Sokak meglepetésére nagyon hangsúlyos szerepet kapott a Tisza-kormány első kormányülésén és az azt követő sajtótájékoztatón az aszályhelyzet, egy sor vízügyi intézkedést hirdettek ki, a vízügyi koordináló központ létrehozását is bejelentettek. De mi az oka annak, hogy Magyar Péter frissen megalakult kormánya elsőként éppen a marispusztai vízőrzőkkel és vízügyi szakemberekkel találkozott? Milyen fokú most az aszály, és mi pontosan a vízügyi helyzet az országban? Megmutatjuk.
Van, ahol 120 liter víz hiányzik minden négyzetméternyi talajból
Többször írtunk már róla idén, hogy pusztító aszály van az országban, egyes szakértők szerint, ha ilyen csapadékhiányos marad az időjárás, nyárra sokkal rosszabb helyzettel nézhetünk szembe, mint a 2022-es, történelmi aszályként számon tartott nyáron. Nem véletlen, hogy Magyar Péter már a kormány hivatalos megalakulása előtt közölte, hogy az egyre súlyosbodó aszályhelyzet, valamint a folyóvizeink és a talajvíz kritikusan alacsony szintje miatt utasította az élő környezetért felelős minisztert, Gajdos Lászlót egy azonnali rövid- és középtávú vízügyi cselekvési és kommunikációs terv összeállítására.
2026 első három hónapjában mindössze háromszor esett országosan is jelentős csapadék, áprilisban csak 4,1 milliméter esett országos átlagban a szokásos 40,3 milliméterhez képest (ez az 1991–2020-as átlag). Májusban volt már pár csapadékosabb nap, de az eső nem húzott ki minket a bajból. Csak kisebb foltokban esett 10 mm-t meghaladó csapadék az országban, szerencsére jellemzően ott, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Az Alföldön egy-egy intenzívebb záporból néhol 20 mm is lehullott.
A HungaroMet legfrissebb agrometeorológiai jelentése szerint az eddig lehullott májusi csapadéknak köszönhetően enyhült valamennyit az aszály, a súlyos fokozatból több helyen nagyfokúra vagy akár közepesre mérséklődött. Ugyanakkor a május 11-ei jelentés szerint az egy hónapos csapadékhiány most 30-50 mm, a három hónapos a Tiszántúlon a 80 mm-t is meghaladja. Viszonyításképpen: egy átlagos eső óránként 1-4 milliméter csapadékot produkál. Egy milliméter csapadék egy liter víznek felel meg egy négyzetméternyi területen.
Az aszály szintje május 6-án, a hidegfront érkezése előtt és május 10-én, a hidegfront után
A talaj növények számára legjobban hasznosítható felső 30-40 cm-es rétege sokfelé rendkívül száraz, de a 40-60 cm közötti réteg is kritikusan száraz állapotban van az Alföldön és a Mezőföldön, ahol a mélyebb rétegek eleve fel sem töltődtek a tél folyamán.
A felső egyméteres rétegből ezeken a területeken 80-120 mm, míg máshol 50-70 mm nedvesség hiányzik a telítettséghez képest.
Az Időkép előrejelzése szerint a napokban várható újabb, helyenként akár jelentős mennyiségű csapadék az országban, ugyanis csütörtök délután hidegfront érkezik, aminek a déli ágán szombattól egy mediterrán ciklon képződik, ebből pedig sokfelé várható csapadék, többfelé kiadós mennyiségre van kilátás. A ciklon várhatóan hétfőn hagyja el az országot, a záporok, zivatarok ezzel fokozatosan megszűnnek majd.
900 mm halmozott csapadékhiány
Kedden, a kormányülés előtt kerestük meg az Országos Vízügyi Főigazgatóságot kérdéseinkkel, azt követően, hogy adataik azt mutatták, sok helyen a történelmi negatív rekordot közelítik a vízállások az országban. Azóta az érkező csapadéknak köszönhetően kicsit javult a helyzet: a Duna Budapestnél akkor 92, csütörtök délelőtt 98 centi volt, a Tisza Szolnoknál mínusz 282 centiről mínusz 218 centire emelkedett. (A vízállás azért lehet mínuszos, mert a vízmércék nullapontját nem a meder legmélyebb pontjához, hanem egy történelmileg meghatározott, fix szinthez rögzítették. A szolnoki vízmérce 0 pontja egy nagyon alacsony vízszinthez van igazítva, ha a víz ennél a szintnél is alacsonyabbra apad, a mért érték negatívba fordul.)
