Ezek a történelmi jelentőségű alkotások csak azért vonulnak be a filmtörténetbe, mert olyan kihívóan borzalmasak.
Gagyin megrendezett, sablonos szcientológus propaganda jöhet? John Travolta az ezredfordulón úgy döntött, hogy végképp hülyét csinál magából ország-világ előtt azzal, hogy filmre viszi a szektaalapító L. Ron Hubbard nem túl eredeti, nem túl okos, nem túl izgalmas sci-fi-regényét, amely a távoli jövőben játszódik, amikor az emberiség egy pszikló nevű faj elnyomása alatt szenved. Roger Christian rendező szemlátomást képtelen volt elmélyülni az alapanyagban, Travolta nevetségesen túljátszotta a szerepét, az effektesek bealudtak, a film pedig egy alig értelmezhető, másfél órás hangoskodás lett, amelyet szigorúan csak gunyorosságunk függvényében tudtunk értelmezni.
Néha-néha jól tud esni bűnös élvezet gyanánt egy alpári humorú vígjáték. Az Eszement Freddy azonban minden egyes percében túlzásba viszi az alpáriságot, és olyan, viccesnek szánt képekkel sokkolja a nézőt, aminél gyengébb jelenetektől is szenvedtünk évekig tartó traumákat. Tom Green kanadai komikus legalább a saját karrierjét sikeresen kinyírta ezzel az óriási buktával, amelynek csak a bemutatása utáni években lett egy apró, de annál fenyegetőbb rajongótábora. Maga a film ép ésszel és ép gyomorral elviselhetetlen: végignézése után pedig szinte biztosak vagyunk abban, hogy ilyen borzalmas filmet illegális készíteni.
A rendezés, a vágás, a színészi döntések, az effektek, a sztori… A Ballistic akár egy jó kis akciófilm is lehetett volna, csak éppen szó szerint mindenki, aki dolgozott rajta, borzalmas munkát végzett. Az alapötlet nem fantáziamentes: Antonio Banderas és Lucy Liu két halálos ellenség szuperügynököt játszik, akiknek mégiscsak össze kéne fogniuk a jó cél érdekében. Igen ám, de Wych Kaosayananda rendező hiperaktivitása gyakorlatilag értelmezhetetlenné teszi a filmet: a botrányosan rosszul kivitelezett akciójelenet során nem is tudjuk, mit látunk, a Ballistic pedig mintha nem is állna másból. Percről percre rosszabb lesz, a végére pedig már az évszázad egyik mélypontjára érünk.
Az Álom.net olyannyira a valaha készült legrosszabb magyar film, hogy még a külföldi sajtó is felfigyelt a negatív teljesítményre akkor, amikor az IMDB toplistájának legeslegalján végezte N. Forgács Gábor alkotása. A film arról szól, hogy Steiner Kristóf forgatókönyvíró és a kreatív csapat megpróbálja Magyarországra is bevezetni az amerikai tinivígjátékok műfaját, és csúfos kudarcot vall. Bődületesen rossz alakítások, teljesen életidegen helyzetek és ezerszer megunt klisék kavalkádja lesz így a Virág Gimnázium, a filmből pedig tényleg csak azért jegyzünk meg bármit, mert tele van „olyan rossz, hogy az már jó”-pillanatokkal.
5 film, amiben minden a legrosszabbra fordul
Ahogy Murphy törvénye mondja: „Ami el tud romlani, az el is romlik.”
Ezt a harmatgyenge, önfényező propagandafilmet saját magáról készítette el a FIFA, ráadásul épp akkor, amikor a sportszervezetet korrupciós botrányok rázták meg, amelyek a legmagasabb szintekig is eljutottak. Valahogy sikerült olyan színészeket is megszerezniük az unalmas és céltalan alkotáshoz, mint Tim Roth és Sam Neill, de még ők sem tudták hitelessé tenni azt a fantáziát, amelyben a velejéig mocskos Sepp Blatter (Roth) valójában a korrupció elleni harc bajnoka. A közös szenvedélyből világosan kitűnik, hogy a számos bűntényt elkövető szervezet vezérigazgatói saját magukat tartják a legnagyobb hősöknek, emiatt pedig még a hányingerkeltő jelzőt is nyugodtan leírhatjuk erről a filmről.
A Macskák című Broadway-musical filmes feldolgozása egy hangos és ronda alkotás lett, de legalább túl hosszú, borzalmasak benne a színészek, és még cselekménye sincs. Igyekszem minél szélesebb körben elterjeszteni azt az összeesküvés-elméletet, mely szerint emiatt tört ki a COVID, ami a film végigszenvedése után nem is tűnik olyan extrém feltételezésnek. A Macskák egy rendkívül traumatikus élmény volt a kritikusok és a nézők számára is, valamint egy életre megtanított minket arra, hogy ami működött színpadon, az nem biztos, hogy működni fog a képernyőn is. Főleg úgy, ha minden idők legocsmányabb effektjeivel öntik le a dolgot.
Ha azt hittük, hogy a sci-fi műfaja elérte a mélypontját a Háború a Földön-nel, akkor vár ránk még egy orbitális sokk: ez a 2025-ös Világok harca-feldolgozás, amely egy Zoom-meetinget csinált H. G. Wells klasszikusából. Az olcsó és ócska film nagy részében Ice Cube pofiját figyeljük, ahogy egyre hiteltelenebbül reagál a film állítólagos cselekményére, amit béna effektekkel és közel értelmezhetetlen cselekményszálakkal visznek filmre a készítők. A legrosszabb pedig mégis az az egészben, hogy kiderül: igazából csak egy nagyszabásúnak szánt Amazon-reklámról van szó, amelyben a megavállalat drónjaival győzhetőek csak le a gonosz űrlények. Hát izé.
H. G. Wells regényének olcsó és idióta adaptációja libertárius forradalmat hirdet: a kormányban nem bízhatsz, bezzeg az Amazon szó szerint megmenti a világot!