Akkoriban csak Budapesten körülbelül 25 ezer taxis volt (ma nagyjából 7000), akiknek jelentős része a fölöslegessé vált állampárti intézményrendszerből nyergelt át a személyszállításra. Ez a hálózat rendelkezett azzal a képességgel, hogy hadászati pontossággal megbénítsa Magyarországot. Országszerte több mint száz csomóponton mintegy hatszáz útzárat állítottak fel villámgyorsan, Budapesten kívül a megyeszékhelyeken és számos más vidéki városban, valamint több helyen az autópályákon és a főutakon. 

Megbénult az ország, és nemcsak a magánemberek nem tudtak eljutni úti céljukhoz, hanem a közellátás is akadozott, sőt arra is volt példa, hogy a végsőkig hergelt taxis útonállók megkülönböztető jelzést használó járműveket is feltartóztattak.

Ez bizony puccs volt, még ha elvetélt is. Az azóta napvilágra került dokumentumok, titkosszolgálati jelentések ezt minden kétséget kizáróan bizonyítják. Hogy mennyire szervezett, tudatos akció volt, az is bizonyítja, hogy a Népszava már 1990. október 19-én a címlapján harsogta: 

Árulás: jön az 56-62 forintos benzin.

Ezzel a bolsevik propagandakiadvány nyilvánvalóan október 23-ra igyekezett hangolni a közvéleményt, ám a puccs szervezői gondosan megvárták, míg Antall József ­24-én kórházba megy – biztos, ami biztos. Másnap estétől aztán a központilag, CB-rádiós irányítással szervezett taxisok megszállták az ország legfontosabb csomópontjait és főútjait, és elkezdődött az idegek játéka. Október 26-án reggelre megbénult az ország, a kommunisták és a liberálisok 1918 őszébe álmodták vissza magukat és hatalomátvételről ábrándoztak.

Kis János, az SZDSZ akkori elnöke nem is titkolta ezt, október 26-án napközben már így ágált: 

Ez a kormány nem alkalmas arra, hogy az országot kivezesse a válságból. Az országnak haladéktalanul felkészült, a lakosság bizalmát élvező kormányra van szüksége, mert most már nem csupán a benzin áráról van szó… A kormány politikailag megbukott.

Kőszeg Ferenc SZDSZ-es ügyvivő ugyancsak a kormány lemondását követelte. Az SZDSZ parlamenti frakcióvezetője, Pető Iván szintén új kormányt szorgalmazott. Róla egyébként a 2010-ben elhunyt Szatmári Jenő István Majdnem halott újságíró nem hazudik című, 1995-ben magánkiadásban megjelent botránykönyvében azt írta, hogy miután az SZDSZ székházában (!) az akkori budapesti városvezetés egyik embere méltatlankodott egy halottszállító jármű feltartóztatása miatt, Pető rádiótelefonon ordítva leteremtette az egyik torlasznál vezérkedő útonállót, mondván, hogy ő világosan leszögezte, kiket kell átengedni és kiket nem. (Hogy ez pontosan így történt-e vagy sem, azt talán soha nem fogjuk megtudni, az is lehet, hogy az elhunyt bulvárújságíró fantáziája színezte ki a történetet.)