„…Ezek a kínok odáig fokozódtak, hogy néhány viszonylag simára írt elbeszélés után már nem csupán a mondataimmal voltam elégedetlen, de hiteltelennek és hamisnak éreztem mondataim központozását is. Hamisnak a vesszőket és a pontokat, a gondolatjelet és a kérdőjelet. A bekezdéseket még ennél is undorítóbbnak, mivel nem tudtam eldönteni, hogy mikor, miért kezdek újat, s ha kezdem, akkor ezt valóban helyénvalónak kell-e tartanom. Éreztem, hogy csak azért teszem ki ezeket az írásjeleket ide vagy oda, mert mások is így teszik, de nem fogom föl e jelek kizárólag hozzám mérhető értelmét, s ezért lejegyzett jeleimnek csupán globális értelme van, de nincsen személyes értéke. És minél jobban szolgálom ezt az egyezményesen elfogadott globális értelmet, annál jobban távolodom személyes igényeimtől.
Miként a szerelem, a munkám se keltett életre, hanem életre pusztított. Gondjaim megoldására semmi más lehetőséget nem láttam, mint hogy meg kell ölnöm magam
– írja Nádas Péter az Emlékiratok könyvének keletkezéséről szóló esszéjében, a Hazatérésben. Érdemes elolvasni a Kossuth-díjas író bensőséges szövegét arról, hogyan találta meg a nyelvet a regény megírásához.
Annak a regénynek a megírásához, amiről tényleg csak „szuperlatívuszokban” lehet beszélni. Csak az érdekesség és az ajánlás kedvéért osztanám meg, hogy amikor először olvastam, rendkívüli nehézségekbe ütköztem az utolsó részek olvasásával, mert patakokban folyt a könnyem, így (érthető okokból) nem láttam a betűket, szavakat, a kötet utolsó részére jellemző szaggatott, a korábbiakhoz képest csonkolt mondatokat.
Út Mészölyékhez
1986 májusának elején leszállította a nyomda az Emlékiratok könyve első példányait a kiadóba, ahonnan Nádas Péter első útja a Városmajor utcába vezetett, hogy Polcz Alaine-nek és Mészöly Miklósnak vigyen belőle. A nekik dedikált kötet ma a szekszárdi Mészöly Miklós Emlékház gyűjteményének darabja. A regény – az akkori szokásjog szerint – nem kerülhetett forgalomba az Ünnepi Könyvhétig.
A Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában megjelent Emlékiratok könyvének első kiadásából 14 ezer példány került forgalomba, ami még azon a héten el is fogyott, ahogy a korabeli sajtó fogalmazott, „a készlet elég jól kitartott a könyvhét végéig”.
Nádas Péter 1973 nyarán fogott hozzá a regényhez, amelynek kéziratát 1974 tavaszán megsemmisítette. Néhány hónap múlva azonban – a Kisorosziban álló 12 négyzetméteres faházban – írni kezdte az Emlékiratok könyvének azt a változatát, amit ma is ismerünk. 1979-ben, a Jelenkor 5. lapszámában jelenik meg az első regényrészlet – Sétánk egy régi délutánon –, amelyet a könyv megjelenésig számos újabb publikáció követ ebben a folyóiratban, illetve a Mozgó Világ, az Élet és Irodalom, a Kortárs és az Életünk hasábjain is. 1980-ban – a Nádas-szöveg nyomán – Isten tenyerén ülünk címmel jelenteti meg a Magvető a fiatal írók szövegeiből válogatott antológiáját.
1981 januárjától 1982 februárjáig a DAAD ösztöndíjával Nyugat-Berlinben élt, ahol tovább dolgozott regényén. Szintén Isten tenyerén (In Gottes Hand) címmel jelenik meg a DAAD és a Literarisches Colloquium Berlin (LCB) közös kiadásában a még készülő regényből 1983-ban az első idegen nyelvű részlet Hildegard Grosche fordításában.
Nádas Péter 1985. április 15-én fejezte be az Emlékiratok könyvét.
„Ezerkilencszáznyolcvanöt április tizenötödikén írtam le a regény utolsó három mondatát. Letettem a pontot. A mondat körülbelül a papírlap közepén helyezkedett el, hosszan és ostobán bámultam az üresen maradt helyet, ahol több betű bizony nem lesz. Ennyi év után nem volt több dolgom. Semmi értelme nem lett volna visszaparancsolnom néma helyére a zokogásomat. […] Annyit tettem, hogy a lap aljára odaírtam a dátumot. A betűk és a számok dülöngélésén láttam, hogy talán nem is tudnék fölállni. Ezerkilencszáznyolcvanöt április tizenöt. Bámultam ezeket a betűket és ezeket a számokat.
És akkor olyan érzésem támadt, mintha ennek az elég kivételes napnak a dátumát valaki már jó előre és jó vastagon belém írta volna. Ezt a napot, ezt a hónapot, ennek az évnek a számait. Ezerkilencszáznyolcvanöt április tizenöt. […] A számok azonosak voltak apám öngyilkosságának dátumával. A nap, a hónap és magának az évnek a számai. Az apám ezerkilencszázötvennyolc április tizenötödikén ölte meg magát, én pedig ezerkilencszáznyolcvanöt április tizenötödikén fejeztem be a regényemet.
