A Budapest Folk Duo több mint tízéves közös út gyümölcseként született debütáló nagylemeze (Budapest Folk Duo) egyértelműen bizonyítja: a népzene nem poros múzeumi tárgy, hanem vibráló erejű kortárs élmény. Szlama Laci és Bergics Andris kettőse az elmúlt 15 évben bejárta a világot, 15 országban több száz koncertet adva kovácsolódtak össze olyan zenei egységgé, ahol a stílushűség modern energiákkal párosul. Zeneiségük nem korlátozódik a szűken vett magyar népzenei merítésekre, bár azért a fókusz egyértelműen ezekre alapoz, mégis, az egészet áthallgatva értelemszerűen kidomborodnak a középkori régizenei és más európai hagyományos muzsikák hatásai, hogy összességében egy tágan értelmezhető és dekódolható folkalbum kerekedjen ki belőle. A legvonzóbb benne különleges akusztikus hangszerelésén túl – kobozra, hegedűre, dudára, citerára és pásztorfurulyára alapozva – felvillanyozó kettőssége: áradó finomságú csillogása mellett rendkívül húzós sodrású, bármiféle direktség nélkül idézi a legjobb folk-rock bandák intenzitását. Kortalanná érlelt európai trubadúrzene.

Hirdetés

Fotó: Bergics Balázs

Az album megszületéséről mesélik a zenészek

Andris (ének, furulya, hegedű, duda): Számtalan váratlan helyzetben kovácsolódtunk össze az évek alatt; gyakran hozta úgy a sors, hogy ketten maradtunk talpon a színpadon, és duóban kellett helytállnunk. Ez a kényszer szülte azt a páratlan összhangot és szakmai magabiztosságot, ami ezt a lemezt is jellemzi. Számunkra a népzene közösségformáló erő, és aktívan hiszünk a táncházmódszer létjogosultságában, amit az UNESCO is elismert. Az album anyaga hűen tükrözi azt az utat, amit bejártunk: a kutatómunkát, a gyűjtőutakat és azt a vágyat, hogy a népzenét minden korosztály számára élvezhetővé tegyük.

Laci (ének, koboz, buzuki, citera): Bár a repertoárunk gerincét az autentikus magyar népzene alkotja, mindig is nyitottak voltunk a határok átlépésére. A lemez „zenei anyanyelvünk” egyfajta összefoglalása, ahol a moldvai csángó dallamok éppúgy otthon vannak, mint egy XIV. századi itáliai tánc. A hangszerparkunkat tudatosan úgy válogattuk össze, hogy a pengetős és fúvós hangszerek rezgései egy sajátos, élő szövetet alkossanak. Ez az album egy új fejezet a pályafutásunkban, lenyomat arról a tizenöt évről, amit együtt muzsikáltunk végig.

Fotó: Sira Alexandra
A továbbiakban pedig a dalokról mesélnek

Andro

Andris: Egyszer egy franciaországi folkfesztiválon játszottunk Saint-Thurienben, ahol beemeltük ezt a breton táncdallamot a műsorba. A helyiek azonnal reagáltak rá, hatalmas táncmulatság kerekedett. Ez volt az egyik első dalunk, amivel láttuk, mekkora igény van Európa-szerte az ilyen típusú muzsikára.

Ha még egyszer legény lennék

Laci: Szeretünk minden korosztálynak játszani. Sokszor léptünk fel idősek otthonában, például Pakson is, és ez a dal mindenhol hatalmas sikert aratott, mélyen megérintette a hallgatóságot. Ebből a dalból született első videóklipünk.

Gaudete

Laci: Évekkel ezelőtt Lengyelországban, egy karácsonyi fesztiválon tanultam. Házról házra jártunk a hóban, és a végén egy pajtában, négy szólamban tanította meg nekünk a helyi házigazda. Felejthetetlen élmény volt, amikor ennyi zenész torkából egyszerre szólalt meg ez a hangzás.

Mostan kinyílt

Andris: Ez a szám azért különleges, mert magyar kecskedudán szólal meg. Ez a hangszer régen minden lakodalomban ott volt, ma viszont már kevesebb, mint kétszázan tudjuk megszólaltatni Magyarországon. Egy kobzos legendának, Kátai Zoltánnak állít emléket ez a dal, mivel az ő feldolgozását gondoltuk tovább.

Lexi

Andris: 2013-ban egy skót esküvőn muzsikáltunk, ott szerettünk bele ebbe a hangulatba. Ez volt az egyetlen alkalom az életünkben, amikor skót szoknyát húztunk a fellépéshez.

Fotó: Molnárné Somogyi Csilla

Édesanyám sok szép szava

Laci: „Ha a babám nem lett volna az életem, könnyebb volna…” – sok visszajelzést kapunk, hogy ezzel az érzéssel rengetegen tudnak azonosulni. Ez egy Küküllő menti öreges csárdás, ami közel áll a szívünkhöz. (Ehhez érkezik a héten egy Fonóban forgatott koncertvideó, a megjelenéssel ezt várjuk meg, ha kérhetjük)

La rotta

Andris: Ez a duó esszenciája: egy középkori táncdallam XIV. századi itáliai gyökerekkel, de modern kísérettel és magyaros hangszereléssel tálalva.

Fotó: Móricz Viola

Partyfecske

Laci: A moldvai csángó zene számunkra a legfontosabb kutatási terület. Számtalan gyűjtőút áll mögöttünk, és ez az összeállítás az ott szerzett személyes élményeinkre épít.

Dobra nevesto

Andris: Ezt a macedón dalt egy nemzetközi zenésztáborban hallottuk először ebben a változatban macedón lányoktól, és azonnal megragadott minket.

Elmennék én babám

Laci: Ez egy gyimesi lassú magyaros, egy igazi meditatív, „beleülős” darab. Amikor ezt játsszuk, megszűnik a külvilág sietsége, és átadjuk magunkat a zene időtlenségének.

J’ai vu le loup

Andris: Francia népdal ír buzukin és portugál dudán. Ez a nóta a régizene és a népzene határán mozog, és bár régóta játsszuk számos változatát, ez a hangszerelés vált számunkra a legkedvesebbé.

A teljes album: A fizikai kiadványok a lemezbemutató koncerteken megvásárolhatók, illetve elérhetők a YouTube-on:

És a Spotify-on:

Franciaországi koncert, a fotó készítője ismeretlen
Fotó: Sira Alexandra