Egyre valószínűbb, hogy Keir Starmer brit miniszterelnök nem tölti ki 2029-ig szóló mandátumát. A keddi lemondáshullám után – amikor négy államtitkár is távozott – ugyanis
Wes Streeting eddigi egészségügyi miniszter lemondott, és távozásra szólította fel Keir Starmert.
Közösségi oldalán közzétett lemondólevelében az egykori egészségügyi miniszter úgy fogalmazott, hogy az eredményei miniszterként magáért beszélnek, és emiatt akár maradhatna is, viszont elveszítette a bizalmát a kormányfő vezetésében, emiatt becstelennek és elvtelennek gondolná, ha maradna a kabinetben.
Szerinte az ország előtt álló problémákhoz új, merészebb hozzáállásra lenne szüksége a Munkáspártnak, ennek hiánya és elhibázott szakpolitikák vezettek a május 7-i angliai önkormányzati, valamint skót és walesi parlamenti választások vereségéhez.
Most már egyértelmű, hogy nem ön fogja vezetni a Munkáspártot a következő parlamenti választásokon, és hogy a munkáspárti képviselők, valamint a szakszervezetek azt szeretnék, ha a jövőről szóló vita az elképzelések harcáról szólna, nem pedig a személyeskedésről vagy a kicsinyes pártoskodásról. Ennek a folyamatnak széles körűnek kell lennie, és a lehető legjobb jelöltfelhozatalt igényli. Támogatom ezt a megközelítést, és remélem, hogy ön is elő fogja segíteni ezt a folyamatot
– írta Streeting, aki ugyan hivatalosan még nem jelentette be, hogy ő elindulna a pártelnökségért és a miniszterelnöki pozícióért, de ezzel a lépésével egyértelművé tette ezen ambícióit.
Wes Streetingről már régóta pletykálják a Westminsterben, hogy ha Starmert leváltanák, akkor ő lehetne az egyik potenciális utódja. A keddi lemondáshullám után pedig ezt a pletykát még inkább erősítette, hogy Streeting szerda délelőtt hivatalos volt Starmer hivatalába a Downing Street 10. szám alatt, viszont onnan húsz perccel érkezése után már távozott, még inkább gerjesztve a szóbeszédeket, miszerint célja lehet kihívni Starmert a pártelnökségért – később ezt vélhetően stábja ki is szivárogtatta a The Timesnak.
Starmer eddig hivatalosan nem reagált Streeting lemondására, ugyanakkor sajtóhírek szerint szerdán éjszakába nyúló válságtanácskozást tartott, ahol minisztereinek azzal érvelt a maradása mellett, hogy egy kormányválság, valamint egy pártelnökválasztás még inkább visszaütne a pártra és a kormányra, mintsem segítene. Emellett továbbra is kiállt amellett, hogy kitölti mandátumát, nem mond le.
Starmer precedensként a toryknak nevezett Konzervatív Pártra hivatkozott, ami Boris Johnson után két másik miniszterelnököt is elfogyasztott, ennek ellenére még a tisztes helytállás sem sikerült nekik a 2024-es westminsteri választáson, és azóta is lejtmenetben van a párt, bár középpártként sikerült valamennyire stabilizálniuk magukat – Starmer attól tart, a Munkáspárttal is hasonló történne.
Mindenesetre ha lemond Starmer, ha nem, egyre nagyobb a nyomás rajta, és egyre valószínűtlenebb, hogy ki tudná tölteni a mandátumát.
Starmer távozása már korábban is több ízben felmerült, de azt ezt követelők hangja a május 7-i csúfos választási vereség után felerősödött. Starmer ugyan vállalta a felelősséget az angliai önkormányzati, valamint a skót és walesi parlamenti választásokon elszenvedett megsemmisítő vereségért – aminek nagyságát Streeting mostani levelében precedens nélkülinek nevezte –, azonban hangsúlyozta, nem mond le, és az ő vezetésével fog megújulni a Munkáspárt és a kormány – ez már a harmadik komoly megújításra tett ígérete Starmernek, ami eddig sosem teljesítette be a hozzá fűzött reményeket.
