1999-től 2007-ig élvezhettük a televíziózás egyik, ha nem a legjobb sorozatát, a magyarul Maffiózók címen futó The Sopranost. Az IMDB topszériái között szerepel az első hatban – a pontszámok állása szerint. Ugyanitt láthatjuk a Csernobilt, a Trónok harcát vagy a The Last of Ust. Elég vegyes társaság, a Maffiózók az egyetlen bűnügyi témájú köztük. Miért is imádták a rajongók és hogy forradalmasította a televíziózás történetét?
Az alkotó, David Chase a történetet eredetileg moziba szánta, de mikor a produkciós cég elé vitte az ötletet, azok a sorozat formátumra szavaztak. Csakhogy semelyik nagy amerikai csatorna nem merte műsorára tűzni. A Foxnak például azért nem tetszett, mert nem tipikus maffiózók szerepelnek a történetben, nem elég drámai és véres, nem is annyira komikus, lassú, és azt is problémásnak találták, hogy
De a többi nagy csatorna is elzárkózott a furcsa szériától, így került képbe az HBO. Chris Albrecht, az adó képviselője meglátta a lehetőséget benne: jók a szereplők, különleges a maffiózók emberi oldalának domborítása, amiben a lövöldözős szál nem is olyan domináns. Ugyan Chase The Sopranos címmel adta be ötletét, az HBO-nak ez nem tetszett, mert attól tartottak, a nézők az operára asszociálnak majd. De nem találtak jobbat, úgyhogy mégis maradt. Chase egyébként a forgatókönyv írásakor profi segítséget is igénybe vett, a manhattani körzeti ügyészség nyomozó osztályának vezetője adott neki tanácsokat eleinte ingyen, majd pénzért, később színészként is feltűnt egy kisebb szerepben – ügyészt alakított.
1999 januárjában mutatták be az első részt, az évad pedig váratlan kritikai és anyagi siker lett. És nem mellesleg megváltoztatta a televíziózási szokásokat.
Saját sztori, nagy színészek
Chase saját életéből is merített, mikor megírta a történetet: Tonyhoz hasonlóan neki is meglehetősen ambivalens volt a viszonya a saját édesanyjával, és ő maga is sokat járt pszichiáterhez – a Lorraine Bracco által játszott dr. Melfi karakterét saját orvosáról mintázta.
A Maffiózókban az is extra volt, hogy igazi filmszínészek játszottak benne, nem teleregények szereplői, igaz, akkor még ismeretlenek. A főszereplőt, Tony Sopranót alakító James Gandolfini, aki sajnos 2013-ban meghalt, karakterszínész volt, legnagyobb szerepe a Tiszta románcban a maffia bérgyilkosa.
A sorozat forradalmi ötlete volt az is, hogy hetente jelentkezett hosszú epizódokkal (ma ez már bevett gyakorlat), amikben mozis látvánnyal és minőséggel várták az otthoni kanapék nézőit, de nem a megszokott bugyuta szériák agyleszívásával.
Komoly narratíva, komplex karakterek és viszonyrendszerek jellemezték.
Tony Soprano volt a rossz, de szimpatikus hősök archetípusa a képernyőn, aki fejlődik, gyötrődik, esendő, szorongó, depressziós, de közben kemény alvilági vezér is. Ez a sokrétűség a vonzó a karakterében, ahogy a többi szereplőben is. Hat évadon át láthatjuk gyötrődéseiket, boldogságukat, mentális küzdelmeiket, hát persze, hogy Emmy-díjas lett a széria és minden résztvevő kilőtt a világhírnév felé. Sajnos Gandolfini megsínylette a dolgot, a hirtelen rászakadó hírnév, erőszakos karaktere nem tett jót neki, ráadásul a forgatás alatt vált el feleségétől.
Az alkotó-ötletgazda Chase sem számított az óriási sikerre, hiába volt már díjazott és tapasztalt televíziós, a The Sopranos emelte a csúcsra. Egyébként a sorozat egy-egy alakja már korábbi munkáiban is felbukkant: Paulie és Silvio elődje a Rockford nyomoz (The Rockford Files) című hetvenes évekbeli sorozatban, ahogy egy Tony nevű maffiafőnök, az unatkozó felesége és fia, Anthony Jr. is.
Vicces, hogy a valódi maffiózók is a sorozat rajongói voltak, tetszett nekik a hiteles ábrázolás, csak az nem, hogy Tony néha túl slendriánul öltözik – például shortot sosem venne fel egy Don. Ez bele is került a sorozatba: a negyedik évad első részében a Lupertazzi család feje, Carmine maga figyelmezteti Tonyt: „Egy Don soha nem hord rövidnadrágot.”
(Borítókép: Jamie-Lynn Sigler, James Gandolfini, Edie Falco, Robert Iler a Maffiózók sorozatban. Fotó: Entertainment Pictures / Northfoto)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!