Ha van bukástörténet, ami több sikeres sorozatra is rányomta a bélyegét, az mindenképpen Neil Gaimané. A 65 éves angol írót még 2024 nyarán vádolta meg több nő azzal, hogy beegyezésük nélkül szexuálisan közeledett hozzájuk. Rögtön öten is előálltak, és a Tortoise Media nevű podcast műsornak egészen megdöbbentő részleteket árultak el Gaiman perverzióival kapcsolatban, amelyeket röviden az Entertainment Weekly is összefoglalt nemrégiben, ha valakinek van gyomra ilyenekről olvasgatni.
A máig mindent tagadó szerző renoméjának hirtelen lecsökkenése hozta magával a kaszákat. Bár szép lezárást kapott, a Netflix gyorsan bejelentette, hogy a Sandman a második évadon túl nem folytatódik náluk. Ennél a szériánál még rosszabbul járt a Good Omens, magyar címén az Elveszett próféciák, melynek eredetileg 6 részesre tervezett harmadik évadát mindössze egy, másfél órás epizódra vágták le, amit május 13-án mutatott be az Amazon Prime.
Az Elveszett próféciák tévéképernyőre való adaptálása jó sokáig tartott, Terry Pratchett és Neil Gaiman 1990-ben megjelent könyvének sorozatos változata csak 2019-ben debütált. Bár a világvége hangulatot remekül megfogták benne a készítők, némi brit fanyar humorral és eleganciával kiegészítve, a sztorit már az első hat részben Aziraphale és Crowley párosa vitte el a hátán, az angyalt és démont alakító Michael Sheen és David Tennant rendkívül jó castingnak bizonyultak. Már csak annak a kibontása élményszámba ment, hogy a történelem során miképp alakult a két egészen különböző oldalon álló túlvilági lény kapcsolata. Erre erősített rá a második etap is, és bár kaptunk misztikumot és nyomozást az amnéziás Gábriel arkangyal (Jon Hamm), a főleg Terry Pratchett jegyzeteiből dolgozó Neil Gaiman a nagy tétek helyett immár az intim, kamaradrámás hangulatra szavazott.
Megvolt a maga bája ezáltal a második évadnak is, habár a hasonló vallásos témával dolgozó Preacher szarkazmusához nem ért fel a végeredmény, még úgy se, hogy az Elveszett próféciák néha szemtelenül parodizálta a betegesen bürokratikus Mennyországot és a végletekig gonosz Pokolt.
A harmadik évad egyetlen epizódja, hogy ekkora „nothingburger” lett, az a produkcióból kizárt Neil Gaiman hibája, bár a szerző jegyzetei és alapsztorija rendelkezésre állt, a forgatókönyvet végül leszállító Marshall Smith és Peter Atkins egy olyan otromba finálét tettek le nekünk az asztalra, amelyben nagyítóval alig lehet megtalálni az Elveszett próféciákra korábban annyira jellemző, elragadó hangvételt. Egyszerűen ebben a 90 percben a készítők túl sokat igyekeznek markolni, és a lényeg, a főszereplő angyal-démon és az ő konfliktusuk valahol félúton egy szappanoperás zsákutcába szalad bele, és
hiába David Tennant és Michael Sheen még mindig felvillanó kvalitásai, puszta kezükkel ők sem képesek logikusan felépített, s ugyanakkor szórakoztató irányba egyengetni a lezárást.
Túl sokat fog, de túl keveset markol a sorozat befejezése, melyben összeomlik a Mennyország, eltűnik a Metatron és maga Jézus Krisztus is, utóbbi legfőképp azért gond, mert Aziraphale vezetésével a szárnyas lények a második eljövetelt készítik éppen elő, a Bilal Hasna által játszott Megváltó azonban inkább a Földre szökik, hogy ott utcai hittérítőt játsszon. Amit a karakterrel csinálnak, az a kidolgozatlanság netovábbja, ha már ennyire fontos vallásos alak megjelenik egy ilyen vallásparódiában, akkor a néző elvárhatná, hogy hozzon magával valami katarzist, vagy legalább forgassák ki annyira Jézus alakját, hogy röhögni lehessen rajta, már csak a végtelenül cinikus modern kor és az általa mutatott gyermeki naivitás ellentétéből fakadóan.
De ezen a ponton az Elveszett próféciáktól bármiféle élvezetes történetvezetést várni botorság lenne, és csak csalódáshoz vezet, mert ennek még csak csírája sincsen meg a fináléban.
Helyette nézhetjük, ahogy Crowley az utcán csövezik és duzzog, míg Aziraphale a szebb napokat is látott könyvesboltját siratja. A poén az egészben, hogy még mindig ők ketten lennének a lényegek, de nem tudok már izgulni sem azon, hogy David Tennant fura napszemüvegeket hordó démonja visszaszerzi-e a Bentley-jét, vagy hogy a végre fizikai valójában beköszönő Isten valóban lehúzza-e rolót az univerzumnak.
Még úgy sem, hogy a legutolsó jelenet tényleg megható, és ott egy pillanatra meglátjuk újra azt, miért szerettünk bele annyira az Elveszett próféciákba még az elején.
Nagy luft ez a finálé, mert nagyon úgy tűnik, hogy adott volt a készítőknek a végpont, ahova igyekeztek kifuttatni David Tennant és Michael Sheen drámáját, csakhogy kellett volna a rendes kifejtéshez tényleg az a hat epizódnyi játékidő. Ehelyett kénytelenek voltak egy rohanós, szedett-vedett finálét lerakni az Amazon elé, és persze elénk, rajongók elé. Lehet, hogy a könyves alapanyag nélkül ugyanúgy nem lett volna a legerősebb ez az évad, mint a második, de Neil Gaiman botránya és kényszerű kispadra ültetése olyannyira kiherélte ezt a különleges részt, hogy fájdalom volt nézni, és többször leállítottam, mint azt magamnak is szívesen bevallom.
3/10
Az Elveszett próféciák első kettő és csonka „harmadik évada” az Amazon Prime-on nézhető meg.
Lépjen be a házasság legnagyobb dilemmájába!
A döntés az Ön kezében van!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!