Starmer távozását már egyre többen követelik a nyilvánosságban: a héten lemondó négy korábbi államtitkár mellett több neves képviselő, például Angela Rayner korábbi miniszterelnök-helyettes is arról beszél, hogy Starmernek le kéne vonnia a megfelelő következtetéseket, és távoznia kellene, miközben Starmer szövetségesei – például Rachel Reeves pénzügyminiszter vagy James Murray pénzügyi államtitkár – amellett érvelnek, egy vezetőváltás nemcsak a Munkáspártot, hanem az egész Egyesült Királyságot is veszélybe sodorhatná, amit szerinte a választók sohasem bocsátanának meg ilyen vészterhes időszakban. Múlt héten szintén a vezetőváltás ellen érvelt 101 munkáspárti képviselő is.
Egyre többen készülnek egy pártelnökválasztásra
Wes Streetinget már régóta az egyik potenciális jelöltként tartják számon Starmer esetleges távozása esetén: neve már egy éve is felvetődött, amikor a Munkáspárt támogatottságának folyamatos csökkenése, valamint szakpolitikai és kommunikációs hibák miatt egyre több hátsó padsoros képviselő – a brit politikában így hívják a párt mainstreamjétől eltérő, a frakció vezetésétől távol tartott képviselőket – kezdett név nélkül a sajtóban arról beszélni, hogy adott esetben vezetőváltást szeretnének.
Azóta pedig Starmer két csúfos önkormányzati választás után van túl, miközben támogatottsága egyre inkább csökken. Ugyan a héten bejelentett több új szakpolitikai tervet, de Streeting lemondásának a megszellőztetése, majd pedig másnap a lemondása miatt a király beszéde inkább mellékes hírnek számított, nem pedig címlapsztorinak – a legtöbb lapot ugyanis jobban érdekelte, hogy megmentheti-e miniszterelnöki bársonyszékét Starmer, vagy a Downing Street 10.-ből való távozása immáron elkerülhetetlen.
Streeting és Starmer mellett ugyanakkor mások is elkezdték már a helyezkedést.
Manchester munkáspárti polgármesterét, Andy Burnhamet már szintén régóta potenciális utódnak tartják, azonban az ő helyzetét megnehezíti, hogy jelenleg nem westminsteri képviselő, így nem indulhat el a pártelnökségért, márpedig pártelnök csak parlamenti képviselő lehet – idén év elején hetekig arról szólt a brit közélet, hogy Starmer és a pártvezetés nem támogatta az elindulását egy időközi parlamenti választáson, hogy ezzel ellehetetlenítse Burnham potenciális pártelnöki és miniszterelnöki ambícióit. A választásnak végül a Munkáspárt másik jelölttel vágott neki, aki végül csak a harmadik lett a Zöld Hannah Spencer és a Reform UK jelöltje mögött a korábbi munkáspárti fellegvárban.
Csütörtökön a BBC manchesteri rádiójának a szokásos betelefonálós műsorában szerepelt volna Burnham, azonban végül a műsor elmaradt, tovább erősítve a pletykát, hogy ő is elindulhat a pártelnökségért, ehhez először ugyanakkor parlamenti mandátumot kellene szereznie.
Burnham célja az, hogy visszakerüljön a Westminsterbe, ezért találnia kellene egy olyan képviselőt, aki hajlandó lemondani mandátumáról, hogy aztán az időközi választáson a manchesteri főpolgármester elindulhasson.
Ez ugyanakkor időigényes, ezért Burnhamnak és az őt potenciálisan támogatók célja, hogy minél hosszabb pártelnökválasztásra kerüljön sor – Streeting is egy hosszú kiválasztási folyamat mellett érvelt –, vagy pedig Starmer távozása csak azután történjen meg, hogy Burnham választási kampánya már elkezdődne egy időközi választás során.
Rajtuk kívül még Angela Rayner tűnik úgy, hogy Starmer lemondása esetén is megméretné magát a pártelnöki pozícióért, és csütörtök hajnali médiaszereplései még inkább ebbe az irányba mutatnak.
Az egykori miniszterelnök-helyettes tavaly azután távozott korábbi pozíciójából, hogy a brit sajtó feltárta, hogy tíz évvel ezelőtt egy ingatlaneladás során nem fizetett be minden szükséges adót, az adóelkerülés vádja miatt pedig végül lemondani kényszerült.
Azonban reggel hatkor Rayner közölte, hogy az adóelkerülés ügyében a rendőrség és az adóhatóság is felmentette, miután kiegyenlítette a számlát, és abban semmilyen szándékosság nem volt,
így ismét felerősödtek a pletykák, hogy Starmer bukása esetén Angela Rayner is elindulna a miniszterelnöki pozícióért.
