Kevés színész van, aki a saját halálából épített szép karriert, de Sean Beannek a sok évtizedes pályája alatt valami hasonló jött össze. Tűpárnát csináltak belőle az orkok A Gyűrű Szövetségében, lefejeztették a Lannisterek a Trónok harca első évadában, a GoldenEye című James Bond-filmben meg egy nagyra szabott, felrobbanó fémszerkezet zúzta halálra, de csak miután hatalmasat zuhant a tetejéről.
Mostanra legalább két tucat alkalommal harapott a fűbe Sean Bean a kamerák előtt, ami egyrészről kiváló mémalapanyag, másrészt viszont rettenet idegesítő már, mert a filmesek is rájátszanak a dologra, és előfordul, hogy az első tíz percben megölik a színészt.
Holott Sean Bean azért egy tehetséges, sokoldalú, mély alakításokra képes művész, akit szívesen néz az ember.
Március 16-án indul el az Epic Drama műsorán a Robin Hood legújabb adaptációja, amelynek szereplőgárdájába egészen izgalmas neveket kalapoztak össze a készítők. Nyilván Sean Bean is köztük van, a bevezető alapján fura lenne, ha nem lenne. Ráadásul a tengerentúlon az MGM+-on látható szériában az egykori Ned Stark a főgonoszt, a nottinghami seriffet alakítja, aki rögtön az első részekben olyan disznóságokat követ el, amelyek egy igazi legenda, a gazdagokat kirabló, a zsákmányát a szegényeknek adó, az erdők mélyén rejtőzködő íjász alakját kikényszeríti, hogy színre lépjen. Kikényszeríti, mert ha nem lenne ekkora genya a seriff, akkor Robin Hoodra se lenne szüksége a népnek.
Mindig mondják, hogy a filmekhez képest a sorozatoknak az a legnagyobb előnyük, hogy a sokórás játékidő alkalmat ad egy nagyívű sztori elmesélésére és a karakterek komplexebb kibontására, és a Robin Hood friss adaptációja pont ezt próbálja meg összehozni. Többé-kevésbé sikerül is neki, bár megköveteli a türelmet a nézőtől, mert tényleg az alfától kezdünk el az ómega felé haladni.
1186-ban járunk, Hugh Locksley (Tom Mison) pedig büszke angolszászként dacol a normannokkal, miután a skandináv nép elfoglalta Angliát, a trónnal együtt. A Locksley család nagy szívfájdalma, hogy amellett, hogy a király által küldött seriff (Sean Bean) Notthinghamben pöffeszkedik nagyúrként, a família elvesztette eredeti lakhelyét, amelyben immár Huntingdon grófja (Steven Waddington) lakik. A sorozat címszereplője, Rob Locksley (Jack Patten) még csak egy gyerek, aki a tisztáson a békákat gyűjtő Mariannel (Lauren McQueen) barátkozik, és elborzadva nézi a normannok gaztetteit. Igen lassan, aprólékosan halad a cselekmény, ami néha árt a szériának a közepesebben megírt, szappanoperás párbeszédek miatt, ám
már a pilotban eljutunk odáig, hogy Rob felnő, és megesik az a tragikus fordulat, ami kihozza belőle a lázadót.
Inkább Az utolsó királysághoz lehet hasonlítani a Robin Hoodot, mintsem mondjuk a Trónok harcához, látszik, hogy az első évadban szerényebb büdzsé állt a készítők rendelkezésére (magyar nézőknek érdekesség, hogy két epizódot Nagypál Orsi rendezett), de a díszletek, kosztümök korrektek így is. Az elején nagyobb csatajelenet nincs, inkább az intrikán a hangsúly, de elég fekete-fehér alapon. Mert hát itt a jók a végletekig jók, a gonoszak meg förtelmesen gonoszak. Ebből a szempontból a forgatókönyvírók egy kompetensen összerakott mesét hoztak nekünk, de legalább abból a fajtából, ami szórakoztat. Látom a hibáit, helyenként zavarnak a rossz alakítások, a Priscillát játszó Lydia Peckham különösen kilóg lefelé, de rajta kívül rendben van mindenki. Még úgy is, hogy a Robin Hoodot játszó Jack Patten igazából a szegény ember Taron Egertonja. A show-t úgyse ő viszi a hátán, hanem inkább Sean Bean, aki jelen esetben látványosan élvezi a gonoszkodást.
Lájtos sorozatról beszélünk, belemar a kegyetlenkedésbe, és villant egy-két harcjelenetet is, na meg a meztelenkedés, buja nézések is fel-felbukkannak, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy a George R. R. Martin-sorozatokhoz képest egy meglepően szemérmes néznivaló a Robin Hood.
Azoknak tényleg nem való a sorozat, akik türelmetlenek, és nem kíváncsiak egy sokadik eredetsztorira, ez a Robin Hood azonban minden hibája ellenére húz magával. Jól kidolgozzák benne a bosszútémát, Nottingham seriffje igazi rohadék, és együtt lehet érezni a főszereplővel simán. Na meg azzal a szituációval, amibe az angolszászok beleszorulnak a normannok ellenében. A második évad már berendelve a Robin Hoodból, és igen, Sean Bean is visszatér, mert a lassan csordogáló ellentét nélküle nyilván nem lenne ugyanaz. Remélhetőleg a büdzsén emelnek, mert az nem ártana, de a kosztümös-kardozós, helyenként áskálódós sorozatok rajongóinak ez egy teljesen korrekt és szórakoztató néznivaló.
7,6/10
A Robin Hood március 16-án fut be az Epic Drama műsorára, 21:00-tól lesz látható, az új részek pedig hétfőnként.
Engedd, hogy ez a tematikus ünnepi kötet elkalauzoljon a december titkaihoz, a csendes készülődéshez és a fáradt ünnepi sóhajokhoz.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!