A Death of a Unicorn egy izgalmas alapötletet bont ki, közel sem olyan érdekesen.
Rengeteg tanmese született már arról, hogy az ember miként zsákmányolja ki a környezetét, a fikciós művek ráadásul azt is bemutatják, hogy aki a természetből profitot akar termelni, az itt nem áll meg: a természetfeletti jelenségeket is képes kihasználni, ha anyagi haszna lehet belőle. De ahogy természet nem tűri a zsarnokságot, úgy a természetfeletti erőket sem lehet sokáig igába hajtani. A horror pedig mindig megmutatja, hogy aki a túlvilággal húz ujjat, az végül nagyon megbánja. Ezt meséli el újra, némiképp új körítéssel a Death of a Unicorn, ami nemrég került fel a SkyShowtime kínálatába.
Alex Scharfman forgatókönyvíró-rendező története egy igyekvő apával, Elliottal (Paul Rudd) és elhidegült kamaszlányával, Ridleyval (Jenna Ortega, a Netflix Wednesday című sorozatának címszereplője) indul. Épp a Sziklás-hegységbe tartanak egy hatalmas vadrezervátum területén fekvő birtokra, ahol apu az új ügyfeleivel tárgyal, akik jogi tanácsosnak kérik fel. Mivel a gép késett, ők is késésben vannak, így Elliott alaposan meghajtja a bérelt kocsit a vadrezervátumon keresztül, közben prüszköl az allergiától, összebalhézik a lányával, és folyton csörög a telefonja, mert leendő munkaadóival mindig megszakad a vonal a rossz térerő miatt. Szóval ez nem épp egy ideális forgalmi helyzet, el is ütnek valamit, amiről már előre sejtik, hogy egy ritka faj lehet. Nem is akármennyire ritka: egy unikornis fekszik az úton, akit Elliot agyonver egy csavarkulccsal, csak, hogy ne szenvedjen, majd azon aggódik, hogy vajon mennyit érhet. Mivel nyilvánvalóan védett állat, és a férfi nem akar börtönbe kerülni, bevágja a tetemet a csomagtartóba. Így érkeznek meg a kőgazdag Leopolds-család birtokára, akik a gyógyszeriparból szerezték a vagyonukat, ám ironikus módon a családfő, Odell (Richard E. Grant) rákban haldoklik. A film fekete humora ennél nem is lehetne kegyetlenebb, már a mitikus lény agyonverése is kifejezetten groteszk, kár, hogy kicsit tönkre vágja az olcsó CGI.
Az elgázolt unikornis azonban még nem pusztult el, így Elliot titka hamar lelepleződik. Azonban arra is rájönnek, hogy az egyszarvú vére gyógyító hatású: Elliot kigyógyult az allergiából, sőt, még szemüvegre sincs többé szüksége, Ridley arcáról pedig, ahová az unikornis vére fröccsent, eltűntek a pattanások. Több sem kell egy haldokló, gyógyszeripari mogulnak, máris kipróbálja magán az állat vérét, és amikor felépül a rákból, máris jön a következő ötlet: eladni az unikornis-vért, persze jó drágán. A Death of a Unicorn azt mutatja be, hogy a gazdagok sosem látnak tovább annál, minthogy mi az, ami még gazdagabbá teheti őket: még a legnagyobb csodát is képesek a legalantasabb, bazári szenzációvá alacsonyítani, aminek egyetlen célja, hogy pénzt termeljen. Erről szólt az 1993-as Jurassic Park is, amelyben a DNS-ből reprodukált dinokat parkba zárták, hogy majd mutogassák a közönségnek. A neves filmesztéta, Király Jenő így erről az embertípusról Spielberg filmje kapcsán:
„»Van egy kis szigetem Costa Rica mellett« – szerénykedik a vállalkozó. Felnőtt egy új elit, melynek nincs szüksége a hatalom megkülönböztető gesztusaira, a luxus szimbólumaira. Megjelenésükben, szokásaikban olyanok, mint mi, annyi a különbség, hogy ők nyomkodják a gombokat, rángatják a drótokat, és még a sejtjeink fölött is ők rendelkeznek. Nem utánozzák az egykori arisztokratákat, nem urizálnak, túlságosan nagy hatalmukat óvakodnak kifejezni, tudják, hogy inkább álcázni kell.”
A természettel és természetfelettivel szembeni alázat hiánya természetesen itt katasztrófához vezet.
Forrás: A24
Az unikornisok ugyanis messze nem olyan békés lények, mint a tündérmesékben, pláne, ha valaki elrabolja és megöli a gyereküket: apukornis és anyukornis megérkezik, és kő kövön nem marad. Az film legszórakoztatóbb részei egyértelműen azok a pillanatok, amikor azt látjuk, miként lakolnak meg a szereplők galád tettükért. Meg persze Anthony Carrigan játéka – elképesztő beleéléssel alakítja az unott szolgát, akinek már mindenből elege van: testtartása, grimaszai, beszólásai a film legértékesebb pillanatai. A történet amúgy papírvékony, közel két óra koránt sincs benne, de a remek szereplőgárda elviszi a hátán: Paul Rudd és Jenna Ortega közt működik a a kémia, az anyát alakító Téa Leoni remek komika, Will Poulter pedig érzékletes karikatúrája az elkényeztetett újgazdag fiúnak. Mégis, az egész valahogy mégsem áll össze.
Forrás: A24
A Death of a Unicorn legnagyobb hibája a silány CGI mellett, hogy egymástól túl távoli érzelmeket akar megpendíteni, elég ügyetlenül. Egyszerre akar szólni a gyászról, és elvárja, hogy meghatódjunk, miközben a fekete komédia és a horror leggaládabb eszközeivel is dolgozik. Lehet ezt jól vegyíteni, de az nagyon ritka, és nem ebben a filmben történik. Amilyen bátran indul a Death of a Unicorn, végül olyan érzelgős maszlagba megy át, amivel csupán annyi a baj, hogy ez már nem az a film, amit az elején beígértek nekünk.
A Death of a Unicorn megtekinthető a SkyShowtime kínálatában.
6 zseniális fantasy, amiről nem beszélünk eleget
Könnyen megfeledkezünk ezekről az alkotásokról, bár megérdemelnék a figyelmünket.
Itt állítsa be, hogy a Port az elsők között legyen a Google-találatokban!