Azonban az erre vonatkozó kérdésre csak sejtelmesen annyit mondott, hogy a változás eléréséből kiveszi majd a részét, és minden tőle telhetőt megtesz azért, és ezzel kapcsolatosan bármilyen szerepet hajlandó elfogadni – azaz nem erősítette meg, de nem is cáfolta, hogy lennének miniszterelnöki ambíciói.
Rayner Burnhamhez hasonlóan a párt baloldali szárnyához tartozik, így könnyen lehet, hogy ők végül szövetkeznének – ugyanakkor erről a spekulációról az egykori miniszterelnök-helyettes nem foglalt egyértelműen állást.
De sajtóhírek szerint ugyanúgy készülődik a 2015-ben pártelnökként választási vereséget szenvedő Ed Miliband, valamint Al Carns jelenlegi fegyveres erőkért felelős államtitkár – ugyanakkor ők leginkább arra vártak, hogy valaki más szúrja hátba Starmert, hogy azután ők is csatlakozzanak a pártelnökválasztási versenyhez.
God Save Keir Starmer
Ahhoz, hogy megbuktassák Keir Starmert, a miniszterelnöki ambíciókkal rendelkező képviselőknek a 411 tagú munkáspárti frakció 81 képviselő támogató aláírását kell megszereznie, hogy kiharcoljanak egy pártelnökválasztást. Ebben az esetben az eddigi pártelnök, Starmer automatikusan elindulna azon – kivéve, ha addig nem mondana le –, majd pedig azok a pártelnökaspiránsok, akik összegyűjtöttek 81 támogató aláírást, szintén elindulhatnak. Emiatt már jó ideje többen megkezdték a szövetségépítést a frakció különböző csoportjaival.
De más lehetőségei is lennének a pártnak, ha tényleg le akarják zárni a Starmer-érát: egyrészt tovább növelhetik rajta a nyomást a nyilvánosságban, ami után végül nem lenne már más lehetősége, csak a lemondás, de ezzel párhuzamosan akár a háttérben a kormány működését is ellehetetlenítik, és szintén távoznia kellene Starmernek.
Az utolsó verzió, hogy bizalmatlansági indítványt nyújtanak be Starmerrel szemben, de a Munkáspárt esetében abból nincs jogi kötelezettsége a miniszterelnöknek, hogy lemondjon – a párt egykori vezetője, Jeremy Corbyn például elveszítette a vele szemben elindított bizalmatlansági indítványt, de nem mondott le, sőt, még évekig maradt a párt elnöke is.
Az, ahogy az elmúlt napokban felgyorsultak az események, egyet biztosan előrevetít: Starmer nincs túl jó pozícióban, és egyre nehezebb helyzetbe kerül.
Ráadásul jövő héten újabb dokumentumokat fognak nyilvánosságra hozni a Starmer által amerikai nagykövetnek kinevezett Peter Mandelson és Jeffrey Epstein kapcsolatáról, ami szintén nehéz helyzetbe hozza a jelenlegi brit kormányfőt.
Ugyanakkor vannak olyanok, akik mind a nyilvánosságban, mind a háttérben kiállnak Starmer mellett, és a pártelnöki választás ellen érvelnek: múlt héten 101 képviselő adott ki közösen egy közleményt, amelyben amellett érveltek, hogy annak nincs itt az ideje, míg az elmúlt napokban több, Starmerhez lojális miniszter és államtitkár állt kamerák elé ugyanezen célból.
Érvük szerint a Munkáspárt és a kormány megújulására szükség van, ugyanakkor ezt képes lenne Starmer is véghez vinni, egy pártelnökválasztás pedig csak még inkább elidegenítené a választókat a párttól – ugyanis az egység helyett akkor a következő hetek, de akár hónapok is a párt belső harcairól és megosztottságáról szólnának, miközben a kormányzás lényegében leállna.
Ez pedig szerintük akár oda is vezethetne, ahogy a toryk jártak 2024-ben: Boris Johnson bukása után Liz Truss kérészéletű miniszterelnöksége után a párt olyan mélységekbe esett, ami még csak tisztességes helytállásra sem volt jó a 2024-es választásokon Rishi Sunak vezetésével. Attól tartanak, egy pártelnökválasztás után ők is hasonlóan járnának.
(Borítókép: Keir Starmer brit miniszterelnök Londonban 2026. május 5-én. Fotó: Carl Court / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!