Kevés gazdasági kérdés vált ki akkora vitát Magyarországon, mint a forint árfolyamának alakulása. Egyesek az erős devizában az infláció elleni küzdelem és a pénzügyi stabilitás zálogát látják, mások arra figyelmeztetnek, hogy az exportáló vállalatok és a versenyképesség fizetheti meg ennek az árát. Gyakran úgy jelenik meg a kérdés, mintha el lehetne dönteni, hogy az erős forint jó vagy rossz. Most cikksorozatunkban ezért arra vállalkozunk, hogy végigkövessük az árfolyamváltozás hatásait. Előző cikkünkben azt mutattuk be, hogy a gyenge forint az Orbán-korszak gazdasági modelljének egyik fontos eleme volt, ezzel „doppingolt” Magyarország. A történet azonban nem ér véget ott, hogy a gyenge forintnak vannak nyertesei és vesztesei. Ahogy az sem igaz, hogy az erős árfolyam önmagában megoldást jelentene a gazdaság problémáira. A valóság ennél jóval összetettebb.
Gyakorlatilag egy év alatt látványos fordulatot vett a forint árfolyama. Míg tavaly még 400 forint felett kellett fizetni egy euróért, ma már a 350-es szint körül mozog a jegyzés, ami több mint 10 százalékos erősödést jelent. A dollár esetében is hasonló változás látszik: a korábbi 350 forint feletti árfolyam 300 forint közelébe süllyedt, az amerikai devizával szemben már 12 százalékot meghaladó a forint erősödése. A történet nem a kormányváltással kezdődött, a forint már azt megelőzően is erősödő pályára lépett. A befektetők mostanra azonban egyre nagyobb bizalommal fordulnak Magyarország felé.
A forint erősödése mögött nem egyetlen tényező áll. Fontos szerepet játszik benne a Magyar Nemzeti Bank továbbra is szigorú monetáris politikája. A 6,25 százalékos alapkamat régiós összevetésben magas, a környező országok közül jelenleg csak Romániában találunk ennél nagyobb, 6,5 százalékos kamatszintet. Ott azonban az infláció továbbra is 10 százalék felett alakul, miközben a politikai környezet sem nevezhető stabilnak. Magyarországon viszont több mint 4 százalékos pozitív reálkamat alakult ki mostanra.
Legalább ilyen jelentős tényező a magyarországi kormányváltás hatása is. Bár a forint erősödése már korábban megindult, a piac kedvezően fogadta az új kabinetet. A kormányváltás nyomán javult a kockázati megítélés, erősödtek az uniós forrásokkal kapcsolatos várakozások, és felmerült az euró bevezetésének perspektívája. Az árfolyam erősödése tehát nem egyetlen döntés vagy esemény eredménye, hanem több, egymást erősítő folyamat következménye. Az árfolyam alakulása pedig első pillantásra egyértelmű sikertörténetnek tűnik. A kép azonban ennél összetettebb.
Teljesen eltolódott az egyensúlyi árfolyam
Ahogy azt az előző cikkünkben írtuk, az erős forint tagadhatatlanul fékezi az inflációt (ami mostanra a jegybanki célsáv alá került!) és olcsóbbá teszi az importtermékeket, ám közben egy olyan próbatétel elé állítja a magyar vállalatokat, amellyel hosszú ideje nem kellett szembenézniük. Árokszállási Zoltánnal, az MBH Elemzési Centrum igazgatójával arról beszélgettünk, hogy az elmúlt években ugyanis számos cég üzleti modellje részben a gyenge forint nyújtotta versenyelőnyre épült. Most, hogy ez a támasz fokozatosan eltűnik, egyre inkább láthatóvá válhat, mely vállalkozások versenyképesek valódi teljesítményük alapján, és melyek profitáltak korábban az árfolyam nyújtotta „doppingból”.
Elsőként felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy a forint látványos erősödése mennyiben támaszkodik tartós gazdasági fundamentumokra, és mekkora szerepet játszanak benne a piaci várakozások, illetve a spekulatív tőkemozgások. Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint a válasz röviden az, hogy mindkettő. „Állnak mögötte fundamentális okok, mint a magas alapkamat és az uniós források várt beáramlása, de természetesen a piaci pozíciók átalakulása is segíti a forintot.”
