A Beef (Balhé) című sorozat nagyot ment még 2023 tavaszán a Netflixen, a közönség imádta azt a bizarr történetet, amelyet az A24 sorozata elmesélt: ebben egy, az USA-ban kínlódó, koreai vállalkozó, Danny Cho (Steven Yeun) és egy kínai-vietnámi üzletasszony, Amy Lau (Ali Wong) kerültek összetűzésbe. Kis híján ütköztek, idegességükben pedig egy teljes évadon keresztül beefeltek egymással, amely végeredményben 8 Emmy-t és három Golden Globe-ot hozott a szériának. Az alkotó, Lee Sung Jin a saját élményeiből táplálkozott, aki pár hónappal az első évad premierje után több éves produceri szerződést kötött a Netflixszel, úgy tűnt tehát, a platform új aranytojást tojó tyúkot talált. És bizonyos szempontból így is lett.
Az idén áprilisban bemutatott második évad azonban nehezebben ment át a nézőknek, akik sérelmezték, hogy A Fehér Lótuszt másoló, gazdagok a szegények ellen konfliktussá silányítottak egy olyan sorozatot, amely sikerrel működött anno felduzzasztott, tízórás művészfilmként. Én most vitatkoznék ezzel, a Beef 2 mind a nyolc epizódját megnézve a sorozat korántsem veszített az éléből, inkább áldozatává vált egy nagy trendnek, amely a Netflixet sújtja. Saját hibájából is a cég egyre inkább áldozatául esik a second screen jelenségnek, annak, hogy az emberek közben a telefonjukat nyomogatják, nem figyelnek, és az apró, vizuális nüanszokról lemaradnak. Nincs a szemük a képernyőn, és szimplán nem látják teljes egészében a sorozatot.
Mert hát ezúttal a cselekmény túlmutat két ember veszekedésén. Jól is teszi. Amellett, hogy a golfklubot működtető, savanyú házasságban élő Josh-t (Oscar Isaac) és Lindsay-t (Carey Mulligan) kifigyeli egy náluk dolgozó fiatal pár, ahogy ütik-verik egymást, és így a jóval szerényebb körülmények között élő Ashley (Cailee Spaeny) és Austin (Charles Melton) révén betekintést nyerünk az amerikai osztályharcba, a Beef második évadában mindenki mindenkivel háborúban áll. Ashley-ék tankönyvi példába illően zsarolják meg gazdagékat, de Josh-éknak is megvan a maguk baja, a klub tulajdonosa, Park elnökasszony (Youn Yuh-jung) sem éppen a makulátlanságáról híres, akinek kézben kell tartania cégbirodalmát, na és férjét, Dr. Kimet (Song Kang-ho), aki öregségére egészen megbízhatatlanná válik. Mármint, ki akarna egy olyan plasztikai sebész szikéje alá feküdni, akinél nagy esély van rá, hogy műhibát vét és másvilágra küldi a beteget?
Az új évad erőteljesen belemászik a nők helyzetébe a nyugati és keleti társadalmakban, Carey Mulligan révén például, aki olyan házasságban ragadt, amelyben az Oscar Isaac-féle párjával egy éve nem szexeltek már, a gazdagságuk és a mindennapos kényelem miatt azonban a válás jó ideig szóba sem jöhet nekik. Míg a lehetőségek híján még csak feltörekvőnek sem nevezhető Ashley a papucs vőlegénye mellett szenved. Ugyanakkor szenvednek a Beefben a férfiak is, ők meg legfőképpen a nőktől. Charles Melton Austinja a kifelé kacsintgatásban látja meg a kiutat a hétköznapok unalmából, ám a széria lényege így is marad, ami eddig volt. Komplexebb összkép ide, kétszínű barátok és üzlettársak oda, a Beefben még mindig mindenki a saját maga malmára próbálja hajtani a vizet, még ha ennek hangos veszekedés, torzsalkodás is az ára.
