Nem nagy öröm manapság Marvel-rajongónak lenni, elvégre az MCU elég látványosan szenved a nagyvásznon, talán majd az új Bosszúállók-film teheti helyre egy picit a szuperhősös univerzumot, ha egyáltalán. Egyvalami megy még mindig a Marvelnek láthatóan, amikor alig egyórás különleges epizódokat készítenek, azok valamiért jobban betalálnak. Valahogy így volt ez A galaxis őrzői karácsonyi különkiadásával, az oldschool horrorfilmeket megidéző Werewolf by Nighttal, és most, a május 12-én bemutatott The Punisher: Az utolsó célponttal is. Ez utóbbi, melyben Jon Bernthal újfent Frank Castle halálfejes gúnyájába bújik, már streamelhető a Disney+-on és egy olyan poszttraumatikus stresszel átitatott katonasztorit hoz nekünk, amely hiába rövidke a játékidejét tekintve, jóval mélyebb, mint bármi, amit a Marvel mostanában produkálni tudott.
A Bernthal-féle Punishert még anno a netflixes Daredevilben láttuk először, ahogy a két hős összeakasztotta a bajszát, de a későbbiekben a Megtorló visszatért egy saját sorozatban is, ez utóbbi két évadot ért meg. Nagy kár lett volna ezekért, a jóval visszafogott harcokat vívó figurákért, ha a Disney kukázza őket, de szerencsére mind Matt Murdockot, mind Frank Castle-t átmentették Kevin Feige-ék a saját univerzumukba. Arról lehet vitatkozni, hogy mekkora sikerrel tették ezt, mert a Daredevil: Újjászületés a minőségét tekintve minimum megkérdőjelezhető az eredeti szériához képest. Az ember azonban még így is hajlamos megbocsátani az egeres cég mellényúlásait, főleg, ha olyan különlegességeket raknak le nekünk a képernyőre, mint ez is.
A The Punisher: Az utolsó célpont a Marvel-mércéhez képest egy rettenetesen önmarcangoló néznivaló, és hiába játszódik egy szuperhősökkel teli világban, a készítőket cseppet sem érdeklik a világmegmentő maskarások. Sokkal realistább, vérengzősebb a körítés, egy olyan Frank Castle-lel a főszerepben, akit a múlt árnyai kísértik, elég durván. Nem csoda mondjuk, a forgatókönyvet író duót, Jon Bernthalt és Reinaldo Marcus Greent egy olyan képregénysorozat, a Welcome Back, Frank ihletett meg, amelyet az a Garth Ennis jegyez szerzőként, aki a The Boyst és a Preachert is elhozta nekünk, és aki bevallottan utálja a klasszikus szuperhősös történeteket.
A különleges epizód nagy része meghökkentően visszafogott, az első 25-30 percben alig látni vérengzést, Jon Bernthal kitesizett vállait inkább mentális teher nyomja, már a kötelező húzódzkodáson kívül, amit a karakter a nyitójelenetben lezavar. Egykori bajtársai, elhunyt szerettei és rég nem látott barátai is a fejére olvasnak a főszereplőnek, aki egy ponton kénytelen az utcára merészkedni, ahol a tetteinek a tényleges, megfogható következményeivel is szembenéz. Mármint azzal, hogy eltett egy teljes gengszterfamíliát láb alól, akik igaz, hogy megérdemelték a megtorlást, de Little Sicily kerületében az ellenőrzésük nélkül elszabadult a pokol.
Mindig is olyan volt, mintha Jon Bernthalra szabták volna ezt a karaktert, és a The Punisher: Az utolsó célpontban különösen igaz ez, a Marvel antihősének nagyszakállas, megtört változatát játszó színész egyforma elánnal veti bele magát mind a drámázásba, mind az öldöklésbe. Mert azért az epizód második felében megjön a darálás is. Utóbbival kapcsolatban vehetjük elő, és kritizálhatjuk legfőképp ezt a one man show-t, merthogy a kreativitást illetően tehették volna magasabbra is a lécet az alkotók. A Daredevilnek azt a bizonyos folyosón lezavart verekedős szekvenciáját a mai napig képtelenek megközelíteni a Marvel Television készítői, pedig egy Punisher-résztől joggal vártuk volna el. Ráadásul egy-két jelenet befejezetlenül hat, a CGI-t tekintve kilóg a lóláb, és nagyon feltűnő, hogy mikor rakták csak oda Jon Bernthal ábrázatát egy nagyot esett kaszkadőr testére, és mikor nem. Az effajta gagyiság nem annyira megengedhető egy ekkora tartalomgyártótól, még ha látott is szebb napokat a Disney és az MCU.
A különleges epizód másik nagy erőssége, már Jon Bernthalon kívül a főgonoszt játszó, kerekesszékes Ma Gnucci, az őt alakító Judith Light elképesztő vérszomjasságot és bosszúéhséget sugároz magából. Fizikailag nem képes megtorolni a Megtorlót, de az biztos, hogy abban a pár jelenetében megtesz mindent azért, hogy elérje, hogy a Punisher megkapja, ami jár neki.
Ahhoz képest, hogy milyen rövid, a lélektant és a drámát tekintve meglepően mélyre ás ez a Punisher extra epizód, és megmondom őszintén, simán néztem volna tovább. Csak remélni tudom, hogy minden hibája ellenére ez egy igényfelmérés arra a Disney-től, hogy adjanak-e a Megtorlónak egy újabb saját sorozatot. Igaz, hogy Jon Bernthal majd az új Pókemberben is visszatér, és valószínűleg inkább az ottani vendégszereplés felvezetésének szánták ezt a specialt, mégis azt mondom, Frank Castle ezen iterációjából sosem elég.
7,5/10
A The Punisher: Az utolsó célpont a Disney+-on nézhető meg.
Ismerd meg a film mögött álló művészek történeteit és szerezd be a Hogyan tudnék élni nélküled? kulisszakönyvét!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!