Hogy a piac éppen milyen árfolyamszintet tekint egyensúlyinak, arra nincs kőbe vésett válasz. Ez a megítélés folyamatosan változik, a monetáris politika és a befektetői várakozások függvényében. Az azonban valószínűsíthető, hogy a piac ma már a korábbi években megszokottnál erősebb forintot tart indokoltnak, még ha nem is feltétlenül a jelenlegi szinteket. Regős egy beszédes példát is felhozott: korábban, amikor arról kérdezték, hol húzódhat az a határ, amely alatt a Magyar Nemzeti Bank már túl erősnek ítélné a forintot és kamatcsökkentéssel reagálna, a 370 forint körüli euróárfolyamot tartotta valószínűnek.
A nemzetközi környezet azonban közben jelentősen megváltozott. Az iráni háború nyomán megugró bizonytalanság ellehetetlenítette a piac által korábban márciusra várt kamatcsökkentést, így annak időpontja későbbre tolódott. Ez jól mutatja, hogy az árfolyamról szóló vita egy ponton már túlmutat a napi piaci mozgásokon, de ha Magyarország valóban az euró bevezetésének irányába kíván elmozdulni, ahhoz tartósan alacsony inflációra van szükség. Az alacsony infláció és a tartósan gyenge forint viszont nehezen fér meg egymás mellett. Ebből, valamint az MNB jelenlegi, fegyelmezett monetáris politikájából kiindulva egy hosszabb távon fenntartható egyensúlyi árfolyam inkább a 360 forint körüli szint közelében rajzolódhat ki.
Az erős forint már sok exportőrnek fáj
Ugyanakkor ami a fogyasztóknak és az infláció letörésének kedvező fejlemény, az számos exportőrnek már korántsem ilyen egyértelműen pozitív. Az erősödő forint ugyanis egyik napról a másikra ronthatja azoknak a cégeknek a versenyhelyzetét, amelyek bevételeik jelentős részét exportból szerzik, miközben költségeik jelentős része forintban merül fel. Éppen ezért készített felmérést a Magyarok a Piacon (MAPI) Klub, amely több mint száz hazai közép- és nagyvállalatot tömörítő szakmai közösség, tagjai között számos exportpiacokon aktív vállalkozással.
A MAPI Klub és az Invescom Corporate Finance június 9. és 11. között kérdezte meg az aktív exporttevékenységet folytató vállalatokat – az Index szerkesztősége nem kapta meg ezt a felmérést, így a Telexre hivatkozva közöljük. Az eredmények azt mutatják, hogy az erős forint hatása több szereplőnél már most kézzelfogható. A válaszadók fele arról számolt be, hogy havi eredménye legalább 50 százalékkal csökkent az árfolyamváltozás következtében. A cégek 21 százalékánál már veszteségessé vált a működés, míg 17 százalék úgy nyilatkozott, hogy a felmérés időpontjában érvényes, 355 forint körüli euróárfolyamot három hónapnál tovább sem tudná elviselni.
A forint erősödésének kritikái mellett viszont érdemes a másik oldalt is megvizsgálni. Regős Gábor szerint ugyanis hosszú éveken keresztül tartotta magát az a nézet, hogy a gyengébb forint önmagában támogatja a gazdasági növekedést, mivel javítja az exportáló vállalatok versenyképességét. A közgazdasági logika mögötte egyszerű: ha a hazai valuta gyengül, a magyar termékek és szolgáltatások külföldi szemmel olcsóbbá válnak, ami kedvez az exportnak. Ez részben igaz, a teljes kép viszont árnyaltabb.
Bár a gyenge forint valóban előnyt jelent egyes exportőrök számára, ennek a feltételezett növekedési többletnek a nyomai nem igazán láthatók a makrogazdasági adatokban. Másként fogalmazva:
attól, hogy euróban számolva olcsóbbá vált a magyar munkaerő és a hazai termelés egy része, a gazdaság nem növekedett érdemben gyorsabban régiós versenytársainál. A gyenge árfolyamnak viszont voltak jól érzékelhető mellékhatásai.
Az évek során a forint leértékelődése fokozatosan beépült a gazdasági szereplők várakozásaiba, ami hozzájárult a magasabb inflációhoz.
Ezzel párhuzamosan többen fordultak az euróban denominált megtakarítások és befektetések felé, azért, hogy megvédjék vagyonukat a forint értékvesztésétől. A gyengébb forint árát végső soron nemcsak a fogyasztók fizették meg a magasabb infláción keresztül. A dráguló import azokat a kis- és középvállalkozásokat is nehéz helyzetbe hozta, amelyek külföldről szerzik be alapanyagaiknak, alkatrészeiknek vagy eszközeiknek jelentős részét. Miközben tehát egyes exportőrök profitáltak a gyenge árfolyamból, más szereplők ugyanezen folyamat veszteseivé váltak.