Illés Endre, a Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatója tartott attól, hogy „az utolsó előtti pillanatban visszavonják a nyomdai engedélyt. Vagy amikor már kinyomták, attól félt, hogy bezúzzák. Arra nem számítottunk, hogy a szisztéma már egészen mással van elfoglalva. Gazdaságilag, katonailag olyan mértékben düledezett az egész birodalom, a szovjet birodalom, olyan mértékben volt versenyképtelen, hogy az apparatcsikoknak nem ez volt a legnagyobb gondja – fogalmazott Nádas Péter. – Illés Endre, amikor elolvasta a kéziratot, azonnal küldött nekem Gombosszegre egy táviratot, és a táviratban kvázi önmagát is elkötelezte a kiadásra. Ezt később egy hosszú és igen szép, kézzel írt és futárral elküldött levélben megerősítette. Ő akkor már túl volt a nyolcvanon, azt írta, meg akarja érni, hogy ez a könyv megjelenjék. Szuperlatívusz, táviratozta, stop, azt akarom, hogy ez a könyv még életemben megjelenjék, stop, Illés Endre.”
A valóság lebontása
A nagy szakmai és olvasói várakozás után ez a „szabálytalan és súlyos kőszikla”, azaz az Emlékiratok könyve belecsobbant „irodalmunk lassú vizébe, a sodrásnak eddig nemhogy görgetnie, de megmozdítania se nagyon sikerült: idestova másfél éve övezi afféle méltányló csodálkozással elegyes tanácstalanság” – írta a Jelenkor kritikusa, Kis Pintér Imre. A regény a legkülönfélébb jelzőket kapta csodálóitól és bírálóitól. Volt, aki „opus magnum”-ként emlegette, volt, aki „a jelenkori magyar próza kiemelkedő teljesítményei közé” sorolta, „zavarba ejtő és gyönyörűséges olvasmány”-ként írta le egy másik, és akadt, aki úgy vélte, a regényben Nádas „prímtényezőire bontja a valóságot”. Radics Viktória egy helyen különös vallomást tesz, miszerint „az Emlékiratok könyvéből tanultam meg nagyon szerelmesnek lenni”; Susan Sontag pedig úgy gondolt erre a műre, mint
„korunk legnagyobb regénye és a század nagy könyveinek egyike”.
A regény a megjelenése évében megkapta a Szerzői Jogvédő Hivatal az Év könyve jutalmát próza kategóriában, valamint az Örley István Baráti Kör díját – Esterházy Péter Bevezetés a szépirodalomba című munkájával együtt. Az utóbbi elismerést a Rézkakas étterem különtermében Mészöly Miklós adta át, aki – a Nádas Károlyi Csabának adott interjújában elmondta – valószínűleg nem olvasta az Emlékiratok könyvét. „Olyan mértékben fölbőszítette. Alaine elolvasta. Őt megrázta. Miklós nem reagált, duzzogásba, sértődésbe menekült. Mert úgy érezte, hogy én az ellenkező utat választottam, mint amiről jó tíz éven át beszéltünk. De nem választottam az ellenkező utat. A szintézis igénye nem bennem, benne volt erősebb.”
Radnóti Sándor fogalmazott úgy, hogy „az újabb magyar irodalom szimbolikus pillanata, amikor 1986-ban egyszerre jelenik meg két sarkalatos jelentőségű prózai mű, amelynek semmi köze nincs egymáshoz, a Bevezetés a szépirodalomba és az Emlékiratok könyve. Még választani sem kellett közülük, akkora volt a távolság.”
Az Emlékiratok könyve 1986-os megjelenése után – hiába fogyott el belőle minden példány – egészen 1994-ig nem jelent meg új kiadásban. Az elmúlt 40 évben már tizenhét idegen nyelven – német (1991), holland (1993), svéd (1994), angol (1997), norvég (1997), dán (1997), francia (1998), spanyol (1998), cseh (1999), szlovák (2004), finn (2006), román (2011), olasz (2012), orosz (2014), észt (2015), horvát (2015), lengyel (2017) – sok országban több kiadásban is olvasható.
A regényért Nádas Péter 1991-ben az Osztrák Állami Díj az európai irodalomért (Österreichischer Staatspreis für Europäische Literatur), 1995-ben a Lipcsei Könyvdíj az Európai Megértésért (Leipziger Buchpreis für Europäische Verständigung) kitüntetést vehette át. 1998-ban a szerzőt a Vilenica-díjal ismerték el, és a az Emlékiratok könyve francia kiadását pedig az év legjobb idegen nyelvű könyvének járó díjjal (Le Meilleur Livre Étranger) jutalmazták.
Nádas Péternek tavaly novemberben jelent meg új könyve Halott barátaim címmel. A címválasztás természetesen nem a véletlen műve, a kötet a Kossuth-díjas író legközelebbi barátait, Polcz Alaine-t, Mészöly Miklóst és Esterházy Pétert hozza intim közelségbe az olvasóhoz, miközben Nádas végtelenül analitikus gondolkodásába, látásmódjába is mélyebb betekintést nyerhetünk. A könyvről szóló kritikánkat ide kattintva olvashatja el.
(Borítókép: Nádas Péter 2025. április 5-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Lépjen be a házasság legnagyobb dilemmájába!
A döntés az Ön kezében van!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!