Magyarországnak valós esélye van az euró bevezetésére a következő években. Habár ezt még el lehet rontani – nagyon is! – de felmerül a kérdés, hogy ha mégis sikerül, akkor milyen árfolyamon érdemes ezt megtenni?

Két érdek ütközik: egyrészt az alacsony infláció érdekében erős forintárfolyamra lenne szükség – illetve a forintban megtakarítóknak is ez lenne jó – másrészt viszont célszerű lenne, ha az euróbevezetéssel nem döntenénk romba az országnak igen fontos exportszektort közben, különös tekintettel arra, hogy ha már egyszer beléptünk, akkor nincs lehetőségünk átértékelésre, a belső kiigazítás pedig nagyon fájdalmas tud lenni. Hogyan lehet ebben kompromisszumra jutni?

Nyilvánvalóan sok függ a külső körülményektől: egy igen erősen inflatórikus világban (pl. olajárrobbanás) muszáj lesz felértékelni a forintot, ám ha a külső környezet kedvezőbb, akkor nem annyira lesz ilyen nyomás.

Számos módszer van arra, hogy megállapítsuk mi az az árfolyam, ami nagyjából jó az országnak, én szeretem az egyszerű (igazi, valódi kutatók által bizonyára lesajnált) módszereket, ezért használom a Numbeo számait. Ezek alapján összehasonlítottam a hozzánk nagyjából hasonló fejlettségű, környező exszocialista országok fővárosainak átlagos árszínvonalát a magyar fővároséval. Ha feltételezzük, hogy ezekben a hasonló adottságú országokban hasonló árszintnek kell lenni, akkor ez alapján az adódik, hogy az alábbi forint-euró árfolyamok mellett lenne ugyanaz a Numbeo által figyelt, tapasztalataim szerint elég reprezentatív termékkosár ára a különböző helyeken, mint Budapesten:

Bukarest439Zágráb363Ljubljana341Pozsony347Varsó369Prága336Szófia399

A nyilvánvalóan erősen kilógó Romániától eltekintve átlagosan 359 (őket is beleszámolva 371) forintos euró árfolyam adódik. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a fejlettebb országokban jellemzően magasabb az árszint, a fejletlenebbekben alacsonyabb, és az Eurostat egy főre jutó PPP alapú GDP adatával kiigazítjuk a fenti árfolyamokat akkor az alábbi egyensúlyi árak adódnak:

Bukarest450Zágráb371Ljubljana407Pozsony341Varsó394Prága409Szófia357

Ezeknek az átlaga 390, Romániától eltekintve 380.

Úgy vélem valahol a kettő között kellene keresgélnünk: 360-380 között lenne helyes megcélozni a bevezetéskori árfolyamot. Figyelembe véve, hogy a következő években várhatóan hatalmas mennyiségű euró forrás érkezik hazánkba, illetve Magyarország igen vonzó spekulatív célpont is lehet, s mindkettő az erőteljes felértékelődés felé mutat (plusz a hazai megtakarítói szektor is rendkívül sok eurót vásárolt az elmúlt években, amelynek egy részét lehet, hogy most majd ha minden jól alakul szeretné visszaváltani forintra) ezért megakadályozandó a túl erős árfolyamot valószínűleg célszerű gyors ütemben kamatot csökkenteni, amennyiben az inflációs folyamatok ezt nem akadályozzák nagyon. Ennek meg lenne az az előnye is, hogy az ország finanszírozása gyorsan válna olcsóbbá, illetve a vállalati/lakossági kamatstopokat és támogatott hiteleket ki lehetne vezetni, mert a piaci sem lenne sokkal drágább.

(Ez már végképp csak vagdalkózó spekuláció, de egy év múlva a 4%-os kamatszint sem tűnik irreálisnak ha minden ideálisan alakul – ehhez persze haza kell hozni az EU-s pénzeket, és egy olyan, hihető 2027-es költségvetést kellene letenni az asztalra, amit elég nagy kihívás lesz a jelenlegi ismereteink alapján összeeszkábálni.)

Forrás: Zsiday.hu