Ennek az ellenkezője igaz az erős forint esetén: olcsóbbá teszi az importot és jó a háztartásoknak, hiszen alacsonyabb inflációt okoz, ám a versenyképesség szempontjából hátrányos.
„A GDP-növekedésben az alacsonyabb infláció magasabb fogyasztást hoz, míg a kisebb versenyképesség elvileg fékezheti az exportot, bár ez a hatás csekély lehet, hiszen nem attól fognak kevesebb autót venni Németországban, hogy mennyire erős a forint. Összességében tehát egy kismértékben erős forintnak inkább pozitív hatása van, egy nagyon erősnek viszont már lehet negatív – a kérdés a kettő közötti határ” – összegezte a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza, aki hozzátette, hogy a probléma sokkal inkább az, ha az árfolyam kiszámíthatatlan és a cégek nem tudnak tervezni.
Csökkennek a profitok, ezekben a szektorokban lehetnek problémák
A forint erősödésével kapcsolatban az egyik legfontosabb kérdés, hogy a gazdaság jelenlegi szerkezete mennyire képes alkalmazkodni egy erősebb árfolyamhoz. Ha az erős forint hatásait ágazati szinten vizsgáljuk, Regős szerint két terület különösen érzékenyen reagálhat az árfolyamváltozásra, a feldolgozóipar és a turizmus. Egy több mint 10 százalékos forinterősödés ugyanis nem csupán a devizapiacokon jelent változást, hanem közvetlenül átírja ezeknek az ágazatoknak a versenyfeltételeit is.
A feldolgozóiparban ez azt jelenti, hogy a nemzetközi piacokra termelő vállalatok bérköltsége euróban számolva nagyjából 10 százalékkal emelkedik. A turizmusban pedig ugyanez a hatás a külföldi vendégeknél jelentkezik: saját valutájukban számolva drágábbá válik a magyarországi tartózkodás. A kérdés természetesen nem az, hogy érzékelhető-e a változás, hanem az, hogy ez mekkora versenyhátrányt jelent. A feldolgozóipari cégek részéről várható reakció volt, hogy gyengébb forintot szeretnének látni, számukra az alacsonyabb euróban számolt költség önmagában versenyelőnyt jelent.
Nem meglepő tehát, hogy ezek a vállalatok rendszerint az árfolyam gyengülése mellett érvelnek. Az is elképzelhető, hogy egyes cégek a szűkülő profitmarzsokra hivatkozva visszafogottabb béremeléseket hajtanak végre. Regős szerint az igazán fontos kérdés azonban nem ez, hanem az, hogy az árfolyamváltozás képes-e befolyásolni a termelési döntéseket. Ha egy vállalat úgy látja, hogy Magyarország már nem kínál számára megfelelő költségelőnyt, akkor elméletileg más országba is áthelyezheti kapacitásait, vagy annak egy részét.
A jelenlegi helyzetben azonban ennek kockázata korlátozottnak tűnik. Régiós, különösen nyugat-európai összevetésben a magyar bérszínvonal továbbra is alacsony, így a forint erősödése önmagában még nem feltétlenül teszi versenyképtelenné a hazai termelést. A kép ugyanakkor vállalatonként jelentősen eltérhet. Azok a cégek, amelyek elsősorban alacsony bérköltségű országokkal versenyeznek, jóval érzékenyebben reagálhatnak a forint erősödésére. Számukra ugyanis minden olyan tényező, amely növeli az euróban számolt költségeket, közvetlenül szűkítheti a versenyelőnyt.
Ez pedig már nem pusztán árfolyamkérdés, hanem a magyar gazdaság helyéről szól a nemzetközi értékláncokban. „A turizmus esetében kérdés, hogy egy 10 százalékos drágulás mennyiben érinti a keresletet – a probléma inkább a hazai árak magas szintjével van. Talán leginkább a nyári adatokból derül majd ki, hogy itt az erős forint okoz-e vagy mennyire okoz visszaesést – avagy a turisták az olcsó helyeket keresik és inkább máshova mennek vagy inkább Magyarországot keresik és kifizetik a plusz 10 százalékot euróban” – összegezte a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza.
És ezen ponton érdemes részletesen belemenni abba, hogy nehéz meghatározni azt az árfolyamszintet, amelytől kezdve az erős forint már általánosságban is komoly problémát jelentene az export számára. Ennek egyszerű oka van: a magyar exportáló vállalatok rendkívül eltérő helyzetben vannak, így nincs olyan árfolyamküszöb, amely minden szereplőre egyformán érvényes lenne. Már ma is vannak olyan cégek, amelyek számára a jelenlegi árfolyamszint komoly kihívást jelent, miközben más vállalatok ennél erősebb forint mellett is nyereségesen tudnának működni.
