Ibizán egyre nagyobb aggodalmat vált ki a patkós haragossikló terjedése, amely már nemcsak a szigeten, hanem a környező kisebb szigeteken is megjelent. A kutatók szerint a faj akár több száz métert is képes úszni a tengeren, és ezzel súlyosan veszélyezteti a helyi, ikonikus gyíkpopulációkat.
A Baleár-szigetek egyik legismertebb turisztikai célpontján, Ibizán egyre súlyosabb természetvédelmi problémát jelent egy invazív ragadozó gyors terjedése. A patkós haragossikló az elmúlt mintegy két évtizedben gyakorlatilag teljesen ellepte a szigetet, és mára a közeli, kisebb szigetek sérülékeny ökoszisztémáját is elérte.
Az állat két dolog miatt kelt fokozott figyelmet. Egyrészt kiderült, hogy az invazív kígyók nem csupán passzívan sodródnak, hanem képesek aktívan átúszni a tengert új élőhelyek felé, és ezzel alapjaiban írták át a szigetek biológiai védettségéről alkotott korábbi elképzeléseket. Másrészt szinte teljesen kiirtották a különleges helyi gyíkpopulációkat – derül ki a Guardian cikkéből.
Dísznövények importja szabadította Ibizára az kígyóinváziót
A szakértők szerint a probléma gyökere a 2000-es évek elejére vezethető vissza, amikor a tehetős ingatlantulajdonosok körében Ibizán divat lett az idős, látványos olajfák importálása a szárazföldről dísznövényként.
Ezek a díszfák azonban nem egyedül érkeztek: a fák üregeikben hibernáló kígyók vagy a tojásaik bújtak meg.
Így kerülhetett a szigetre a patkós haragossikló (Hemorrhois hippocrepis), amely azóta rendkívül sikeres invazív fajként terjedt el. Mára Ibiza jelentős részén jelen van, és alkalmazkodóképessége miatt nehezen visszaszorítható.
A kutatók számára fordulópontot jelentett egy 2024-ben rögzített felvétel
Az invazív kígyók képesek úszva közlekedni a szigetek között. (Fotó: Getty Images)
A két évvel ezelőtt készült videón azt sikerült rögzíteni, ahogy egy példány mintegy 450 métert úszik Ibiza partjai és a Santa Eulària szigetecske között, és eléri a szárazföldet.
Oriol Lapiedra biológus elmondta:
„ez volt az első valódi bizonyítékunk arra, hogy egy kígyó átúszott Ibiza és a szigetecske között.”
Korábban halászok és turisták is többször beszámoltak hasonló észlelésekről, de ezeket a történeteket tudományosan megerősíteni egészen 2024-ig nem sikerült.
A patkós haragossiklók felfalják az ibizai faligyíkokat
A patkós haragossikló egyik fő zsákmányállata az ibizai faligyík, vagyis a pityusen faligyík (Podarcis pityusensis), amely a Baleár-szigetek egyik legismertebb endemikus faja. A faligyíkok helyzete egyre aggasztóbb: a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) 2022-ben a „közel veszélyeztetett” kategóriából a „veszélyeztetett” fajok közé sorolta át a Vörös Listán.
A kutatások szerint több kisebb szigeten a gyíkállomány gyakorlatilag összeomlott. Egyes helyeken néhány év alatt a korábban stabil populációk teljes eltűnését figyelték meg, amit a kutatók szoros összefüggésbe hoznak az invazív kígyófaj terjedésével.
Az ibizai faligyík nemcsak természetvédelmi szempontból értékes, hanem evolúciós különlegességnek is számít. A Pityusákhoz tartozó szigetek és szigetecskék hosszú ideig elszigetelten fejlődtek, ezért
szinte minden egyes szigeten kialakult a gyík saját, egyedi változata. A populációk színezetükben, mintázatukban és bizonyos testi jellemzőikben is eltérnek
egymástól: találhatók zöld, kékes, fekete, barna, szürke vagy akár narancsos árnyalatú egyedek is. A kutatók ezt a rendkívüli változatosságot a szigeti evolúció egyik látványos példájaként emlegetik.
