„Hullanak az emberek, mint a legyek” – mondja egykedvűen a báros, miközben kitölti a jéghideg sört. Bizonyára túloz – gondolom, s békésen üldögélek St. Maarten szigetén a Karib-tenger festői szegletében, a világhírű légikikötő mellett az egyik bárban. Mezítláb rugdosom a homokot, igazán akkor hűsít, amikor egy kicsit mélyebbre ások az ujjaimmal. Nem messze tőlem, néhány száz méternyire csupán a repülőtér, a kisebb méretűek közé tartozik.
Maho Beach, legalábbis a helyiek így nevezik a világ leglátványosabb leszállópályája melletti keskeny tengerparti sávot. Körülbelül 200 méter hosszú ez a szakasz, a bárok kicsit távolabb vannak, de rendkívül sok pénzt termelnek a tulajdonosoknak. Reggelente sáskaként özönlik ki a turistahad, minden helyet elfoglalnak, mert mindenki látni szeretné, ahogyan a hatalmas utasszállítók elzúgnak pár méterrel a fürdőzők feje felett. A baj nem akkor van, amikor a gépek landolnak, mert egy pillanat alatt elsuhannak, igaz, éktelen dübörgéssel. A kiengedett kerekek és a gép hasának látványa azonban kétségtelenül nagy élmény.
Adrenalinfröccs a tengerparton
A leszállás bámulatosan szép, a start brutálisan veszélyes. Mármint ha valaki közelről akar fényképezni. Sokan nem tudják, a sugárhajtóművekből kiáramló forró és rettentően erős légsugár valósággal belesodorja az embereket a tengerbe. Ilyenkor minden repül szanaszét: sportzsákok, napernyők, törülközők, szalmakalapok, műanyag poharak. A gyermekek és a felnőttek hemperegnek, sokakat a vízbe dob a hősugár, nincs menekvés. De hát az emberek élményt akarnak, adrenalint – tehát fittyet hánynak rá, hogy mindenütt hatalmas táblák figyelmeztetnek a veszélyre.
Süvít a hajtómű keltette orkán, kavarog a homok, gyakorlatilag két másodperc alatt nulla lesz a látótávolság. Óriási a zaj! A forró hő a napernyőket, takarókat, de még az embereket is úgy dobja odébb, mint a játékszert.
Az a turista igazán szerencsésnek vallhatja magát, aki mindenféle tiltás ellenére mindössze néhány méternyire a sugárhajtóműtől megpróbálja kiállni a forró levegő iszonyúan erős nyomását. Csak keveseknek sikerül – ők általában vaskos fém villanyoszlophoz kötöztetik magukat a barátaikkal. 2017 júliusában egy Új-Zélandról érkezett turistánál a rögzítés leszakadt, az 57 éves férfit pedig a rögtönzött forgószél fejjel vágta az útpadkához. „Ez a hülyék halálsora” – mondja lakonikusan egy báros.
Amikor felszállt a gép, a strandon visszatér az élet a rendes kerékvágásba. Az elsodort turisták összeszedik cókmókjaikat, lerázzák a homokot a lepedőkről, megkeresik a messzire elfújt napernyőket, kamerákat, majd leheverednek – s többnyire várják az újabb gépeket és egyben kalandokat, mit sem tanulva a néhány perccel azelőtti élményből.
Nehéz Földünk olyan távoli tájára eljutni, ahol nem találkozunk honfitársunkkal. St. Maarten szigetén sincs ez másképp. Ott jártamkor egyikük a világ ötödik legmenőbb bárjává választott, s közvetlenül a Maho Beach mellett található, Sunset nevű szórakozóhely felszolgálója. Asztalt csak akkor lehet találni, ha Tahi Tóth Mátyás, a messze távoli Magyarországról ide vetődött magyar pincér segít. Egyik asztaltól a másikhoz rohan már délelőtt is, de azért jut egy kis ideje a beszélgetésre.
Magyar sztárszínész emléke
Az 2018-ban elhunyt népszerű magyar színész, Tahi Tóth László közeli rokona, tehát rögtön akad közös élményünk is, elvégre televíziós producerként számtalan show-ban dolgozhattam a művésszel. Legtöbbször a legendás Antal Imre is jelen volt a Szeszélyes évszakok forgatásain a Hűvösvölgyi úti stúdiónkban, Imruskából mindig kiszakadt néhány vicc vagy rendkívül szellemes megjegyzés. Tahi Tóth László inkább visszahúzódó ember benyomását gyakorolta rám, s Mátyás megerősítette ezt a látszatot. A teniszpályán azonban kiadta magából a feszültséget!
