Rendhagyó üzleti reggelit tartottak csütörtökön a BME-n: a mesterséges intelligenciáról szólt a beszélgetés egy olyan egyetemen, ahol – mint Hankó Viktor moderátor felidézte – már harminc éve folynak AI-kutatások. A pódiumon Charaf Hassan rektor mellett Forstner Bertalan, az Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszék tanszékvezető-helyettese, Császár András, az Ericsson magyarországi kutatási részlegének vezetője, valamint Németh Hanna, a matematikaoktatásról ismert tartalomgyártó foglalt helyet – és velük együtt Auto Máté, a tanszék 2024 óta fejlesztett humanoid robotja is.
Nincs új a nap alatt, mégis minden megváltozott
A beszélgetés azzal a kérdéssel indult, hogy a következő években többet vagy kevesebbet beszélünk-e majd az AI-ról. A válaszadók szerint mindenképpen többet, bár a fogalom maga el is tűnhet: ahogy ma már nem internetbankot mondunk, csak bankot, úgy az AI is alapkompetenciává válik.
A több évtizede a területen dolgozó szakértők szerint a mostani forradalom valójában egy hetvenéves tudományterület betetőzése: az alapvető algoritmusok régóta léteznek, a kilencvenes években adaptív rendszereknek, az orvosi területen szakértői rendszereknek hívták őket, és olyan ipari feladatokra használták, mint a betonkeverők vagy kemencék szabályozása.
A tudomány hullámokban halad, és az üzlet mindig követi a kutatást – a mostani áttörést az hozta el, hogy végre rendelkezésre áll a megfelelő adatmennyiség és számítási kapacitás.
Magyarország nagy kihívása a panel szerint az, hogy ezúttal ne maradjon le a hullámról, és a maximumot hozza ki a technológia hatékonysági többletéből.
A munkahelyek kérdése kapcsán a moderátor felidézte, hogy nemrég maga Sam Altman, az OpenAI vezérigazgatója ismerte be: tévedett, a fehérgalléros munkaerőpiaci apokalipszis egyelőre nem jött el – pedig korábban ő maga is óvta a törvényhozókat a technológia munkaerőpiaci hatásaitól.
A pódiumon ülők ennél is tovább mentek: szerintük az AI miatt nem kevesebb, hanem több munkaerőre lesz szükség – csak más készségekkel és más gondolkodásmóddal. Császár András szerint a félelem helyett érdemes a fejlődés logikájára tekinteni: „Az emberiséget, amióta létezik, a lustaság hajtja előre. Az összes fejlődés, a keréktől a számítógépig, azért történt, mert valamit hatékonyabban akartunk csinálni.”
A diákok már rég megelőzték az iskolát
A tanulás témájánál a résztvevők egybehangzóan arról beszéltek, hogy a hallgatók kreatívan és ügyesen használják az eszközöket – legalábbis azok, akik valóban érteni akarják az anyagot.
Forstner Bertalan elmondta: diákjai gyakorló feladatokat generáltatnak, és elmagyaráztatják maguknak azt, amit az órán nem értettek meg;
volt, aki a tanár profilja alapján próbálta megjósoltatni a következő zárthelyi feladatait.
Németh Hanna saját vizsgaidőszakos tapasztalatát osztotta meg: az egyik tárgyra négy napig készült hagyományosan, a következő, jóval nagyobb anyagot viszont AI-segítséggel másfél nap alatt nemcsak átfutotta, hanem meg is értette és meg is jegyezte, mert a technológia személyre szabottan, többféleképpen tálalja az információt. Császár András hozzátette:
a jelenség már a középiskolákban is mindennapos, a gyerekek kifejezetten azt kérik a szüleiktől, hogy arra a modellre fizessenek elő, amelyik jobban magyarázza el az aktuális tananyagot.
A szakértők ugyanakkor egyetértettek abban, hogy az alaptudás nem spórolható meg: aki nem tudja megítélni, hogy a gép kimenete helyes-e, az észre sem veszi, ha félrevezetik. A számológép-párhuzam többször előkerült – ahogy egy korábbi kerekasztalon a BME egy oktatója is hasonlóan érvelt –, vagyis attól, hogy egy eszköz elvégzi helyettünk a rutinfeladatot, még nem leszünk butábbak, ha az agyunkat máshol megdolgoztatjuk. Németh Hanna szerint a matematika pontosan ilyen edzőterem az agy számára: „Az autótól sem leszünk kevésbé izmosak, ha közben eljárunk a konditerembe. De ha tényleg mindenhová csak autóval megyünk, és soha semmit nem emelünk fel, akkor baj lesz.”
