A Csendes-óceán közepén található, alig 20 négyzetkilométeres miniállamot 10 ezer ember lakja és anyanyelvének a Dorerin Naoerot tartja, természetesen az angol mellett. Ahogy az új-zélandi sajtó írta a kormány a héten döntött a névváltoztatásról, de ennek alkotmányos jóváhagyásához szükség van a megerősítő népszavazásra.
A kormány magyarázata szerint az ország neve azért lett eredetileg Nauru, mert a külföldiek nagyon nehezen ejtették ki az állam nevét Dorerin Naoero nyelven. Tehát kényelmesebb volt csak Naurut mondani.
Történelmi léptékben
Az 1880-as évek végétől az I. világháborúig a sziget német protekturátus alatt állt. Később, amikor a Csendes-óceán déli térségét az ausztrálok vonták ellenőrzésük alá, akkor közös, ausztrál, brit és új-zélandi adminisztráció jelent meg a szigeten. 1968-ban vált függetlenné.
A gyarmatosítók azonnal lecsaptak a szigeten található nagy tisztaságú foszfátra, amelyet műtrágya alapanyagként termeltek ki hosszú időn át. A foszfát kitermelése a függetlenség kikiáltása után is tartott, jelentős gazdasági növekedést eredményezve, azonban mára a készletek kimerültek és a sziget közepén egykor állt bánya és környéke ma már kopár és lakatlan.
Nagyon sok állam cserélt már nevet
Ha végignézzük, hogy a II. világháborút és a gyarmatosítás felszámolását követő mintegy 80 évben, hol volt névcsere, akkor meglepően sok újdonsággal találkozunk. Ha kontinensenként indulunk és Európával kezdünk, akkor itt van mindjárt a volt jugoszláv tagköztársaság, Macedónia, amely éppen 2019-ben vált hivatalosan Észak-Macedóniává, hosszas vita eredményeként Görögországgal.
Az 1993-ban kettévált Csehszlovákia utódállamai közül a Cseh Köztársaság 2016-ban felvette a Czechia (Csehország) rövidítést. A német sem tökéletes példa, mert ott az egykori NSZK és NDK 1990-es egyesülése nyomán jött létre az egységes Németország, tehát igazából nem vett fel új nevet.
Ázsiában azért már plasztikusabb kép alakul ki a névváltásoknál. Még 1939-ben lett az egykori gyarmatból, Sziámból Thaiföld, majd rövid időre (1945-46) visszavált Sziámra, hogy 1949-től aztán véglegesen maradjon Thaiföldnél. A klasszikus brit gyarmat, Ceylon, 1972-ben váltott Sri Lankai Köztársaságra, hogy 1978 után már Sri Lankai Demokratikus Szocialista Köztársaságként működjön.
Burma sima liba, hiszen1989-ben váltott Mianmarra, bár a nemzetközi sajtóban mind a mai napig oda biggyesztik Mianmar neve mellé zárójelben, hogy az egykori Burma. Miután 1971-ben függetlenné vált Pakisztántól Kelet-Pakisztán, így azóta Bangladesként hivatkozunk rá. Kambodzsa elég sokat cserélgette a nevét. Indult Kambodzsai Királyságként, majd vált Khmer Köztársasággá 1970-ben, hogy aztán Pol Pot vezetésével a Vörös khmerek 1975-ben kezdődött és népirtással végződött szűk fél évtizedes rémuralma idején Demokratikus Kampuchea néven hivatkozzanak rá.
A Közel-Keleten a brit protekturás megszűnését követő időszakban jött létre Izrael Állam, mint egy új államalakulat és 1949-ben nevezték át Transzjordániát a hasemita Jordán Királyságra.
Afrikában szinte minden ország nevet váltott
Ugyancsak a hatvanas évek elején végbement dekolonializációs folyamat eredményeként kaptuk a híreket az átalakuló és új névvel megjelenő afrikai államokról. Ez mondjuk még 1957-ben volt, amikor a brit korona elengedte az egykori Arany-partot, hogy aztán Ghánaként váljon ismertté. Dahomey-ből egy népköztársasági kör után lett 1975-ben Benini Köztársaság.
Kongó többféle volt, hiszen eredetileg ez belga gyarmatként volt ismert. Belga Kongóból lett Kongói Köztársaság, aztán Zaire (1971-ben), majd végül Kongói Demokratikus Köztársaság, ahol a neve ellenére a mai napig a legdurvább, népirtással kevert polgárháború dúl már évtizedek óta. 1984-ben váltott Felső-Volta, amelyből „a becsületes emberek földje” lett, azaz Burkina Faso, ahogyan azt a névváltoztató elnök, Thomas Sankara döntésében indokolta.
Hosszú a története a mai Namíbiának is, amely 1990-ben nyerte el teljes függetlenségét Dél-Afrikától. Alig több mint 100 éve még Német Délnyugat-Afrikaként ismert német gyarmat volt, amelyet az I. világháború után vettek át a britek.
Aztán a következő 80 év során szép csendben Dél-Afrika telepedett rá teljesen a világ egyik legszárazabb, sivatagos országára.
Tanzánia 1964-ben jött létre, mégpedig úgy, hogy két korábbi állam, Tanganyika és Zanzibár egyesült. 1960-ben Francia-Szudánból lett Mali, míg a fehér telepesek kemény államából a brit Cecil Rhodes alapította Rodéziából jött létre 1979-ben Zimbabwe. Mind a két kisebb állam a britektől szerezte vissza függetlenségét 1966-ban és lett az egykori Basutóföldből Lesotho, míg Becsuánaföldből Botswana. Szváziföld pedig 2018-ban cserélte nevét Eswatinira III. Mswati király döntése alapján, amellyel függetlenségük 50. évfordulójára emlékeztek egyben. Nyasszaföld pedig 1964-ben nyerte el mai nevét, azaz Malawit.
Az amerikai kontinensről két példát érdemes említeni. Az egyik Holland Guyaya, amely 1975-ben nyerte vissza függetlenségét Hollandiától és lett Suriname, a másik pedig Brit Honduras, amelyet 1981-es függetlensége után már Belize-ként ismerünk.
A Közel-Keleten két ország érdekes névváltás szempontjából.
Az egyik az évszázadokon át csak Perzsiaként ismert ország, amelyet ugyan már 1935 óta Iránként jegyeznek, de a világon csak az 1979-es iszlám forradalom nyomán vált közkeletűvé az ország elnevezése. A másik pedig Törökország, amely Erdogan elnök kezdeményezésére tért át 2022-ben a Türkiye névre.
Óceániában is voltak változások és nem csak a cikk apropójául szolgáló Nauru esetében. Elsősorban szigetekről, szigetcsoportokról van szó. A korábbi Új-Hebridák 1980-ban vette fel a Vanuatu nevet, az Ellice-szigetekből 1978-ban lett Tuvalu, míg a Gilbert-szigetekből 1979-ben Kiribati.
(Borítókép: Ezen a műholdfelvételen Nauru, egy apró csendes-óceáni szigetország látható, amely Australia északkeleti, valamint Tuvalu északnyugati térségében helyezkedik el 2023. december 25-én. Fotó: Gallo Images / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!