„A biztonsága érdekében kérjük, hagyja el a szabadtéri területeket, és a környéken tapasztalható súlyos időjárási viszonyok miatt vonuljon fedett helyre. Az esemény személyzete rendelkezésre áll, hogy útmutatást adjon és segítséget nyújtson” – nem épp ilyen üzeneteket szeretne olvasni az ember, kevesebb mint négy órával egy olyan világbajnoki labdarúgó-mérkőzés előtt, amit a MetLife Stadionban rendeznek…
Az időjárás és viszontagságai egy dolog, ám fedett helyet keresni egy olyan arénában, ahol a lelátók felett sincs tetőszerkezet már sokkal bonyolultabb történet.
A Fox News meteorológusa már előző este figyelmeztette a nézőket, hétfő délután jelentős mennyiségű esővel járó vihar érheti el a térséget. Ugyanakkor mivel egész nap lógott az eső lába, de néhány csepp esőnél több nem esett élt a remény, hogy az egész figyelmeztetésből semmi komoly nem lesz a Norvégia–Szenegál összecsapás előtti órákban.
Élt, egészen addig, amíg az újságírókat szállító médiabusz – egy újabb gyötrelmes, dugóban vánszorgós út végén – el nem érte az East Rutherford-i lehajtót az autópályán. Akkor aztán sorra kezdtek el rezegni a fedélzeten lévő mobiltelefonok, majd a nem épp kellemes tartományban szóló, sípoló hang is megérkezett, ahogyan a készülékek igyekeztek kikényszeríteni belőlünk: olvassuk el a New Jersey-állam rendőreitől érkezett fontos üzenetet.
Mögöttem valaki olvasás közben felkacagott. Olyan egyszerre öblös és gúnyos módon, ahogyan a közép-kategóriás amerikai filmek gonoszai szoktak, amikor a főhős végre összerakja a képet, de vélhetően már későn… Pontosan tudtam, hogy az ő fejében is az jár: ebben a stadionban jobb esetben vicces, rosszabban feleslegesen elkeseredett lesz fedett helyet keresni.
Remélve, hogy a következő órákban csillapodik majd annyit az idő, hogy a mérkőzés megrendezése ne kerüljön veszélybe, pattantunk le a buszról. A 60-70 fő ennyire sietős léptekkel még egyszer sem igyekezett a parkolótól a csomagátvizsgáló, -átvilágító sátor irányába. A talpunk alatt ugyanakkor már bő patakocskákban folyt a víz, a nyárias, nyitott cipők úgy négy lépés után adták fel a kinttartás elleni küzdelmet.
Már épp írtam volna, hogy a szervezők és a munkások becsületére legyen mondva, bár a következő 15 percben nemhogy csillapodott volna, csak még inkább rákezdett a vihar, a médialobbynak otthont adó óriási sátor állta a sarat… Ám az egyik amerikai kolléga tőlem négy-öt széknyire az f betűs szó hangos kiáltásának kíséretében volt kénytelen felpattanni a helyéről. Épp fölötte kezdte beengedni a vizet tetőszerkezet.
Stale Solbakken, a norvég válogatott szövetségi kapitánya a „fűvitában” épp vasárnap fejtette ki, ha nedves lesz, egészen elképesztően gyorssá tud válni a stadion gyepszőnyege, ami sokkal jobban emlékezteti őt egy műfüves borítás viselkedésére, mint természetes, élő gyepszőnyegére. Úgy tűnt, az elmélete rövidesen igazolást nyerhet – vagy épp cáfolatot kaphat az élettől.
A következő órákban hol csillapodott, hol még jobban rákezdett, időnként pedig akár 15-20 percre teljesen el is állt az eső. Miközben vélhetően ugyanez a vihar elérte az innen légvonalban alig 130 kilométerre fekvő Philadelphiát is csak annak örülhettünk: itt legalább villámok nem kísérik (még). Ellenben a francia–iraki meccset – számunkra sem jó előjelként – az első félidő lefújása után határozatlan időre félbe kellett szakítani miattuk.
A New York-iak kezét viszont megfogta a jóisten, vagy épp a szerencse, ki miben hisz. A bemelegítés alatt ugyan még szemerkélt az eső, a kezdés előtt jó tíz perccel újfent elállt, és az előrejelzések azt ígérték, legalább egy órán át ez így is marad.
A norvégok már kezdés előtt elővették a védjegyüknek számító közös evezést imitáló szurkolásukat, szinte beleremegett a stadion harmadik karéja, ahogy egyszerre dörrent meg jó 8-10 ezer vörös mezes az északi lelátón. Majd a kezdés előtt pillanatokban még egyszer lejátszódott néhány kísértetiesen hasonló momentum, azzal a különbséggel, hogy ezúttal az 51 eddigi válogatottsága alkalmával már 57 találatnál járó Haalandot éltették.