Az OVF-től azt szerettem volna megtudni, hogy hogyan értékelik ezeket az adatokat és mit tud tenni a vízügy a jelenlegi helyzetben. Mint válaszukban írták, az extrém alacsony vízállás oka a halmozódó csapadékhiány, „hazánk területén a 2021 óta tartó, döntően az átlagosnál szárazabb időjárás következtében a halmozott csapadékhiány mértéke 2026. április 30-ra elérte a 462 mm-t.
Az Alföldön, valamint a Tisza hazai vízgyűjtő területén ennél lényegesen kedvezőtlenebb a helyzet: több térségben akár 900 mm-t is meghaladó halmozott csapadékhiány jellemző”.
Mint írták, folyóink külföldi vízgyűjtő területein is az átlagosnál szárazabb volt a téli időszak. A Duna vízgyűjtő hóvízkészlete végig az átlag alatt maradt, míg a Tiszánál a hóvízkészlet csak januárban haladta meg néhány hétre az átlagos értéket.
Éppen ezért a két nagy folyónk vízszintje inkább a nyár végi, hagyományosan kisvizes időszakban tapasztalt értékekhez van közelebb, mint a május közepihez. „A Tisza-Szolnok vízmérce adatsorát 1901-2026 között megvizsgálva megállapítható, hogy a május hónapra jellemző minimum vízállások soha nem voltak olyan alacsonyak, mint idén (2026.05.09.: -285 cm), utoljára 2009 májusában mértek -216 cm-t. A jelenlegi, és a 2009-es értéken kívül egyszer sem alakultak a vízállások -200 cm alatt, -100 cm alatt is mindössze 13 évben. Fentiek alapján tehát kijelenthető, hogy a Tisza idei májusi vízállása rendkívülinek tekinthető” – írta az OVF.
Nem sokkal jobb a helyzet a többi magyarországi folyónál sem, mint írták, „jelenleg a folyóink vízjárását alacsony/igen alacsony mederteltség jellemzi. A Duna
magyarországi szakaszának mederteltsége összességében 10 százalék alatt alakul, a Rábán és a Dráván is 10 százalék alatti, a Murán 15 százalékos mederteltségről beszélhetünk”. Az OVF ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy vízfolyásaink esetében egy-egy nagyobb csapadék is képes jelentősebb vízszintemelkedéseket okozni, így árhullámok kialakulására bármikor számítanunk kell.
Arra a kérdésre, hogy mit lehetne tenni a jelenlegi aggasztó helyzetben az Országos Vízügyi Főigazgatóság azt felelte, hogy a vízmegtartás igénye hosszú évek óta jelen van a vízügyi igazgatás rendszerében, de a korábbi gyakorlatok, mint a belvíz feltétlen leürítése, már 2020-ban megszűntek. „Annak érdekében, hogy egy újabb vízhiányos évnek a lehető legnagyobb megtartott vízkészlettel vágjunk neki, a vízmegtartást szabályozott formában, a korábbi üzemrendek egységes módosításával hajtottuk, hajtjuk végre. Ez műtárgyak lezárását, az érkező vizek lehető legnagyobb mértékű megtartását, az öntöző csatornák téli időszakban is feltöltött állapotban tartását jelentette”.
Az intézkedések eredményeként a 2025/26 őszi-téli időszak végére, a kedvezőtlen hidrometeorológiai viszonyok ellenére, 140 millió köbméterrel több vizet tartottak meg az előző év azonos időszakához képest.
„A május eleji állapot szerint megtartott víz mennyisége a duzzasztott víztereinkben (Tisza-tó, Körös-völgy), a csatornák medrében és a tározókban együttesen 615 millió köbméter”.
A helyzet tartós javításához viszont az állami rendszerek nem elegendőek, mert a vizet ki is kellene juttatni a tájba. Ehhez keresik, és már több helyen meg is találták az együttműködési lehetőségeket civilekkel, állami intézményekkel és az agrárium szereplőivel.
