A neurodivergens karakterek egyre gyakoribb jelenléte segíthet abban, hogy ne furcsaságként, hanem az emberi működés egyik természetes változataként tekintsünk az autizmusra és az ADHD-ra.
Az utóbbi években egyre többször lehet találkozni olyan filmes vagy sorozatos karakterekkel, akiknél az autizmus vagy az ADHD része az ábrázolásnak. Bár ez sokszor kimondatlanul marad, sok néző számára valódi segítséget jelenthet, ha a képernyőn olyan figurákat lát, akiknek a gondolkodása eltér a megszokottól.
Az autizmus a WHO meghatározása szerint – többek között – a társas kommunikáció és kapcsolódás nehézségeivel, sajátos viselkedési mintákkal, valamint az érzékelés eltérő működésével járhat. Az ADHD-nál ezzel szemben a figyelmi nehézségek, az impulzivitás és a hiperaktivitás különböző kombinációi jelenhetnek meg.
Fontos állomás
Az egyik legklasszikusabb példa kétségtelenül az 1988-as Esőember, ami hosszú időre meghatározta, hogyan gondolkodik a közönség az autizmusról. A Dustin Hoffman által megformált karakter fontos állomás volt a láthatóság szempontjából, még akkor is, ha ma már sokan kritizálják a filmet amiatt, hogy elterjesztette a zseni autista sztereotípiáját. Persze az évek során több érzékenyítő alkotás is megjelent, az utóbbi évekből az egyik legkiemelkedőbb egyértelműen Doktor Murphy című sorozat, amelyben Dr. Shaun Murphy karaktere nyíltan autizmussal és Savant-szindrómával küzd.
Barney tényleg ADHD-s?
Szintén fontos példa lehet Barney Stinson is az Így jártam anyátokkal című sorozatból. Barney-t első ránézésre sokan csak túlzó, kissé harsány, komikus figuraként kezelik, ám az 5. évad 3. epizódjában egy elejtett félmondatból kiderül, hogy Barney bizony ADHD-s. A rajongók egyébként több fórumon is hangot adtak az elégedetlenségüknek azzal kapcsolatban, hogy a széria ezt a kérdéskört nem bontotta ki jobban, sőt egyesek egyenesen úgy érezték, az alkotók bagatellizálják a dolgot.
Kimondatlanul
Talán náluk is érdekesebbek azonban azok a figurák, akikről nyíltan sosem mondják ki a történetben, hogy neurodivergensek, a nézők mégis pontosan tudják, érzik, hogy a látott karakterek valamiért mégis csak mások. Az Agymenők Sheldonja az egyik legismertebb ilyen alak: merev rutinjai, különleges érdeklődései, a szociális szorongása, a társas félreértései és a szabályközpontú gondolkodása miatt sokan véltek benne felfedezni autisztikus vonásokat.
Hasonló a helyzet a Szívek szállodája főhősnőjével, Lorelai Gilmore-ral is, de Phoebe a Jóbarátokból is gyanúra ad okot a fanoknak. Lorelai-t gyors beszéde, impulzív döntései és intenzív érzelmi kitörései miatt a rajongók ADHD-snak gondolják, Phoebe-ről pedig sajátos logikája, szókimondása, álomvilága és a társas szabályoktól való függetlensége végett hiszik sokan ugyanezt.
Miért ennyire fontos?
Ezen a ponton jogosan merülhet fel a kérdés: miért fontosak ennyire ezek a karakterek? Nos, ezek a figurák tágítják a normalitás fogalmát. Megmutatják, hogy egy ember akkor is lehet szerethető, ha éppen túl gyorsan beszél, nehezen vált témát, ragaszkodik a rutinjaihoz, nem érti az íratlan társas szabályokat, túl soknak tűnik, vagy éppen teljesen bezárkózik. Egy jól megírt karakter pedig tükör is lehet, hiszen sokan csak felnőttként kezdenek el gyanakodni arra, hogy talán nem „lusták”, „furcsák”, „túl sokak” vagy „érzéketlenek”, hanem egyszerűen másképp működik az idegrendszerük. Nyilvánvalóan egy film vagy egy sorozat diagnózist nem ad, de felismerést indíthat el: „ezt én is így csinálom”, „nekem is ilyen nehéz”, „talán nem vagyok egyedül”.
Persze fontos kiemelni, nem minden filmes vagy sorozatos ábrázolás sikerült tökéletesen, hiszen veszélyes lehet, ha a produkciók csak zseniként, komikus különcként vagy érzelmileg elérhetetlen emberként mutatják a neurodivergens karaktereket. Mégis fontos lépés, hogy ezek a figurák egyre gyakrabban jelennek meg a történetekben, mert minél többféle karaktert látunk, annál könnyebb megérteni, mennyiféle működés létezik.
Íme a 6 legjobb sorozat az autizmus világnapjára
A BBC rendhagyó, izgalmas dokumentumsorozatot mutatott be nem sokkal az autizmus világnapja előtt. Ennek kapcsán összeszedtük, mely sorozatokat érdemes újranézni, amelyek nemcsak szórakoztatnak, de informálnak is a spektrumról.