Tahi Tóth Mátyás nagyon hosszú időn keresztül dolgozott St. Maaartenen, de az amerikai kontinensre már jóval korábban megérkezett, megtanulta a nyelvet. A remek éghajlattal rendelkező Karib-tengeri szigetekre csak azután ment dolgozni, amikor már igazán profi volt. Megérte, mert – elsősorban a bőkezű amerikai turisták miatt – itt dől a lé.
Egyáltalán nem panaszkodhatunk, mert magas az alapbérünk, de ezért rengeteget kell dolgozni, ráadásul iszonyú meleg is van. Aki néhány évet eltölt errefelé, mint én is, az egy kissé hozzá tud szokni a klímához, de nagyon racionálisnak kell lenni. Az amerikai turisták száma nagyon megnőtt az utóbbi időben, de ezt egyáltalán nem bánjuk, mert szép borravalókat adnak. Ezt a tulajdonosunk is tudja, pontosan a dupláját keressük annak, amit ő ad
– mondja.
S bár a szóban forgó összeget gondosan elhallgatja, a helyi bárosokkal beszélgetve már évekkel ezelőtt, érzésem szerint a kiemelt helyeken lévő szórakozóhelyeken a menő alkalmazottak, elsősorban a bárosok teljes havi jövedelme legalább kétmillió forintnál több. Öröm, hogy Mátyásból időközben vállalkozó lett, s egyike azon magyaroknak, akik jól forgatták a szorgos munkával megkeresett pénzt. Ma már bárja, jégkrémes boltja, burgerese és homokfutó-kölcsönzője is van St. Maartenen. Utóbbi nagyon is jól értékesíthető turisztikai szolgáltatás errefelé, mert homokos tengerparti szakaszok vannak jócskán, ahol élvezet a robogás.
Az mindenesetre feltűnik, hogy soha egyetlen rendőrautót sem látok még a legmenőbb bárok környékén, razziáról pedig az ismerőseim évek óta nem hallottak. Az általános vélekedés szerint ide szórakozni jönnek a turisták, s mindenki aszerint fogyaszt, ahogyan megszokta, vagy amennyit elbír. Legrosszabb esetben pedig reggelre józanodjon ki, hogy ne kelljen kórházba vinni. Mert ezt mindenképpen tanácsos elkerülni, hogy ne legyen botrány.
Kolumbusz Kristóf fedezte fel a szigeteket, amelyek jól érzékelhetően kiállnak a türkizkék tengerből, s Dominikától Venezueláig félkört alkotnak. Itt vannak Földünk talán legszebb homokos strandjai. A megannyi darabból álló szigetvilág a klímának köszönhetően olyan buja és színes, hogy kevés hozzá hasonló van a világon, ráadásul a Karib-tenger vize valószerűtlenül kék és állandóan kellemes hőmérsékletű. Miután javarészben mindenütt kiépült már a viszonylag fejlett infrastruktúra, a turizmus fejlődésének nincs különösebb akadálya.
Luxushajók utasai
Philipsburg a környék legfelkapottabb városa, ahol egymást érik a bárok. A központból a repülőtér felé főút vezet, ami kisebb dombon át fut a Simpson-öböl felé, melynek végén már a repülőtér híres kifutópályáját kerüli meg. Az emelkedőn azonban esőerdő van, bár nem nagy, de kiváló alkalom arra, hogy elrejtőzzenek benne, akár egy-egy támadás után. A Tropicana kaszinótól meredeken megy lefelé az út, bozótos van jobbra, kisebb, a semmibe vezető földúttal. Innen szoktak éjjel az autók elé ugrani a helyi garázdák, ezért aztán jóakaróim többször el is mondták: estefelé ne erre menjek.
Philipsburg hihetetlenül ellentmondásos város, mert kizárólag a luxushajók utasaiból él. Hetente általában kétszer-háromszor futnak be, a fedélzeten általában ötezer, jobbára amerikai nyugdíjas utazik. Amennyiben három óceánjáró áll be, az 15 ezer embert jelent, ez már egy valóságos turistahadsereg. A tömeg egy csapásra lerohanja a főváros üzleti utcáját, a Front Streetet.
