A 3I/ATLAS szokatlanul korán és a Naptól még igen nagy távolságra kezdett el fényes kómát vonni a magja köré Fotó: International Gemini Observatory
„A JWST/NIRSpec mérései szerint a CO2/H2O arány 7,6 ± 0,3, ezzel az extrém értékkel pedig a 3I/ATLAS -a megfigyelt heliocentrikus távolságon- 4,5σ-val a Naprendszer trendjei fölé került” – magyarázzák a belga és amerikai kutatók a tanulmányukban. „Bármely életképes magyarázatnak ezért jelentősen meg kell emelnie a felszínközeli CO2/H2O arányt”- fűzik hozzá a tanulmány szerzői.
Nem azt látjuk, ami a csillagközi vándor eredeti felszíne
A csapat számos olyan hipotézist értékelt, amelyek potenciális magyarázattal szolgálhatnak erre a rejtélyesen abnormális arányra. Az egyik vizsgált hipotézis szerint elképzelhető például, hogy abban a távoli protoplanetáris korongban amelyben az objektum eredetileg keletkezett, olyan, az általunk ismerttől eltérő fizikai körülmények uralkodtak, amelyek megváltoztathatták a szén-monoxid bomlását a protoplanetáris korong középsíkjaiban, ez pedig a szén-dioxid mennyiségének extrém megugrásához vezethetett. E hipotézist megvizsgálva a kutatócsoport azt találta azonban, hogy ez az elképzelés sokkal kevésbé illeszthető a megfigyelési adatokhoz, szemben a galaktikus kozmikus sugárzás (GCR) lehetséges hatásaival.
A 3I/ATLAS pályaszöge is szokatlannak számít Fotó: The Sky Live
Ez utóbbi forgatókönyvben a galaktikus kozmikus sugarak a szén-monoxidot szén-dioxiddá alakítják, így körülbelül egymilliárd év leforgása alatt szerves anyagokban gazdag, besugárzott kéreg keletkezik az üstökös magján.
Ha viszont ez igaz, akkor ez cseppet sem jó hír a kutatók számára abban a tekintetben, hogy más csillagrendszerek környezetéről szerezzenek behatóbb ismereteket.
„Laboratóriumi kísérletek igazolják, hogy a GCR besugárzás hatékonyan alakítja át a szén-monoxidot szén-dioxiddá, miközben szerves anyagokban gazdag kérget szintetizál, ez pedig igen nagy valószínűséggel arra utal, hogy a 3I/ATLAS külső rétegei besugárzott anyagból vannak, amelynek tulajdonságai összhangban állnak a 3I/ATLAS kómájának megfigyelt összetételével és spektrális vörösödésével. A 3I/ATLAS eróziós sebességének becslései azt mutatják, hogy a jelenlegi gázkiáramlás csak a galaktikus kozmikus sugárzás által érintett zónából, vagyis 15–20 m mélységből adja az utánpótlást, és soha nem éri el az objektum érintetlen belső anyagát” – magyarázza a csapat a tanulmányában.