A beszélgetést vezető Balogh Gyula, a Népszava főmunkatársa azon kérdésére, hogy a mostani helyzet emlékezteti-e az 1990-es rendszerváltásra, Gálvölgyi János egyértelmű nemmel felelt. Véleménye szerint a két korszak aligha hasonlítható össze, hiszen a késői államszocializmus az 1980-as évek végére már teljesen kifáradt, a rendszer fellazult, így az akkori átmenet csupán kényszeredett volt.
A jelenlegi politikai és társadalmi valósággal kapcsolatban a színművész elmondta, hogy Magyarországon hosszú ideig sokan már elképzelni sem tudták, hogy a hatalmat egyszer valóban le lehet váltani.
Ebben az országban még ma is két és félmillió ember hisz egy olyan, az orbáni médiagépezet által felépített alternatív valóságban, „amelyben pitypang is felszólításra nyílik”. Gálvölgyi megrendítő személyes vallomást tett a legutóbbi parlamenti választásokat követő pillanatokról.
Úgy fogalmazott: „a könnye is kicsordult”, amikor az április 12-i parlamenti választás után kilépett az utcára. Az országban uralkodó feszültséget jól mutatja, hogy ő maga annyira sem hitt a hatalom békés átadásában, hogy a Klubrádió másnapi meghívását sem akarta elfogadni. Attól tartott ugyanis, hogy lezárják a hidakat, mert:
lőni fognak
− idézte fel a feszült pillanatokat.
33
Galéria: Így ünnepelték a Tisza Párt szavazói a kétharmados győzelmetFotó: Szollár Zsófi / Index
Kiszorulás az állami médiából és a művészet túlélése
A színművész az est folyamán személyes hangon beszélt arról a folyamatról, miként szorult ki fokozatosan az állami médiából. Példaként említette, hogy apósa, a legendás bűvész, Rodolfo (Gács Rezső) századik születésnapjára televíziós megemlékezést terveztek, ám a műsor végül nem valósulhatott meg. Hiába volt május, Gálvölgyi Jánost „jegelték”.
A színész ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a jó művészetet nem lehet politikai eszközökkel elnémítani, az mindig túléli az aktuálpolitikát. Példaként Pintér Bélát említette, akit korunk egyik Shakespeare-jének tart. Meglátása szerint az emberek mindig azt hallják bele az előadásokba, amit hallani akarnak.
Mivel a közönség hajlamos minden darabban aktuálpolitikai utalásokat keresni, ezek a művek időszakos jelképekként jelenhetnek meg a köztudatban. Gálvölgyi ugyanakkor szilárdan hiszi, hogy Pintér Béla darabjai ennél sokkal mélyebb, egyetemesebb emberi mechanizmusokról szólnak.
A kényelmetlen kérdések szabadsága
Arra a kérdésre, hogy milyen változásokat vár az elkövetkezendő időkben, a színművész határozottan kijelentette:
csak azt, hogy legyen kultúra.
Éles kritikával illette az elmúlt időszak színházi berendezkedését, kifejtve, hogy eddig mind a kormányoldali, mind az ellenzéki színház leginkább csak azt vitte színpadra, amit a saját közönségük vagy a megbízójuk hallani akart.
A valódi színházi és alkotói munka lényegét Gálvölgyi János egyetlen tételmondatban foglalta össze, amely a jövő művészetének is zsinórmértéke kell legyen: „A valódi kultúra művészei önmaguknak is képesek kényelmetlen kérdéseket feltenni, függetlenül attól, hogy milyen rendszerben működnek.”
(Borítókép: Gálvölgyi János 2023. április 6-án. Fotó: Szollár Zsófi / Index)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Weiler Péter képzőművész munkássága és portfóliója mesterséges intelligenciával fűszerezve.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!