Ascher Tamás (Fotó: Magyar Hang/Végh László)
Miképpen lehet újraalakítani a kulturális, azon belül a színházi életet a NER bukása után? Többek között erről beszélgettünk Ascher Tamás Kossuth-díjas rendezővel.
– Ascher Café, zaklatószínház, Free SZFE – néhány schlagwort az elmúlt tizenhat évből, amely részben vagy egészben Ascher Tamáshoz kapcsolódik. Hogyan élte meg ezt a másfél évtizedet?
– Nem jól… Az ország és a szakmám helyzete miatt rosszul. Csurka István Ascher Café című, 2011-es írása azt sugallta, hogy én vagyok a magyar színházművészet liberális diktátora, aki azt is igyekszik megakadályozni, hogy az Új Színházat az általa mentorált Dörner György vegye át Márta Istvántól. Valóban részt vettem az Új Színház pályázati zsűrijében, a szakma négyünket, Kováts Adélt, Bérczes Lászlót, Herczeg Tamást és engem delegált a bizottságba. Mindannyian elleneztük Dörner kinevezését, a szöveg, amivel pályáztak – politikai felajzottságától eltekintve is – felületes, összecsapott munka volt, a győzelem biztos tudatában. Ahogy lenni szokott, a bizottságban ülő hivatalnokok leszavaztak bennünket, a szakmát – Csurka azonban csak rám csapott le, paranoiája, antiszemitizmusa bennem talált egyértelmű célpontot. Rektor is voltam, sch-val írom a nevem, minden világos… A meglepő, hogy mennyien el is hitték a szemenszedett hazugságokat: még évek múlva is diadalmasan mutatott a vidéki színigazgató egy renitensnek tartott mondatért színészére: ahá, Ascher Café!
– Amikor Gothár Péter zaklatási ügye miatt a Katona József Színház megkapta a „zaklatószínház” jelzőt, Ascher Tamást ismét elővette a kormánypropaganda.
– Nos, Máté Gábort sem kímélték. A propagandisták a fejükbe vették – vagy még inkább előírták nekik –, hogy Gothárral hárman ördögi teljhatalommal bírunk: hogy a Katona mellett a Színművészeti is a markunkban van. Az Origo járt élen változatos szidalmazásunkban, talán nem függetlenül főszerkesztője előéletétől: valaha rendező, majd dramaturg szakos volt a Színművészetin. Az a vicces, hogy én akkor már semmiféle pozíciót nem viseltem, a rektorságom 2014-ig, 65 éves koromig tartott. De jó alkalomnak tűnt ez az eset kinyírni a Színművészetit. A sikerük nem volt teljes, a Katonát átvette a főváros, másik két „bűnös” színházzal, a Radnótival és az Örkénnyel – többek között. Ez elévülhetetlen érdeme Budapestnek, nem kerültünk tehát Vidnyánszky Attila hatalmi hálójába, aki egyébként valamiért különösen utazott rám. Meg mindenki más tőle független, színházi emberre.
– Mit gondol, a választások után hogyan változhat meg Vidnyánszky Attila helyzete?
• Mi motiválhatta Vidnyánszkyt arra, hogy teljhatalomra törjön a szakmán belül?
• Újra lehet-e éleszteni az SZFE_t?
• Milyen a színházi szakma mai állapota?