A parton épült egyik bár tulajdonosa – hogyan is lehetne másként – magyar. Szekfű Marcell igazán különleges egyéniség. Amikor nála jártam, két szórakozóhelyet üzemeltetett, mára már csak egy az övé, de ennek is története van, ami természetesen a tengeren kezdődött.
Mindig is vonzott a pörgés, a vendéglátás, majd pedig a bárok világa. Rengetegféle ember fordul meg ott, többnyire jókedvűek – ez engem is feldobott. Aztán egy óceánjárón kötöttem ki. Hosszú éveket nyomtam le, de azért közben ki-kikacsingattam az ablakon, kimentem a teraszra, amikor nem az italokat mértem a bárban, s megláttam a Karib-térséget. St. Maartenba pedig valósággal beleszerettem – a sziget egyik részére az óceánjárókkal özönlöttek a turisták, a másik oldalán a hajmeresztő leszállásokról híres repülőtér, ez kell nekem
– mondja Szekfű Marcell, aki az egyik legismertebb arc lett a szigeten.
Miskolci menetrend a falon
Marcell rendkívül büszke rá, hogy a szigeten az övé volt az első technoklub. Különben pedig megnyugtat, nincs gond, a zsaruk is rendesek, fölöslegesen nem kevernek bajt. Egyébként is higgadt egyéniség, szűkszavú, céltudatos, kicsit hóbortos frizurája van, rettentően sovány, de láthatóan élvezi, amit csinál. Beleharapott abba, amit az élet kínált, s mindig volt tehetsége, ereje és kreativitása, hogy újrakezdjen mindent. Fut neki a másik bár is, lent a parton, a Front Streeten, illetve inkább a homokos részen, ahol egymást érik a turisták, amikor megérkeznek a tömött hajók. Okos magyar Marcell, mert a két bárt egy helyi politikussal együtt alapította, máig korrekt a kapcsolatuk.
2017-et írtunk, amikor az Irma hurrikán lecsapott St. Maartenra is, majd ment felfelé, és a Mexikói-öböl partjainál a texasi Houstont is letarolta. Számítások szerint ez volt a világtörténelem második legnagyobb anyagi veszteséggel járó szélvihara, ami elvitte Marcell bárját is.
Nem estem kétségbe, mert tudom, amit tudok, értek, amihez értek. Összepakoltam mindent, felszámoltam St. Maartent, s elmentem Svájcba. Lugano volt az újrakezdés központja, de kereskedtem is. Mindent igyekeztem eladni, ami magyar volt és új technológiai megoldást képviselt, például a Losonczi Áron által szabadalmaztatott üvegbetont is. Aztán jött a világjárvány, az szinte mindennek betett. De kisvártatva szó szerint kiderült az égbolt, én pedig visszajöttem St. Maartenra, s a tengerparti bár működik azóta is, sőt, egyre jobban
– mondja 2025-ben.
Imádni való hellyé varázsolta azt, ami „második otthona” lett a második visszatérése után St. Maartenre. Ott ülök a kis, emelt székeken, nagyon kedves a pultos srác – azóta már Marcell üzlettársává nőtte ki magát, mert vagány, de becsületes. A pultos lány azonban magyar.
Bárját magyar kellékekkel rakta tele – legyen szó hazánk címeréről, olykor nyomdafestéket nem tűrő szavakról a falon vagy éppen régi vasúti menetrendről. Az éjszakai bár falára például a kilencvenes évekből származó hivatalos könyvecskéből másolt ki egy oldalt, felnagyította, s kihelyezte egy központi helyre. Az idegenek vakarják a fejüket, nem értik, mit jelent Miskolc. Feltűnik néhány magyar turista is, mert a bárban az egyik állandóan játszott sláger a Kispál és a Borzé. „Mindig is kedveltem ezt a vagány zenét” – mondja Marcell.
Mindez a homokos parton történik a Karib-tenger kis szigetén…
A cikk szerzője, Oltványi Tamás által írt, az Inda Press kiadó gondozásában megjelent könyv ide kattintva már előrendelhető.
Lépjen be a házasság legnagyobb dilemmájába!
A döntés az Ön kezében van!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!