A faj ráadásul kulcsszerepet tölt be az ökoszisztémában. Az ibizai faligyíkok szabályozzák a rovarpopulációkat – köztük mezőgazdasági kártevőket is –, emellett hozzájárulnak a virágok beporzásához és a magok terjesztéséhez.
Eltűnésük ezért nem csupán egyetlen faj elvesztését jelentené, hanem az egész szigeti ökológiai rendszer működésére hatással lehetne.
Mindeközben a siklók száma szélsebesen nő, hiába ölik őket
Bár a hatóságok évek óta próbálják visszaszorítani az inváziót, a patkós haragossikló állománya továbbra is növekszik. A Baleár-szigetek regionális kormányának adatai szerint csak tavaly több mint 3500 egyedet fogtak be, 2016 óta pedig több mint 16 ezer kígyót pusztítottak el a szigeten. Az előrejelzések szerint azonban a patkós haragossikló 2027 végére Ibiza teljes területén jelen lehet.
A faj ibizai sikere a méretükön is jól látható: míg a spanyol szárazföldön általában karcsú testfelépítésűek, és ritkán nőnek 1,8 méternél hosszabbra,
Ibizán a bőséges táplálékforrásoknak köszönhetően már két méternél hosszabb példányokat is találtak, amelyek tömege akár két és félszerese lehet
szárazföldi társaikénak.
Íme ő az, egy patkós haragossikló. (Fotó: Getty Images)Visszafordíthatatlan károkozás történt
Bár a kutatók remélik, hogy a csökkenő táplálékforrások idővel visszafoghatják a patkós haragossiklók állományát, a természetvédelmi károk jelentős része már bekövetkezett.
A Santa Eulària szigetecskén például 2016-ban még 72 ibizai faligyíkot figyeltek meg, 2023-ra azonban már mindösszesen három egyed maradt.
A szakemberek szerint mára tíz kisebb szigeten és szigetecskén tűntek el olyan egyedi gyíkpopulációk, amelyek több ezer éven át elszigetelten fejlődtek. A veszély ráadásul tovább terjedhet, hiszen a patkós haragossikló már Ibiza szomszédos szigetén, Formenterán is megjelent.
A faj megőrzése érdekében a barcelonai állatkert tavaly elindította a „Noé bárkája” programot, amelyben nyolc különböző gyíkpopuláció egyedeit tenyésztik fogságban. A kutatók ugyanakkor attól tartanak, hogy a kis szigetecskék mérete és a kígyók alkalmazkodóképessége miatt további helyi kihalások következhetnek be.
Oriol Lapiedra a helyzetet Guam szigetéhez hasonlította, ahol az invazív barna fakígyó megjelenése a 12 őshonos erdei madárfaj közül 10 kipusztulásához vezetett. Mint fogalmazott:
„Az egyetlen különbség az, hogy arról, hogy a guami kígyók úsznának, nem számoltak be.”
Éppen ezért különösen aggasztó, hogy a patkós haragossikló a Baleár-szigeteken már a tengeren keresztül is képes új területeket meghódítani.
Váratlan menedék a gyíkoknak: a városban élnek túl
És mégis, ahogy Lapiedra rámutatott, Ibizán még nincs minden veszve: ironikus módon a faj esetében, amelyet az emberi tevékenység sodort a kihalás szélére, a városi területek jelentik a biztonságot. A dolog magyarázata abszurd:
a városi területeken a kígyókat elgázolják, és az ottani emberek megölik őket, mert nem szeretik a kígyókat. Tehát egyelőre ezeknek a városi területeknek egy részén jó gyíkpopuláció van.
„Ez tragédia” – tudományos és kulturális veszteség
A kutatók szerint a folyamat nemcsak ökológiai, hanem kulturális szempontból is visszafordíthatatlan.
Lapiedra így fogalmazott:
„Ez tragédia – olyan, mint egy tűz egy régi templomban.”
A szakemberek attól tartanak, hogy a szigeteken élő, genetikailag is egyedi gyíkpopulációk végleg eltűnnek, mielőtt teljesen feltérképezhetnék őket, ezzel pótolhatatlan tudományos veszteséget okozva.