgástere szűkül. A „különutas” energia-politika eddig is feszültségforrás volt Brüsszelben; ha most az Egyesült Államok is hangosan és névvel kéri a változást, a magyar álláspont elszigetelődhet.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!