A különbséget elsősorban az határozza meg, hogy mekkora a hozzáadott értékük, milyen a költségszerkezetük, milyen piacokon versenyeznek, és mekkora mozgásterük van áraik alakításában.
Az erősebb forint nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy vállalat ellehetetlenül. Sok esetben inkább arról van szó, hogy csökken a termelés jövedelmezősége, és egyre kevésbé lesz vonzó Magyarországon előállítani ugyanazt a terméket, szolgáltatást. A versenyképesség kérdése tehát nem fekete-fehér, nem egyik napról a másikra dől el, hogy egy beruházás marad vagy távozik.
A kérdés tehát nem az, hogy erős vagy gyenge forintra van-e szükség. Mindkét végletnek ára van, miközben az árfolyam önmagában csak egy eleme annak az összetettebb makrogazdasági környezetnek, amely meghatároz egy gazdaságot.
A gazdaság szempontjából hosszabb távon biztosan nem valamelyik szélsőséges árfolyamszint elérése a legfontosabb cél, hanem a stabilitás és a kiszámíthatóság. A vállalatok számára ugyanis sok esetben nem maga az árfolyam szintje jelenti a legnagyobb kihívást, hanem az, ha annak alakulása nehezen tervezhető.
Mi lesz a költségvetéssel?
A forint erősödéséről szóló vita végén érdemes egy további szereplőt is megvizsgálni: magát az államot. Első ránézésre ugyanis úgy tűnhet, hogy a költségvetés egyértelmű nyertese vagy vesztese lehet az árfolyamváltozásnak. A valóság azonban itt is jóval összetettebb. Regős Gábor szerint a költségvetés esetében vegyes a mérleg. Az egyik oldalon veszteségek jelennek meg. Az erősebb forint és az ebből fakadó alacsonyabb infláció mérsékli a fogyasztói árak emelkedését, ami egyben azt is jelenti, hogy az állam áfabevételei lassabban növekednek.
Hasonló hatás érvényesül az uniós források esetében is: ugyanaz az euróösszeg erősebb forint mellett kevesebbet ér a magyar költségvetés számára.
A másik oldalon ugyanakkor kézzelfogható előnyök is jelentkeznek. Az állam számára olcsóbbá válik a devizában fennálló adósság finanszírozása, hiszen csökken a külföldi valutában denominált tartozásokhoz kapcsolódó kamatteher forintban számított értéke. Emellett minden olyan beszerzés is kedvezőbbé válik, amely importhoz kötődik. Ez lehet egy nagy volumenű beruházás – például uniós forrásból megvalósuló járműbeszerzés –, de akár a közigazgatás vagy az állami intézmények mindennapi működéséhez szükséges importtermékek vásárlása is.
Az erősebb forint az államadósság nominális értékére is hatással van. Mivel a tartozás egy része külföldi devizában áll fenn, annak forintban számolt összege csökken, amikor a hazai fizetőeszköz erősödik. Ez első hallásra jelentős javulásnak tűnhet, a kép azonban itt sem ennyire egyszerű. Az államadósság fenntarthatóságát ugyanis nem önmagában a forintban kifejezett adósságállomány alapján szokás megítélni, hanem annak GDP-arányos mutatója szerint. Márpedig miközben az erősebb forint csökkenti a devizaadósság forintértékét, egyúttal a GDP forintban számolt értékére is hatással van.
Emiatt a két hatás részben kiolthatja egymást, így az árfolyamváltozás önmagában valószínűleg nem okoz érdemi elmozdulást az államadósság GDP-arányos mutatójában. A forint erősödése tehát a költségvetés számára sem egyértelműen jó vagy rossz fejlemény. Az állam esetében éppúgy, mint a vállalatok és a háztartások oldalán, egyszerre jelennek meg nyereségek és veszteségek. A forint erősödése így végső soron nem egyszerűen árfolyamkérdés egyik szektorban sem. Sokkal inkább arról szól, hogy a gazdaság mennyire képes versenyképes maradni anélkül, hogy azt egy tartósan gyenge deviza támogassa.
(Borítókép: Magyar Péter miniszterelnök (j) és Kármán András pénzügyminiszter az Országgyűlés rendkívüli ülésén 2026. június 16-án. Fotó: Bodnár Boglárka / MTI)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!