A film a maga idejében hatalmas siker volt, mára sajnos kissé elfeledték, pedig már csak azért is érdemes emlékezni rá, mert elképesztő erőfeszítésbe került, hogy elkészüljön.
Ha két japán nevet látunk a stáblistán forgatókönyvíróként, az nem véletlen, a történet még Akira Kurosawa számára írta Hideo Oguni és Ryuzo Kikushima még az 1960-as években, ám az idősödő rendezőlegenda túlságosa nagy kihívásnak találta az alaszkai forgatást, mire végre lehetőség lett volna rá. Nem úgy a Szovjetunióból emigrált Andrey Konchalovskiy, aki aztán olyan körülmények között készítettel el a Szökevényvonatot (1985), amit ma már senki nem vállalna be. Volt, aki bele is halt.
Forrás: Cannon
Még 5 sztár, aki a szerencsés véletlennek köszönhetően lett színész
Rengeteg tehetséges ember van, de egy sikeres karrierhez nem kevés szerencse is szükségeltetik: például, hogy az illető jókor legyen jó helyen. A korábbi példák után mutatunk öt újabb mázlistát, akinek az esetében a tehetség mellett a sors keze is nagyon jól jött.
A történet szerint két rab, a kőkemény veterán kasszafúró Manny (Jon Voight) és a fiatal Buck (Eric Roberts) megszökik egy alaszkai börtönből, majd egy fiatal nőt túszul ejtve egy tehervonaton próbálnak kijutni a jeges vagonból, ám a mozdonyvezető szívinfarktust kap és a szerelvény megállíthatatlanul robog tovább. Bár az alaszkai vasúttársaság mindent megtett a stáb biztonságáért, az irgalmatlan hideg így is pokollá tette az életüket.
Annyira hideg volt, hogy a kameralencsék megrepedtek.
Az első főszerepét kapó Roberts majdnem meghalt, amikor megcsúszott a robogó mozdony tetején, mert összefagyott ujjaival alig sikerült megkapaszkodnia. Konchalovskiy nem állította le a kamerát, a jelenet bekerült a filmbe. Egy, a légi felvételeket készítő helikopter nekiütközött egy vezetékbe, a pilóta meghalt.
Egyedül Jon Voight érezte jól magát: a forgatásra igazi vadállattá gyúrta ki magát, műfogsort hordott ronda legyen és egy kis pöcköt dugott fel az orrába, hogy úgy nézzen ki, mintha az el lett volna törve. Előtte hónapig elítélt bűnözőkkel lógott, hogy elsajátítsa a viselkedésüket, és végig karakterben maradt. Hogy a kamerák előtt is jól hozza a félelmetes figurát, gyakran kötött bele a stáb tagjaiba, mindenki tartott tőle. Ahogy egy operatőr visszaemlékezett:
„Sosem tudhattad, hogy most Manny-vel vagy Jonnal beszélsz. Mindenkit halálra rémített”.
Az alakítás hitelességébe nem lehetett belekötni, annyira nem, hogy Voight Golden Globe-díjat kapott és Oscarra jelölték. Ami Robertset illeti, ő is Oscar-jelölést kapott legjobb mellékszereplőként, de ez egyben karrierje csúcspontja is volt.
Forrás: RedCarpet