Négy hónapja született meg a kis Jocika, az ismert cirkuszigazgató pedig bevallja: az apaság egyszerre csodás élmény és kimerítő kihívás.
Tavasszal elindult a cirkuszi szezon, megnyílt a Richter Safari Park, és az artistaművész kisfia is gyorsan cseperedik…
„Azt sem tudom, melyik kezembe harapjak. Mindenhol szükség van rám. Egyszerre próbálok helytállni otthon apaként és társként, illetve vezetőként és igazgatóként a cirkuszban” – sorolja elöljáróban az artistaművész.
Van dolga bőven
Nemrég ráadásul turnéra indultak, ami azt jelenti, hogy bizonyos napokon egy lakókocsiban élnek a családjával.
„Ezt ne úgy képzeljétek el, hogy egy levegőtlen, régi tragaccsal járjuk az országot! – jegyzi meg nevetve. – Egy kényelmes, nyitható, modern lakóautóról van szó, amiben a kisfiam is tökéletesen jól elvan. Hétvégén vannak az előadások, hét közben pedig a parkban vagyunk. Ráadásul most különösen sok a dolog, több új attrakcióval készülünk, zajlanak a különböző fejlesztések, új állataink is lesznek, és sorolhatnám… Korábban is számtalanszor voltak már ehhez hasonló húzós időszakaink, csak hát most az a különbség, hogy közben apa lettem.”
Fotocentral / Archív
Együtt a család
Sokszor van bűntudata
Egyszer-egyszer már előfordult, hogy pár órára kettesben maradtak Jocikával, vagy ahogy ő hívja, a kis Tarzannal.
„Általában van segítségünk, ha a páromnak, Ludmilának fellépése van, vagy el kell mennie otthonról, esetleg szeretne pihenni egy kicsit. A legtöbbször a nagyszülőkre támaszkodunk, de a cirkuszban is mindig akad valaki, aki vigyáz a fiunkra a műsor alatt. Ha nincs, akkor kénytelen vagyok én megoldani. A legutóbbi ilyen szituáció egészen viccesen sült el… Ludmila elment edzeni, én meg pár órára együtt maradtam Jocikával. És ez egy iszonyú sűrű nap volt, jött az állatorvos, jöttek a munkásemberek, én meg ott álltam a babakocsival, próbáltam intézkedni, és láthatóan mindenki jót derült rajtam – mosolyodik el.
– Nem tagadom, egyelőre még csak ismerkedem az apasággal. Az állandó bűntudathoz sem szoktam még hozzá. Ha otthon vagyok, akkor folyton a munkán agyalok, ha dolgozom, akkor meg sietnék már haza a családomhoz. Azt gondolom, ez a legtöbb szülőnek ismerős érzés lehet.”
Fotocentral / Archív
A kis trónörökös
Esténként fürdet, altat
Éjszakánként ő is gyakran felkel a kicsihez, de tény, hogy a párja az, aki a feladatok oroszlánrészét végzi.
„Főként Ludmila gondoskodik Jocikáról. Napközben én dolgozom, de esténként igyekszem azért segíteni a kicsi körüli teendőkben. Olyankor együtt fürdetünk, altatunk, és előfordul, hogy együtt éjszakázunk. A fiunk ugyanis nem túl jó alvó, legalábbis egyelőre. Csak a pelenkázást nem vállalom – vallja be nevetve.
– Még egyszer sem tettem tisztába. Cserébe már van közös mutatványunk! Jocika még csak négy hónapos, de már most látszik, hogy örökölte a cirkuszi vénát. Alig várom, hogy kicsit nagyobb legyen, és taníthassam! Én is mindenhova követtem az édesapámat, le sem tudott magáról rázni!”
Arra is kíváncsiak voltunk, milyen baba Jocika.
„Mosolygós, jó kedélyű, kíváncsi, és iszonyatosan akaratos! Ráadásul, el is van kényeztetve… Ha nem az van, amit ő akar, ha csak egy pillanatra megállunk a babakocsival, vagy lerakjuk, azonnal rázendít. Az anyukája persze hamar megtudja nyugtatni. Én a fütyüléssel próbálkozom, mondván, ha a lovak megnyugszanak tőle, hátha ő is. Egyelőre nem vált be…”