Kibújt a tojásból Adorján, az idei első pingvinfióka a Fővárosi Állat- és Növénykertben

Állatkertünk Kisszikla melletti kifutójában a pápaszemes pingvinjeink évről évre sokasodnak. Biztos emlékeztek, hogy a tavaly utolsóként kikelt Totyka névadásában a ti segítségetek is kértük. Az idei első csibe január elején törte fel a tojáshéjat.

Külsőleg a hímek és a tojók még felnőttként is hihetetlenül hasonlítanak egymásra, fiókáknál pedig szinte lehetetlen ránézésre megállapítani a nemét, így biztosat csak alapos vizsgálat után tudunk mondani majd, de fejmérete alapján egyelőre fiúnak hisszük és Adorjánnak szólítjuk. Ha esetleg kiderül, hogy tévedtünk, akkor persze egy szép lánynevet fog kapni.

Pehelytollai még szürkék, amik ugyan melegen tartják, viszont nem vízhatlanok, ezért fürdeni egyelőre nem mehet. Tollazata pár hónap alatt cserélődik majd a jellegzetes fekete-fehér színűre.

Anyját pár nappal a születése után sajnos elveszítettük és bár a pingvinek esetén az apa olykor maradéktalanul elvégzi a szülői teendőket, az övé nem gondoskodott róla. Ilyen esetekben a kicsit ki kell emelni a kolóniából, mert a szülei nélkül bánthatják a többiek, így most gondozóink táplálják. Amint elég erős lesz hozzá, visszamehet a csapathoz, ahol már látogatóink is találkozhatnak vele. Jó jel, hogy szépen gyarapodik, a friss mérlegelés szerint közel két kilogrammot nyom, ami triplája a születési súlyának.

Érdekesség, hogy Adorján új legjobb barátja egy plüss pingvin, akinek fontos szerepe van a madár fejlődésében. A tudományos háttere ennek Harry Frederick Harlow nevéhez kapcsolódik. A „szőranya” kísérletben azt vizsgálta, hogy hogyan lehet oldani azoknak a fiatal állatoknak a szorongását, akik elszakadtak a családjuktól. Az eredmények szerint az szülő-gyermek kapcsolatban a legerősebb összekötő erő nem a táplálás, hanem a fizikai érintkezés. Az egészséges fejlődéshez ezért elengedhetetlen, hogy az első hetekben, hónapokban legyen kihez, mihez odabújniuk, amit esetünkben egy játékfigurával oldottunk meg.