Néhány pillanattal később pedig már Kristoffer Ajer nevétől lehetett volna hangos a stadion, ha a mérkőzés harmadik percében Édouard Mendy nem ment hatalmasat az európaiak szöglete után. Mindkét csapat bekezdett, hiszen még az első tíz perc sem pergett le, már a szenegáliak előtt is adódott egy óriási lehetőség: Ismaila Sarr középre lőtt labdáját az érkező Nicolas Jackson elől bokszolta ki Orjan Nyland.
A folytatásban aztán inkább a norvégok akarata érvényesült, akiket Julian Ryerson kényszerszülte, korai lecserélése sem zavart meg. Rövid időn belül Haaland, majd Martin Ödegaard előtt adódott újabb gólszerzési lehetőség. Előbbit a kapujából bátran kilépő Mendy előzte meg, utóbbi pedig egyszerűen kapu fölé lőtt 19 méterről.
Ez volt az első alkalom, hogy villanyfényes meccsen járhattam az East Rutherford-i stadionban, és meg kell hagyni, egészen más hangulatot árasztott magából így az aréna. Noha egy afrikai és európai válogatott találkozott, sok szempontból a Dél-Amerikát idézve, a nyitott betonteknőkben rendezett argentín, brazil vagy épp uruguayi rangadókról látott képek ugrottak be róla. De az egyre foltosabbnak tűnő gyepszőnyegről is.
Az adott körülmények között aztán tényleg teljesen feleslegesnek érződő hidratációs szünet után viszont mintha új meccs kezdődött volna. Ezúttal Szenegál került mezőnyfölénybe a helyszínen jelentős többségben lévő norvég tábor nagy bosszadalmára. Sadio Mané és Jackson összjátéka után utóbbi tekert méterekkel a kapu fölé jobbról, majd ismét a Bayern-támadója okozhatott volna veszélyt, ha Nyland nem mozdul ki biztosítani a kapujából.
A játékrész hajrájához érve nagy helyzetre nagy helyzet volt a csapatok válasza. Előbb Haaland lefejelt labdájából Ödegaard került ziccerbe, de nem tudott túljárni a már-már Peter Schmeichelt idéző csillagpózban kapujából kiszökkenő Mendy eszén, majd Jackson balról, erőből középre lőtt labdájától maradt le a hosszún érkező szenegáli csapattárs. Grátisz Idrissa Gueye-től is érkezett egy lövés, de ez méterekkel Nyland kapuja fölött szállt el.
A játék képe alapján azonban több mint megdöbbentő lett volna, ha gólnélküli első félidőt látunk. Végül Norvégia törte meg a kapu előtti balszerencsét: a 43. percben Ödegaard passza után Kalidou Koulibaly hibázott, a labda így Marcus Holmgren Pedersenhez került, aki a jobbösszekötő helyéről már bevette a kaput (1–0). Mendy ugyan beleért a lövésbe, de nem tudott védeni. A szenegáliak helyzete nem sokkal később tovább nehezedhetett volna, amikor Mendy a saját tizenhatosán belül veszített labdát, de Haaland lövése a bal kapufa tövéről kifelé perdült. A ráadásban a norvég csatár fejjel is veszélyeztetett, ezt azonban már fogta a kapus, így egygólos skandináv fórral zárult a félidő.
Nem kellett azonban már sokáig várni a vb harmadik Haaland-góljára. Fordulás után alig három perccel már zizzent is a bal felső. A kapott gól szenegáli részről ismét Koulibaly lelkén szárad részben, ő csúszott ugyanis el, miközben Ödegaard kiugratását igyekezett elkotorni a Manchester City támadója elől – utóbbi pedig köszönte szépen, még mielőtt bárki másnak lett volna esélye menteni, kirúgta a hosszú felsőt (2–0).
Szenegál azonban a pocsékul kezdett második félidő ellenére itt még nem tört meg. Sőt, Sarr harcias találatával elég korán szépített ahhoz, hogy a találkozó végkimenetele továbbra is teljesen nyitott kérdés maradjon (2–1).
Vagyis ezt hittük úgy öt percig. Mert aztán jött Haaland.
Megint.
Bármennyit is fejlődtek az elmúlt évtizedekben mentálisan és taktikailag az afrikai válogatottak, Szenegál úgy tűnt, ezen a vb-n az ellenkezőjét igyekszik bemutatni. Pape Thiaw együttese ugyanúgy, ahogy Brazília ellen tette, ezúttal is méltó ellenfele volt riválisának a meccs jelentős részében, ám egyéni hibák megpecsételték a sorsát. S ugyanúgy, ahogy legutóbb ebben a stadionban, néhány pillanattal azután, hogy elhitték esetleg ők maguk is, hogy visszajöhetnek 2–0 után a meccsbe, már kapták is a tőrdöféssel felérő harmadik gólt. Ráadásul ez is egyéni hibák sorozatából – meg egy újabb Koulibaly-féle bizonytalanságból – született. Sander Berge lekészítése után a keresztléc segítségével a hálóba belsőzve (3–1).
