Kínában az első negyedév azért fontos, mert magában foglalja a holdújévet, és ez az az időszak, amikor az otthonuktól távol dolgozók visszatérnek szülővárosaikba, így ez a hagyományos esküvőszezon csúcsidőszaka. 2017 és 2024 között (2020 kivételével a járvány miatt) az első negyedévben rögzítették a legtöbb házasságkötést, a többi három negyedévhez viszonyítva.
Mélyebben kell keresni az okokat
Kínában a házasság jellemzően két család közötti szoros szövetséget jelent. A kölcsönös pénzügyi támogatás és a családi vonal folytatása néha nagyobb súllyal esik latba, mint a romantikus vonzalom a házassági megfontolásoknál. Egy új lakás vásárlása gyakran kemény előfeltételként jelenik meg, amelyet a nő családja követel meg.
Ebben a kontextusban az látszik, hogy a házassággal járó költségek általában magukban foglalják a lakást és a stabil jövedelmet. Ez a kettő azonban jelenleg nem nagyon elérhető a mai fiatalok számára. A rendelkezésre álló 2025-ös átlagjövedelem adatok alapján egy városi lakos kevesebb, mint 600 eurós havi jövedelemmel rendelkezik, miközben az új lakások átlagára 2000 euró négyzetméterenként.
A foglalkoztatási gondok is jelentősek és tartósak. Kínában az elmúlt években a felsőfokú végzettségűek átlagszáma rendre meghaladta a 10 milliót. 2026-ra 12,7 millió várható, ami újabb csúcsnak ígérkezik. A kínai munkahelyekért folyó kemény verseny, a munkaügyi törvények laza érvényesítése és a 35 év feletti munkavállalókkal szembeni gyakori életkori, negatív diszkrimináció csak súlyosbítja a helyzetet. Minél idősebb valaki, annál kevésbé lehet túlórákba hajszolni, inkább megszabadulnak tőlük.
Miközben az ingatlanvásárlás így elérhetetlenné vált a legtöbb fiatal számára, ezért korlátozott pénzügyi forrásaikat inkább személyes fejlődésre és egyéni élményekre fordítják. Felmérések szerint a kínai fiatalok több mint 40 százaléka azt mondja, hogy nem akar megházasodni.
A házasság számukra már nem életkövetelmény, hanem inkább opcionális életmód-választás.
A hiper individuális fiatalabb generáció társadalmi atomizációja jelenti a csökkenő házasodási arányok mélyebb okait. Ez a generáció az internet korszaka és az egygyermekes politika metszéspontjában nőtt fel, erősebb én-tudattal és személyes határokkal rendelkezik, viszont komolyabb elszigetelődési kockázatokkal szembesül.
Ezeken a tényezőkön túl az alacsony születési számok tovább csökkentik a házasodási korba érkezett felnőttek körét a következő években. A vidékről indult migráció koncentrálja a népességet a városokban, ezáltal fokozva a versenyt a munkaerőpiacon; a falvakból eltűnnek a fiatalok, míg a városokba érkezők nem rendelkeznek a házassághoz szükséges anyagi háttérrel. A nemek arányának egyensúlytalansága pedig újabb dimenziót ad a csökkenéshez.
Mindez persze nem csak Kínára igaz
Ez a tendencia nem egyedülállóan kínai. Japánban a „három nem”, azaz a nem házasodunk, nincsenek gyerekeink, és nincs lakásunk vált általánossá és elfogadottá, miközben a japán népesség több mint egy évtizede csökken. Dél-Koreában a „három lemondás generációjáról” beszélnek, ami nagyjából megegyezik a japán hozzáállással, vagyis ők azok a koreai fiatalok, akik lemondanak a randevúkról, a házasságról és a gyermekvállalásról. Ezért sem olyan meglepő, hogy Dél-Korea teljes termékenységi rátája 0,72-re esett 2023-ban, ami az OECD legalacsonyabb értéke.
A kelet-ázsiai társadalmakban a házasság és a gyermekvállalás szorosan összefonódik. Kínában a születések mindössze 10 százaléka történik házasságon kívül, Japánban és Dél-Koreában pedig ez a szám 3-4 százalék. Ez azt jelenti, hogy a csökkenő házasodási arányok, egyértelműen vezetnek el a már-már összeomló születési arányokszámokhoz.
A házasodási kedv szintén hosszú távú csökkenését látjuk Nyugaton is. Az EU-ban például míg az 1960-as években ezer főre nyolc házasság jutott, addig ez a szám 2023-ra már négyre csökkent. Az Egyesült Államokban a házasságkötések száma 1972 óta folyamatosan csökken és érte el történelmi mélypontját, miközben az ezredforduló környékén született amerikaiak 60 százaléka nem tekinti életcélnak a házasságot.
Az alapvető különbség az, hogy míg Nyugaton magasabb a házasságon kívüli együttélés és a házasságon kívüli születések aránya, ami így egyfajta demográfiai kiegyenlítőként működik, addig a kelet-ázsiai társadalmakban a szorosan összefüggő házasság-gyermekvállalás elvárás miatt, a csökkenő házasságkötési arányok népességi következményei sokkal súlyosabbak.
Végül, az 1,697 millió pár nem csupán egy negyedéves statisztika. Ez egy tükör, amely egy társadalom komoly feszültségeit mutatja, a gazdasági nyomás, az intézményi tehetetlenség és az értékek generációs változásának eredményeként.
(Borítókép: Egy frissen házasodott pár a házassági anyakönyvi kivonatával a kínai Kunming városában, Jünnan tartomány területén 2023. február 14-én. Fotó: Liu Ranyang / China News Service / VCG / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!