A százoldalas szakdolgozatok kora lejárt?
A csalás és a segítség határvonala a felsőoktatás egyik legégetőbb kérdése, és a panel meglepően radikális válaszokat adott rá. Forstner Bertalan szerint a határ ott húzódik, hogy a hallgató építi-e közben a saját tudását, a munkaerőpiac ugyanis már rég nem a kézi munkát díjazza:
„A főnököd nem akkor lesz büszke rád, ha azt mondod, hogy ezt a kétezer sor kódot saját kezűleg írtad meg, hanem akkor, ha hatékonyan oldottad meg, ellenőrizted és validáltad.”
Császár András szerint a jó fejlesztőt az áttekintőképesség különbözteti meg attól, aki csak vakon használja a gépet, ezért a szóbeli vizsgák szerepe a jövőben újra felértékelődik – már csak azért is, mert a távoli állásinterjúk gyakorlatilag megszűntek, hiszen sosem tudni, ki válaszol valójában.
Charaf Hassan rektor szerint is nem a szakdolgozat oldalakban mért hosszúsága a lényeg, hanem a folyamat, ahogyan a tanulmányokat záró munkán dolgozik a hallgató, és az, hogy a védésnél el tudja-e magyarázni, mit miért írt le, alkalmazott – ezért az erős szóbeli záróvizsgát javasolja.
Hasonló irányba mozdult el az ELTE Gazdaságtudományi Kara is, ahol Örkény egyperceseihez hasonló, tömör szakdolgozatokat vizionálnak.
Charaf Hassan rektor a tiltást elhibázottnak tartja, ehelyett az egyetem azon gondolkodik, hogy a következő költségvetésből AI-előfizetést biztosít hallgatóknak és oktatóknak, hogy ne a szülők pénztárcája döntse el, ki jut hozzá az eszközökhöz.
„Európában mindig előbb szabályozunk, és elfelejtjük az innovációt – így Kína és Amerika elhúz mellettünk”
– fogalmazott, hozzátéve: ő a bátorításban és a helyes használat megtanításában hisz, ahogy a kilencvenes években az internetes technológiák oktatásba emelésekor is.
Amire a gép sosem lesz képes
A beszélgetés végén az a kérdés került terítékre, hogy lesz-e még matematikatanár húsz-harminc év múlva. Németh Hanna szerint a személyes kapcsolatot semmilyen gép nem pótolhatja: az ember attól fogad el információt, akit tisztel vagy szeret, a valódi emberi kapcsolat által termelt hormonokat pedig egy gépi beszélgetés nem váltja ki, ami a létezés minőségét is rontja.
„A gyerekek nem fognak kötődni egy alkalmazáshoz. Nem fogják felírni a táblára, hogy szeretjük az AI tanár nénit”
– fogalmazott. Császár András szerint minden munkakör átalakul, amelynek köze van a nyelvhez, de éppen ezért lesz még fontosabb a józan paraszti ész és a logikus gondolkodás – felidézte, hogy 1996-ban, első BME-s óráján professzora arra figyelmeztette a hallgatókat: ne hagyják, hogy bárki kiölje belőlük ezt a képességet.
A rektor szerint az egyetemek feladata sem a technológiával való versenyzés, hanem a kritikus, problémamegoldó gondolkodás fejlesztése – ezt egyébként a hazai felsőoktatás más vezetői is így látják, miközben a törvény már minden szakon kötelezővé tette az AI oktatását.
A zárszó jogát végül Máté, a humanoid robot kapta, akitől azt kérdezték, mire nem lesz soha képes – „Sosem leszek képes az emberek helyett kíváncsinak lenni” – válaszolta.
Ezután a résztvevők is sorra vették az ember pótolhatatlan tulajdonságait: a kíváncsiságot, az igazságérzetet és a bölcsességet. Mert ahogy a panelen elhangzott: a tudás önmagában nem ér fel a bölcsességgel – a kérdés mindig az marad, hogy jóra használjuk-e, amit a kezünkbe adtak.
(Borítókép: Kiss Viktor / BME)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mi lenne, ha a jövő nem csak történne veled, hanem te alakítanád? Ez a könyv segít felkészülni, sosem tapasztalt módon. Tedd meg az első lépést most.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!