Mendy nem tudta befejezni a mérkőzést
Fotó: Howard Smith/ISI Photos / Getty Images Hungary
Csőstül jött a baj az idei Afrika-kupát a zöld asztalnál elbukó csapatnál: hosszas ápolást követően ugyanis Mendyről kiderült, nem tudja folytatni. Meghúzódhatott a sikertelen mentési kísérlet közben…
Hogy a FIFA mennyire veszi komolyan a saját „szigorú” szabályait, beszédes. Még a budapesti Bajnokok Ligája-döntő után jelentette be a világszövetség játékvezetőtestületének vezetője, Pierluigi Collina, hogy a hasonló kapusápolások idején szankcionálni fogják azt, ha a futballisták kivonulnak a kispadokhoz instrukciókért. Ehhez képest jó három percen át mást sem láttunk, mint a padoknál figyelmesen az edzőjüket hallgató, iszogató futballistákat.
Ezzel legalább a második félidei – ekkor már húsz fok sem volt a helyszínen – kiválthatták volna a legények. Helyette viszont alighogy újraindul, már megint állt a játék. A kötelező reklámszünetnek meg kellett adni az időt.
A norvégok – az újságíróik és a szurkolóik is – eleve azon nemzetek közé tartoznak, akik kifejezetten sokat kritizálják a körülményektől független, kötelező, egyértelműen a pénzszerzést szolgáló, ám ezt a játékosok sosem létezett igényei mögé bújtató intézményt. Most pedig égtelen füttyszóval adtak hangot a nemtetszésüknek. A helyi DJ érezhetően feljebb is nyomta a szokásosnál a zenét a háromperces szünetben, ám ezzel sem lehetett teljesen elnyomni az európai drukkerek véleménynyilvánítását.
Szenegál ugyan igyekezett összehozni egy újabb szépítést, de az eközben kénye-kedvére kontrázgató Norvégia játékában is ott volt egy negyedik gól reális esélye.
A 88. minutumban Haaland lábában volt a mesterhármas, de Moussa Niakhaté az utolsó pillanatban blokkolta. A 90.-ben Oscar Bobb tehette volna fel a koronát az északiak teljesítményére, de a gólba tartó lövését Pathé Ciss kifejelte a kapu torkából.
Az utolsó percekben az európai drukkerek még rákezdtek egy utolsó közös evezésre, amitől újfent csak érezhetően kilengett a stadion két felső szintjének betonszerkezete. Az egész félelmetes is lett volna, ha két éve nem éltem volna át ennél sokkal durvábbat Párizsban, amikor a brazil szurkolók szambájától az ideiglenes lelátó teteje bőven-bőven centimétereket hintázott a legfelső sorokban – ám az sem szakadt össze.
Míg Haalandék lehetőségei kimaradtak, a 90+3. percben Sarr lövése utat talált Nyland bal keze és a kapufa között a hálóba. Ettől a záró momentumok jelentősen izgalmasabbak lettek, ám a lényeg így sem változott. Solbakken tanítványai két kör után is hibátlanok, és a franciákhoz hasonlóan biztos továbbjutók az I jelű négyesből.
A csoport zárófordulójában épp egymás ellen dönthetik majd el azt, hogy melyikük lépjen tovább elsőként, és melyikük a második helyen.
Szenegál eközben Irakkal mérkőzik majd meg a harmadik pozícióért – és a reményért, hogy három ponttal és adott esetben negatív gólkülönbséggel is tovább lehet jutni az egyenes kieséses szakaszba.
LABDARÚGÓ-VILÁGBAJNOKSÁG
Csoportkör, 2. forduló, I csoport
Norvégia–Szenegál 3–1 (Holmgren Pedersen 43., Haaland 48., 56., ill. Sarr 53.)
Korábban
Böngéssze az Index világbajnoki mellékletét, ahol a cikkek mellett megtalálja a menetrendet, a csoportok állását, a játékoskereteket, a csapatleírásokat és a helyszíneket is. Játékunkban megtippelheti a vb-győztest, várakozásait a közösségi médiában is megoszthatja.
Tartsanak velünk több mint egy hónapon át, hiszen helyszíni tudósítónk rendszeresen exkluzív tartalmakkal jelentkezik a tengerentúlról. Meccsösszefoglalók, riportok, interjúk, podcastok, videók, érdekességek – minden egy helyen, minden az Indexen!
(Borítókép: Norvég gólöröm a szögletzászlónál. Fotó: Maddie Meyer – FIFA / Getty Images Hungary)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ismerd meg a magyar labdarúgás hősének emlékezetes pillanatait!
Folytassa, Mister!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!