Az AI által írt forgatókönyvek korában, amikor még Martin Scorsese is bevallottan a mesterséges intelligencia segítségét veszi igénybe a storyboardozáshoz, illetve ott tartunk, hogy Darren Aronofsky színtisztán AI-szériát készít, felüdülés az olyan sorozatokat nézni, mint a Beef. Mert az A24 portékája még mindig egy gyöngyszem, és lehet nekem jönni azzal, hogy az AI sok mindent megkönnyít, a kreatív folyamatokat is, de a büdös életben nem fognak a mesterséges intelligenciával a készítők olyan arckifejezéseket animálni a digitális karakterek orcájára, mint amiket Cailee Spaeney például megcsinál ebben a szériában, aki a kétlábon járó resting bitchface.
Az a fajta passzív agresszió, ami kiül a fiatal generáció egyik legjobbjának tartott Spaeny arcára néha, az minden pénzt megér, de hasonlóképpen zseniális Carey Mulligan a fiatalságát visszasíró Lindsay-ként, és bár Charles Meltonnak és Oscar Isaacnek több idő kell, hogy belendüljenek, ők is hozzáteszik a magukét, ahogy a Beef 2 sztorija egyre betegebbé, kiszámíthatatlanabbá válik, ahogy a főszereplők egyre keményebben beefelnek egymással, és a tétek is növekednek, úgy válik egyértelművé, hogy az A24-széria még mindig maró, díjakra érdemes, csak valahogy elsikkadt. Hiába tudatos egy alkotás, ha a befogadók, a nézők nem fogyasztják azt tudatosan és figyelemmel. Pedig vizuálisan is érzékletes a Beef, minden alkalommal, amikor a karakterek saját magukat látják egy más szenvedő felebarátjukban, és attól tartanak, hasonlóképpen kötnek ki, az megüti az embert.
Az akciófilmes rendezők különösképpen szégyellhetik magukat, a Beef második évadának záró epizódjában Jake Schreier (Thunderbolts) olyan verekedős szekvenciát vezényelt le, amit ordítva tekertem vissza és néztem újra vagy háromszor. Nem éppen egy ilyen párkapcsolati, a felső tízezret becélzó drámától várná az ember, hogy ennyire ritmusos, kreatív és brutális leszámolást összeraknak nekünk, de ami a koreai szépségklinikán lemegy, és az azt követő menekülés, a végjátékkal együtt instant klasszikussá teszi a látottakat.
A hab a tortán, hogy a Beef friss évada teli van ehhez hasonlóan váratlan és agyament fordulatokkal, bár Ashley és Austin civakodása talán egy fokkal kevésbé szórakoztató, mint amit Josh és Lindsay lezavarnak nekünk, mégis a fiatal pár kocsikázós jelenete, amikor Cailee Spaeny kiveti magát az anyósülésről, megint csak egy olyan fordulat, amelyet az ezzel a sorozattal sűrűn párhuzamba hozott A Fehér Lótusz már évadok óta igyekszik újra összehozni. De Mike White képtelen a whodunnit-jellegen túllépni, és mostanra unalmassá, önismétlővé vált az HBO-sorozatban, hogy azt kell találgatnunk, hogy ki a gyilkos a luxusparadicsomban.
A Beef 2 ellenben képes volt a lehetetlenre, újra feltalálta a spanyolviaszt, és hű maradt a címéhez. Már csak abban lehet reménykedni, hogy a vegyes fogadtatás és az elsikkadás ellenére a Netflix azért tartja magát a nemhivatalos három évados szabályához. Mert ebből néznék még, főleg, ha hasonlóképpen erős szereplőgárdát válogatnak össze, hasonlóan belerúgnak olyan érzékeny témákba, mint a gazdagok vs fiatalok, a nők vs férfiak, az öregek vs szegények. Lee Sung Jin, a kitaláló eddigi munkásságát elnézve lesz ott még muníció, csak győzzük kivárni. 2029, Beef 3? Bárcsak.
9/10
A Beef második évada szinkronnal és magyar felirattal a Netflixen nézhető meg.
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Puzsér Róbert és barátai szellemes, indulatos, mégis mély és kíméletlen beszélgetései a sorozatok világáról.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!