A tálib támadást Iszlámábád sem hagyta szó nélkül: múlt pénteken Kabult és Kandahárt vette célba. Havadzsa Aszi pakisztáni védelmi miniszter nyílt háborút hirdetett. Közben már az iráni háború regionális következményei is begyűrűznek: Ankara attól tart, hogy az Iránban tartózkodó afgán menekültek tömegesen indulhatnak el Törökország irányába. Nyílt háborúba torkollhat az afgán–pakisztáni konfliktus, és vajon eléri Afganisztánt is az iráni háború?
Mi áll az afgán–pakisztáni konfliktus hátterében?
Pakisztán azon kevesek közé tartozott, akik üdvözölték 2021-ben a másodika tálib hatalomátvételt. Ám a tálibokkal való jó viszony nem tartott sokáig: Pakisztán azzal vádolja a tálibokat, hogy megszegve a 2020-as dohai megállapodást, engedélyezik a terrorszervezetek működését Afganisztán területén.
Az egyik ilyen szervezet a 2007-ben megalakult Tehrik-i-Talibán Pakisztán (TTP), amely bár hűséget fogadott a Talibánnak, attól függetlenül működik. A szervezet rendszeresen hajt végre öngyilkos merényleteket és egyéb támadásokat Pakisztán területén, különösen kormányzati és civil célpontok ellen. A fegyveresek célja, hogy meggyengítsék a pakisztáni kormányt, és az iszlám jog saját értelmezésén alapuló emírségek hozzanak létre.
A TTP számos támadást elkövetett az országban. Legutóbb 2026. február 16-án 24 ember – köztük 11 biztonsági tisztviselő, egy civil és 12 fegyveres – vesztette életét a határ menti Haibar-Pahtúnhva tartomány Bajaur járásában, amikor a fegyveresek egy robbanóanyaggal megrakott autóval egy ellenőrzőpontra hajtottak, majd a járművet felrobbantották.
Pakisztán háborút hirdetett a 2015-ben létrejött Iszlám Állam – Khoraszán tartomány (ISIS-K) ellen is, amely többnyire Afganisztánban és Pakisztánban működik, de regionális hálózatokkal is rendelkezik. A csoport célja, hogy a régió kormányait destabilizálva kalifátust hozzon létre. A pakisztáni hadsereg támadásai üzenetek voltak a Beludzsisztáni Felszabadító Hadsereg (BLA) nevű szervezet fegyvereseinek is: a csoport 2000-ben szerveződött, és elsődleges célja, hogy a Németország méretét megközelítő pakisztáni Beludzsisztán tartomány független legyen. A tartomány lakosságánakmintegy 40 százalékát a beludzsok, 34 százalékát pedig a pastunok alkotják – derült ki a pakisztáni statisztikai hivatal 2023-ban közzétett adataiból.
A tálibok azonban tagadják, hogy kapcsolatban állnának bármely terrorszervezettel. Amennyiben ugyanis ez bebizonyosodna, az azt jelentené, hogy a tálibok tényleg megsértik a 2020-as dohai megállapodást, amely előírja: Afganisztán területéről nem indulhatnak más államok ellen irányuló terrortámadások.
Tömegesen érkezhetnek az afgán menekültek Törökországba?
Ankara pedig attól tart, hogy a most kitört iráni háború miatt az Iránban tartózkodó afgán menekültek tömegei fognak elindulni Törökország felé. A perzsa országban hozzávetőlegesen 2,5 millió afgán menekült tartózkodhat, akiknek státusza már hónapokkal a háború kitörése előtt bizonytalanná vált.
Az iráni hatóságok ugyanis sorra toloncolják ki az országból az afgán állampolgárokat – köztük olyanokat is, akik hosszú idők óta az országban élnek és dolgoznak.
Amennyiben a háborús helyzet miatt Teherán a razziák és a kitoloncolások fokozása mellett dönt, akkor megindulhat egy újabb migrációs hullám Törökország irányába, különösen azok részéről, akik nem akarnak visszatérni Afganisztánba. Márpedig ez az Iránban tartózkodó afgánok többségéről elmondható, hiszen hazájukban nem sok jó vár rájuk: a tálibok temérdek szigorítást bevezettek hatalomátvételük óta, és az amnesztiára vonatkozó ígéretek gyakorlati érvényesítése is ellentmondásos.
A leginkább védett török határvonal azonban éppen az iráni, amelyet fizikai akadályokkal és egy több száz kilométer hosszú határkerítéssel erősített meg Ankara. Az afgán menekültek többségét pedig az jellemzi, hogy mozgásuk a csempészútvonalakra terelődik, ami jellemzően drágább és veszélyesebb – ez pedig sokakat az Iránban való maradásra, vagy az afganisztáni visszatérésre sarkallhat.
A Pakisztán és a tálibok közötti helyzet rendkívül feszült, ugyanakkor a hagyományos értelemben vett, totális államközi háború valószínűsége továbbra is korlátozott. Ennek hátterében részben az áll, hogy a katonai kapacitások tekintetében koránt sincsenek egy súlycsoportban. Míg Pakisztán nukleáris fegyverekkel rendelkezik és reguláris hadereje a globális rangsorokban évek óta az élmezőnyben szerepel, addig a tálib erők többnyire az afganisztáni háborúból visszamaradt eszközökre, illetve a feketepiacra támaszkodnak.
Előnyük ugyanakkor, hogy a gerillahadviselésben több évtizedes tapasztalattal rendelkeznek. Az afgán–pakisztáni konfliktus során három forgatókönyvvel lehet számolni:
a következő időszakban a korlátozott légi műveletek fognak dominálni;
erősödik a proxy-aktivitás, tovább fokozva az eszkalációt;
a határ menti területeken zajló fegyveres összecsapások tartóssá válnak.
Miután a tálibok és Pakisztán ellentétes álláspontot képviselnek a diplomáciai megoldás kérdésében, aligha lehet arra számítani, hogy tárgyalóasztalhoz ülve újra fegyverszüneti megállapodást kötnek. Arra azonban reális az esély, hogy egy újabb Pakisztánban elkövetett terrortámadás tovább eszkalálja a konfliktust, ami tartós fegyveres összecsapásokhoz és újabb légi támadásokhoz vezethet.
A szerző a Migrációkutató Intézet vezető elemzője.
(Borítókép: Tálib harcosok páncélozott járművön utaznak egy ellenőrzőpontnál a pakisztáni-afganisztáni határátkelőhely közelében, Torkhamban 2026. február 28-án. Fotó: Sami Jan / picture alliance / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!