Az emberiség története során újra és újra felbukkant a világvége gondolata, hol vallási próféciák, hol járványok, háborúk vagy éppen a klímaváltozás árnyéka vetült a jövőre. A modern korban így a bunker szó is különös jelentést kapott, és titkos föld alatti létesítményeket kezdtek el így nevezni, amelyekben kormányok, milliárdosok vagy épp tudósok próbálnák átvészelni a legrosszabbat. Nem véletlen, hogy a popkultúra gyakran a gonosztevők rejtekhelyeként ábrázolja ezeket a helyeket, mégis létezik egy valódi, jéghegy gyomrába rejtett bunker, amely nem a túlélő elitnek, hanem az egész emberiség jövőjének épült.

Ez a létesítmény a Svalbard Global Seed Vault. A norvég fennhatóság alá tartozó Spitzbergák egyik szigetén, a sarkkörön túl, a világ egyik legészakibb, menetrend szerinti repülőjárattal még elérhető pontján található. A fagyott hegy mélyébe vájt bunker első pillantásra valóban egy kémfilm díszletének tűnhet, valójában azonban a globális mezőgazdaság végső biztosítéka lehet.

Mindent túlélhet a bunker?

A páncélterem a Spitzbergákon, a Svalbard szigetcsoport részeként bújik meg. Itt, több mint száz méterrel a felszín alatt, állandó mínusz 18 Celsius-fokon tárolják a világ különböző pontjairól érkező vetőmagmintákat. A helyszín kiválasztása természetesen nem egyszerű véletlen, mivel a permafroszt, vagyis az egész évben fagyott talaj, valamint a vastag kőzetréteg akkor is biztosítja a magok fagyott állapotát, ha az áramellátás megszűnne.

A létesítmény ráadásul jóval a tengerszint felett helyezkedik el, így a legrosszabb forgatókönyv szerinti tengerszint-emelkedés sem fenyegeti.

A magbunker célja egyszerű, mégis monumentális, ugyanis a küldetése nem kisebb, mint megőrizni a Föld legfontosabb haszonnövényeinek genetikai sokféleségét. A mezőgazdaság története mintegy 13 ezer évre nyúlik vissza, és ezalatt az emberiség megszámlálhatatlan növényfajt nemesített ki. A magbankok világszerte gyűjtenek növényfajtákat biztonságos tárolásra, de sok esetben ezek nem ideális helyszíneken találhatók, így a gyűjtemények veszélyben vannak. A norvég magbank célja pedig pontosan az, hogy megoldást kínáljon erre a problémára, hiszen az itt elhelyezett magok természetes környezetben, a világ legstabilabb geológiai környezetében maradhatnak meg. 

Nem véletlen, hogy ma már közel egymillió mintát őriznek a hegy gyomrában, amelyek a globális élelmiszer-termelés alapját jelentik. Ez pedig folyamatosan bővül, egy mostani frissítés során további több mint 7800 új vetőmagminta került a gyűjteménybe, így az egyedileg tárolt magok száma elérte az 1 386 102-t.

Különleges magok érkeztek

Az új szállítmány különösen értékes darabokat tartalmaz. Afrikai alapgabona-fajták, Spanyolországból származó olívamagok, valamint Guatemalából érkező ősi növények is bekerültek a raktárba. Utóbbi ország most először helyezett el magokat a páncélteremben, köztük két teosinte-változatot, amely a kukorica vad őse, és amelyet a mai napig termesztenek egyes őslakos közösségek. Niger szintén először csatlakozott a kezdeményezéshez, és azonnal 204 alapvető haszonnövényfajtát, köztük cirkot, homoki babot, földimogyorót és gyöngykölest helyeztek biztonságba.

Külön figyelmet érdemel a spanyolországi Córdobai Egyetem olíva génbankjának adománya is. Az egyetem által fenntartott gyűjtemény vad olívafajták magjait, valamint a világ 50 legfontosabb termesztett olívafajtájának mintáit küldte el a sarkvidéki bunkerbe.

