Amikor az idegenek megérkeznek a Földre, a science fiction nem csupán a világűrről mesél, hanem rólunk is. Míg az olyan klasszikus inváziós filmek, mint A függetlenség napja vagy a Világok harca az ismeretlent fenyegetésként és katonai konfliktusként ábrázolják, addig például az Érkezés és a Kapcsolat a kommunikáció, a kíváncsiság és a megértés lehetőségét kutatja. Steven Spielberg legújabb mozija, A leleplezés napja mindkét nézőpontot igyekszik kicsit árnyalni.
A sci-fi történetekben az idegenek érkezése ritkán csak az űrlényekről szól. Sokkal inkább arról, hogyan tekintünk önmagunkra, milyen félelmeket és reményeket vetítünk ki az ismeretlenre. Az idegen-inváziós filmek különösen érzékenyen reagálnak koruk politikai és kulturális hangulatára.
Ugyanaz a motívum
hol a háborús szorongások metaforájává válik,
hol pedig az emberi kommunikáció lehetőségeinek allegóriájává.
Az olyan látványos blockbusterek, mint A függetlenség napja vagy a Világok harca az idegent elsősorban fenyegetésként értelmezik, míg az olyan alkotások, mint az Érkezés vagy a Kapcsolat, az ismeretlennel való találkozást a megértés és a felfedezés eseményeként ábrázolják.
Nézőpontok és ideológiák
A két megközelítés közötti különbség első pillantásra egyszerűnek tűnhet. Az egyikben háború van, a másikban párbeszéd. Valójában azonban ennél mélyebb kulturális eltérésről van szó. A klasszikus inváziós narratívák az idegent olyan „abszolút másként” mutatják be, akivel nincs közös nyelv, érdek vagy világkép. Az idegen itt nem személyiség, nem kultúra, hanem természeti csapás vagy katonai erő.
A Világok harca eredeti, H. G. Wells-féle változata a brit gyarmatosítás tapasztalatát fordítja vissza Európára. Az ember hirtelen ugyanabba a kiszolgáltatott helyzetbe kerül, amelybe korábban más népeket taszított.
A modern filmadaptációkban ez a motívum gyakran a terrorizmustól, a globális háborúktól vagy a civilizáció összeomlásától való félelmekkel kapcsolódik össze.
A függetlenség napja talán a legtisztább példája ennek a logikának. Az idegenek motivációi lényegében érdektelenek. A történet nem arra kíváncsi, kik ők, hanem arra, hogyan győzhetők le. A cselekmény középpontjában nem a megismerés, hanem a mozgósítás áll. Az idegen invázió ugyanakkor lehetőséget teremt az emberiség egységének megteremtésére. A nemzetek közötti konfliktusok háttérbe szorulnak, mert megjelenik egy mindenkinél nagyobb, legyőzendő ellenség.
Az ilyen történetekben figyelemre méltó, hogy az idegenekkel való kommunikáció rendszerint kudarcot vall vagy fel sem merül. Nem azért, mert az emberek képtelenek lennének rá, hanem mert a narratíva eleve kizárja a kölcsönös megértés lehetőségét. Nincs ezzel probléma, a maga kategóriájában tökéletesen működik ez a narratíva, ezeknek a filmeknek elsősorban a szórakoztatás a céljuk, de a városromboló robbanások és harmadik típusú balegyenesek mögött van egy talán izgalmasabb megközelítése a témának.
Értsük meg az ismeretlent
A másik perspektíva abból a feltevésből indul ki, hogy az idegen intelligencia nem feltétlenül ellenség. Az Érkezés vagy a Kapcsolat történeteiben a legfontosabb kérdés nem az, hogy miként védekezhetünk, hanem hogy miként érthetjük meg azt, ami radikálisan különbözik tőlünk.
Szintén ide sorolható a District 9, mely a napjainkra átültethető bevándorlási pokoljárásként ábrázolta az idegenek érkezését. Ezekben a filmekben a tudósok, nyelvészek és az egyszerűbb, hétköznapi emberek válnak hősökké a katonák helyett.
A konfliktus forrása gyakran nem maga az idegen civilizáció, hanem az emberi bizalmatlanság és türelmetlenség. Denis Villeneuve Érkezése különösen érdekes ebből a szempontból, mert a kommunikációt nem egyszerű eszközként kezeli, hanem a valóság érzékelésének módjaként. A film szerint egy nyelv megtanulása nem csupán információátadás, hanem világlátás is. Meg kell tanulni értelmezni azt, ami első pillantásra értelmezhetetlennek tűnik.
A fenyegetés itt nem kívülről érkezik, hanem abból fakad, hogy az emberek képtelenek elviselni a bizonytalanságot.
Hasonlóképpen a Kapcsolat sem az idegenek fizikai jelenlétére épít, hanem arra a kérdésre, hogy mit jelentene az emberiség számára a bizonyosság: nem vagyunk egyedül a világegyetemben. A film figyelme a tudomány, a hit és a megismerés kapcsolatára irányul. Az idegen civilizáció ebben az esetben nem ellenfél, hanem katalizátor, amely új kérdések feltevésére kényszeríti az emberiséget.
Készen állunk a találkozásra?
Steven Spielberget különösen foglalkoztatja a téma, karrierje alatt több perspektívából is elemezte már az idegenek megjelenésének hatását. A már említett Világok harcában a fenyegetés a bolygónk pusztulását kívánta, míg a Harmadik típusú találkozások esetében egy sokkal elemeltebb, filozofikus élt ütött meg. A leleplezés napjában ismét az embert állítja a fókuszba, illetve annak kettősségét, de megcsavarja a téteket azzal, hogy kérdéseket tesz fel.
Ha egy szűk réteg tisztában van az idegenek létezésével, joga van-e azt felfedni az emberiség számára? Milyen következményekkel járhat egy ilyen felfedezés? Képesek vagyunk-e elfogadni egy másik világ létezését?
Spielberg A leleplezés napjában nem feltétlenül kínál megoldást, és nem találja fel újra a műfajt, inkább utat mutat, és úgy bújtatja melodramatikus köntösbe a cselekményt, hogy a tétek és kérdések mázsás súllyal nehezedjenek a néző vállára. Nem ér fel például az Érkezéshez, de mindenképp hiánypótló darab, képes diskurzust generálni.
Egy inváziós sci-fi mindig önarckép is. Amikor az égbolton megjelennek az idegen űrhajók, valójában nem az a kérdés, hogy kik érkeztek, hanem mi kik vagyunk. Az egyik válasz alapján harcosok, a másik szerint értelmező, kíváncsi lények. A műfaj legizgalmasabb alkotásai pedig éppen ott születnek, ahol e két lehetőség feszültsége találkozik.
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ismerd meg a film mögött álló művészek történeteit és szerezd be a Hogyan tudnék élni nélküled? kulisszakönyvét!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!