A két nagy tavunknál a helyzet keddi kérdéseim óta 1-1 centi változást leszámítva gyakorlatilag változatlan, a Balaton átlag vízszintje csütörtökön 84 centi volt, a Velencei-tóé Agárdnál 64 centi. A Fertő tó vízszintje is nagyon alacsony, 42 centi . Az OVF kérdésünkre azt közölte, hogy adataik szerint „a Balaton novembertől áprilisig tartó feltöltődési időszaka 30 százalékkal, míg a Velencei-tóé 40 százalékkal volt szárazabb a sokévi átlagnál”.
A rendelkezésükre álló 105 éves adatsor alapján a május eleji átlagvízállás a Balatonon 98 cm – tehát a jelenlegi adat a sokévi május eleji átlagvízállástól 14 cm-rel marad el. Volt már ennél rosszabb is a helyzet, 2002-ben 71, 2003-ban 61 cm volt a vízállás májusban. A Velencei-tó vízállása Agárdnál az időszakra optimálisnak tekinthető vízállástól 96 centivel marad el. A valaha mért legkisebb vízállás itt 53 centi volt, aminél a mostani csak 11 centivel magasabb.
Alacsony a Balaton vízállása a balatonfenyvesi szabadstrandnál, a háttérben a Badacsony 2026. május 7-én – Fotó: Katona Tibor / MTI
Arra a kérdésünkre, hogy mit tud tenni a vízügy a jelenlegi helyzetben, azt írták, hogy a Balaton, de különösen a Velencei-tó kis kiterjedésű, sérülékeny vízgyűjtővel
rendelkezik, és a klímaváltozással a párolgási veszteség is nőni fog a következő időszakban. „Hosszabb távon a Balaton és a Velencei-tó mesterséges
vízpótlása jelenthet megoldást. Ez viszont csak széles körű egyeztetést követően jöhet szóba, hiszen a vízpótlás környezeti, ökológiai hatásait is figyelembe kell venni”.
A vízmérleg évek óta a negatív
Somlyódy Balázs, a Magyar Hidrológiai Társaság társelnöke kérdésünkre elmondta, hogy a negatív trendek évek óta jellemzőek, aminek az a következménye, hogy hazánk vízmérlege évek óta a negatív:
A hazai eredetű vízkészlet mennyisége mindössze 7,1 km3/év.A felszíni lefolyás mennyisége évente 4,2 km3, a felszín alatti utánpótlódás pedig mindössze 2,9 km3/év.A talajvíz deficit éves mértéke 0,6 km3, mely 3-5 centiméteres süllyedést jelent évente.A folyóinkon az országhatáron belépő víztömeg 15 év alatt 114 km3-ről 98 km3-re csökkent.A kisvizes időszakok már bármelyik évszakban előfordulnak és tartósak.A felvízi országoktól érkező vízhozam folyamatosan csökken.A párolgás az 1980-as évekhez képest a duplájára emelkedett, a Dél-Alföldön
1.000 mm/év nagyságrendet is elérheti, nagy tavaink esetében a turisztikai
használhatóságot veszélyezteti.
A Tisza és mellékfolyói rendkívül rossz állapotban vannak vízkészlet szempontjából. A Tisza völgyének problémáit a többi vízgazdálkodási problémához hasonlóan nem lehet egyik pillanatról a másikra orvosolni vagy akár csak javítani. A szakember szerint az egész vízgyűjtő együttes, komplex vizsgálatára, a klímaforgatókönyvek megfelelő elemzésére lenne szükség, melyekhez mind a három Tisza-szakaszon külön-külön kellene a helyi adottságokhoz illeszkedő eszköztárat feltárni. „A hangsúly elsősorban a kommunikáción, a szemléletformáláson és a jelenlegi lehetőségek jobb kihasználásán kellene, hogy legyen, amíg a stratégiai szintű vizsgálatok elkészülnek és azok eredményeként döntés születik a mikéntre”.
Mint Somlyódy közölte, „ma már azon kellene dolgozni, hogy jövőre hogyan javíthatunk a nyári vízhiányos helyzeten, hiszen a vízkészletünk tartaléka jellemzően télen és tavasszal jelentkezik a folyóinkon. Ha ebben az időablakban nem tudunk élni a lehetőséggel, akkor nyáron már csak a kevés vizet tudjuk szétosztani jelentős költségek mellett, ahogy azt 2025-ben is megtapasztaltuk”.