Szakértők szerint a hagyományos olívafajták különösen nagy veszélyben vannak, hiszen az idősödő ültetvények, a csökkenő jövedelmezőség és az iparosított, könnyebben gépesíthető fajták térnyerése mind hozzájárulnak a genetikai sokszínűség csökkenéséhez.

A magok persze nem egyszerűen dobozokban hevernek a világvégebunker polcain. Speciális, háromrétegű fóliacsomagolásba zárják őket, majd lezárt dobozokba helyezik, amelyeket hosszú sorokban tárolnak a fagyasztókamrákban. A rendkívül alacsony hőmérséklet és páratartalom miatt a magok energiafelhasználása minimálisra csökken, így akár évtizedekig, sőt évszázadokig is életképesek maradhatnak. A létesítmény kapacitása pedig már magában is lenyűgöző, akár 4,5 millió növényfajta mintáit is képes befogadni, összesen mintegy 2,5 milliárd magot.

Nem kutatóintézet, mégis a jövőnk záloga

Fontos hangsúlyozni, hogy a Svalbard Global Seed Vault nem kutatóintézetként működik. Az itt tárolt magok „feketedobozos” rendszerben vannak elhelyezve, és továbbra is a betétes országok és intézmények maradnak a tulajdonosok, így kizárólag ők kérhetik vissza saját mintáikat a bunkerből.

A magbank tehát nem használja fel, nem vizsgálja és nem nemesíti tovább a magokat, pusztán végső biztonsági másolatként szolgál a világ génbankjai számára.

Erre a biztonsági hálóra pedig komoly szükség van. Bár világszerte több ezer génbank működik, sok közülük instabil régiókban található. Háborúk, természeti katasztrófák, pénzügyi forráshiány, vagy akár egy elromlott fagyasztóberendezés is teljes gyűjtemények pusztulásához vezethet. A globális mezőgazdaságot ráadásul egyre nagyobb nyomás éri, az éghajlatváltozás, az invazív fajok terjedése és a kártevők új hullámai folyamatos alkalmazkodásra kényszerítik a termelőket. A genetikai sokféleség elvesztése pedig egyben azt is jelentené, hogy kevesebb eszközünk marad a változó körülményekhez való alkalmazkodásra…

Ebben az összefüggésben a sarkvidéki bunker nem pusztán egy sokadik zöldtechnológiai létesítmény, hanem az emberiség hosszú távú túlélési stratégiájának fontos része. Hiszen ha egy globális konfliktus, egy súlyos klímakatasztrófa vagy más világméretű csapás tönkretenné a jelenlegi mezőgazdasági rendszereket, a túlélőknek nem a nulláról kellene kezdeniük. A jéghegy mélyén ugyanis ott várnának a „tartalék példányok”, amelyek segítségével újraindítható lenne az élelmiszer-termelés.

Az egyre élesedő globális konfliktusok miatt a mindennapokban erőszakosan az arcunkba tolt világvége-forgatókönyvek gyakran sötétek és reménytelenek, van azonban miben bíznunk, hiszen legalább a Svalbard Global Seed Vault ennek az ellenkezőjét testesíti meg – a hosszú távú gondolkodást, az együttműködést és a jövő generációi iránti felelősséget. A jégbe fagyott magok ugyanis évszázadokig őrizhetik csendben mindazt a tudást és tapasztalatot, amelyet az emberiség évezredeken át gyűjtött össze a földművelésről. És persze lehet harsogni, hogy soha nem lesz szükség rájuk vészhelyzetben sem, hiszen akkor már amúgy is teljesen mindegy lesz az emberiségnek, de a magok puszta létezése legalább felerősítheti azt az üzenetet, hogy a jövőtől nem rettegni kell, hanem tudatosan előre kell gondolkodni és tervezni. Nem hetekre, hónapokra, négyévekre, hanem évtizedekre és évszázadokra. 

(Borítókép: A Svalbard Global Seed Vault (SGSV) bejárata, 2015. április 8-án. Fotó: Jens Büttner / picture alliance / Getty Images)


Inda Press Kiadó

Ma is tanultam valamit 1-2-3-4-5

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Index.hu logo

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!