Ha te is izgalmasnak tartottad az Itt érzem magam otthont, és hasonló stílusú, klausztrofób borzongatásra vágysz, szívből ajánljuk ezeket a thrillereket!
Kezdjük a legnagyobb klasszikusokkal. Alfred Hitchcock hosszú pályája során több alműfajt is megteremtett a horroron és a thrilleren belül. A Hátsó ablakkal például a minimalista, egy helyszínen játszódó feszültségkeltés alapjait fektette le, amivel szinte az összes, erre a sémára épülő filmet előrevetítette. Persze nagyon könnyű izgalmasat alkotni egyetlen lakásban, ha James Stewart és Grace Kelly remekelnek a kamerák előtt, de Hitchcock itt is képes volt szédítő vizuális megoldásokkal, ügyes trükkökkel élni. A végeredmény pedig olyan film lett, amely egy percet sem öregedett az elmúlt hét évtized folyamán: még mindig elképesztően torokszorító és hatásos.
Oscar-díjat hozott a zseniálisan Kathy Batesnek ez a Stephen King-feldolgozás, amely az egyik első példa volt arra, hogy az Akadémia nagy nehezen hajlandó elismerni a horrorokat, ha azok tényleg jók. A sztori szerint Paul Sheldon (James Caan) írót egy baleset után egyik legnagyobb rajongója, Annie Wilkes (Bates) menti meg és ápolja. Azonban szándékai nem jóságosak: kiderül, hogy a nő valójában foglyul ejtette imádott szerzőjét, és semmitől sem riad vissza, hogy ráerőltesse az akaratát. A klausztrofób, kegyetlen thrillert a két nagyszerű színész oda-visszája szinte addiktívan nézhetővé teszi, és a minimalista felállás ellenére sosem érezzük, hogy egy olcsó filmet néznénk.
Ha valaki aztán ért a feszültségkeltéshez a ma alkotó rendezők közül, akkor az David Fincher: a rendező a Hetediktől elkezdve a Zodiákusig számtalan alkalommal bizonyította, hogy sokféle felállásból képes kihozni torokszorító, lehengerlő végeredményt. Ez akkor sem történt másként, amikor némileg szűkösebb keretek között, egy elegáns lakásba és annak pánikszobájába kalauzolta el a nézőt a 2002-es thrillerben, amelyben Jodie Fosterért, valamint az ifjú Kristen Stewartért lehetett aggódni. A betörős film megbízhatóan szállítja a csavarokat, egy percre sem ül le, a végkifejlet pedig pont olyan hajmeresztő, mint amilyet elvárunk Finchertől.
Ne maradjanak ki erről a listáról az újhullámos francia horrorok sem: ezek közül talán A betolakodó követi legszebben, legizgalmasabban a bezárkózós, otthoninváziós thrillerek sémáját – mégis, iszonyatosan eredeti és feledhetetlen az egész. A film a létező legbetegebb, legfélelmetesebb alapötletet választja az ismert felállás mellé: mi lenne, ha valaki még azelőtt akarná elrabolni a gyerekedet, hogy te megszülted őt? Az Alysson Paradis által alakított, nyolchónapos terhes Sarah ezzel szembesül, amikor ráront otthonára a titokzatos Nő (Béatrice Dalle feledhetetlenül félelmetes a szerepben). A betolakodó alig 80 perc hosszú, azonban a játékidő minden egyes perce csak úgy forr a feszültségtől: nem kell szégyellni azt sem, ha itt-ott megállítjuk a lejátszást, hogy egy kis levegőhöz jussunk.
Talán az Élve eltemetve választja a legextrémebben klausztrofób helyszínt a listánkon szereplő filmek közül, Rodrigo Cortés thrillere ugyanis végig egyetlen koporsón belül játszódik. Ebben temetik el élve Paul Conroyt (Ryan Reynolds), akinek csak egy telefon, és pár egyszerű eszköz áll rendelkezésére ahhoz, hogy kiszabaduljon a csávából. A férfinek folyamatosan fogy az oxigénje, ráadásul azt is ki kell derítenie, hogy egyáltalán kik és miért temették el élve. Reynolds élete egyik legversenyképesebb alakítását nyújtja a thrillerben, amely után legszívesebben egy jó nagy sétát tennénk a szabad levegő alatt.
Hihetetlenül hatásosan játszadozik a néző valóságérzékelésével ez az alulértékelt thriller, amelyben Elvis Presley dédunokája, a színészként is egyre nagyobbakat alkotó Riley Keough ragad egy téli vihar idején egy kunyhóban. Csupán pasija két gyereke van vele, akik teljes szívből gyűlölik a nőt. A hangulat így hamar feszültté válik, a bezárkózottság pedig ráadásul a három jómadár mentális egészségét is hipergyorsan építi le. Erre tesznek rá Severin Fiala és Veronika Franz társrendezők egy lapáttal azzal, hogy ijesztő, vallásos horrorszálat is behoznak a cselekménybe. Ha véletlenül kimaradt volna a Téli menedék, erősen ajánlott bepótolni.
A Humane című disztópikus, paranoid thriller a tavalyi év egyik legalulértékeltebb filmje volt. A nézők klímaszorongására is építő sztori egy olyan elképzelt jövőben játszódik, ahol a kormány támogatja és bátorítja az eutanáziát, hogy minél kisebb legyen az emberiség karbonlábnyoma. Egy gazdag család kerül furcsa, szorongató helyzetbe, amikor egyik tagjuk úgy dönt, hogy élni kíván a lehetőséggel. Ezután a cselekmény egyre csavarosabbá, egyre sötétebben viccesebbé válik. David Cronenberg lánya, az elsőfilmes Caitlin Cronenberg rendező bebizonyítja, hogy a vérében van a beteg helyzetek érzékletes bemutatása, valamint a fergeteges feszültségkeltés is.
Így állíthatod be a Google-ben, hogy ne maradj le a PORT friss híreiről!
A Preferred Source nevű új funkció segít, hogy gyakrabban megjelenjenek híreink, interjúink, kritikáink a keresési találatok között.
Itt állítsa be, hogy a Port az elsők között legyen a Google-találatokban!