Keleti Éva életének 95. évében, 2026. február 6-án hunyt el. A Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotográfus, érdemes és kiváló művész azokat fotózta, akikre mindannyian felnézünk. Fényképein a színházi világ nagyjait, óriásait, halhatatlanjait látta és láttatta. Igen, látta és láttatta, hiszen mindvégig az ő kamerájának lencséin keresztül csodáltuk a függönyökön inneni és túli világot.
Keleti Éva nélkül másmilyen volna a színháztörténelem, amelynek ő nem csupán krónikása volt, hanem szereplője, formálója is. „A fénykép igazi csodája az, hogy tükrözi a kor szellemiségét, kultúráját, de ahhoz, hogy értékes alkotás szülessen, tanulni kell a mesterséget, nem árt, ha tehetséges az ember, sok esetben pedig szerencsére is szükség van” – mondta az Indexnek 91 éves korában, amikor hét évtized munkáiból Amit még nem láttatok… címmel nyílt fotókiállítása.
Keleti 1931. augusztus 18-án, Budapesten született, zsidó vallású, polgári családba. Az iskolában katolikus nevelést kapott, érettségi vizsgát a Veres Pálné utcai leánygimnáziumban tett, s bár az ELTE Természettudományi Karán elkezdte a fizika–kémia szakot, mert szeretett volna vegyészmérnök lenni, de otthagyta az egyetemet, és riporter lett a Magyar Fotónál (1954–1976), majd annak jogutódjánál, az MTI-nél.
Visszaemlékezve pályafutására, 2021-ben az Indexnek azt mondta, hogy a fotográfia nem könnyű munka,
az a része, amit én szerettem csinálni, fizikailag sem. Nem magától értetődő, hogy egy hetvenéves nő huszonöt kilós fotóstáskával a vállán rohangáljon riportokra. Előbb-utóbb megkérdezi valaki, hogy mit keres itt ez a vénasszony. Az utána következő évtizedek alatt nagyon sok mindent csináltam. Soha nem készítettem volna könyvet, nem állítottam volna össze kiállításokat, nem is kutattam volna, ha nem vonulok vissza a hivatásos fotografálástól.
Mindvégig szívügye volt, hogy Magyarországon létrejöjjön egy önálló fotográfiai gyűjtemény, egy múzeum, ahol minden magyar fotográfus emlékét méltón őrizhetik, ápolhatják.
16
Galéria: Karácsony Gergely elcsukló hangon búcsúzott Keleti ÉvátólFotó: Szollár Zsófi / Index
A tökéletes beállítás
A szerda délutáni napfény különös élességgel világítja meg az Óbudai temetőt, mintha csak az égiek is egy utolsó, tökéletes beállítást keresnének a magyar fotográfia nagyasszonyának búcsúztatójához. Itt, a csendes parcellák között gyűltek össze ma mindazok – pályatársak, tisztelők és a művészvilág képviselői –, akik számára Keleti Éva neve egyet jelentett a magyar színháztörténet megörökítésével.
A ravatalozót kegyelet virágai borítják; fehér és sárga rózsákból, krizantémokból font koszorúk ölelik körül a művésznő portréját, amelyről jól ismert, figyelő tekintete köszönt vissza a gyászolókra.
A búcsúztatáson a család mellett a művészeti és politikai élet több meghatározó szereplője, köztük Karácsony Gergely főpolgármester, Hernádi Judit színművésznő, valamint Korniss Péter fotóművész is lerótták kegyeletüket.
16
Korniss PéterGaléria: Karácsony Gergely elcsukló hangon búcsúzott Keleti Évától(Fotó: Szollár Zsófi / Index)
Karácsony Gergely főpolgármester személyes hangvételű búcsúbeszédében kiemelte, hogy Budapest díszpolgáraként Keleti Éva nem csupán képeket, hanem egy különleges lelki örökséget hagyott hátra. Elcsukló hangon felidézte, hogy három éve minden reggelét egy Keleti Évától ajándékba kapott fotó előtt kezdi, amelyen Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán látható.
Ezen a képen keresztül nap mint nap elcsodálkozom azon, hogyan lehet a másodperc tört része alatt megragadni az emberi lélek örök talányát, a szeretetet, az aggódást és a kétségbeesést
– fogalmazott a főpolgármester, hozzátéve, hogy Keleti Éva tanította meg nekünk: a lélek igenis látható.
Úgy véli, Keleti Éva titka az őszinte szeretetben és mély emberismeretben rejlett, amellyel a magyar színjátszás legnagyobb alakjait – Törőcsik Maritól Latinovitsig – lecsupaszított lélekkel, esendőségükben mutatta meg.
Kamerája előtt senki sem tudott és nem is akart hazudni; az általa megörökített művészek nem távoli idolként, hanem esendő emberként jelentek meg, akik tökéletlenségükben váltak igazán szerethetővé
– fűzte hozzá Karácsony Gergely. Beszédében kitért a fotográfus szakmai alázatára is, felidézve Keleti Éva szavait: „Sokkal kevésbé vagyok jó fotós, mint amennyire jó emberismerő.” Ez az önmagával szembeni örök kishitűség és a szakma iránti imádat emelte végül elérhetetlen magasságba a hazai portréfotózás mércéjét. Karácsony Gergely szerint a „nyugodt derű”, amit Keleti Éva az országnak adott, mindannyiunkban tovább él.
16
Karácsony GergelyGaléria: Karácsony Gergely elcsukló hangon búcsúzott Keleti Évától(Fotó: Szollár Zsófi / Index)
A fotográfia bűvöletében
Szarka Klára fotótörténész, a művésznő közeli barátja, személyes hangvételű beszéddel búcsúzott, kiemelve, hogy Keleti Éva 95 évéből 75-öt a fotográfia bűvöletében töltött.
Keleti Éva legnagyobb erénye az az alázat volt, amellyel ugyanolyan tisztelettel fordult egy vidéki népművész felé, mint a legnevesebb szobrászok vagy festők irányába.
Szarka megrendülten beszélt arról a pótolhatatlan űrről, amelyet a művésznő hagyott maga után, akivel még az utolsó időkben is napi kapcsolatban állt.
A beszédek elhangzását követően a több mint százfős gyászoló tömeg némán kísérte utolsó útjára Keleti Évát az Óbudai temető fái között. A szertartás fájdalmas méltóságát a természet is különös módon keretezte: ahogy a menet megindult a ravatalozótól, a felhők mögül kisütött a nap, tavaszi madárcsicsergés töltötte meg a temető csendjét, mintha a világ is Keleti Éva életigenlésére és az általa oly sokszor keresett fényre emlékezne.
A búcsúzók néma főhajtással adóztak a „fényképezés nagyasszonya” előtt, aki egy egész ország számára tette láthatóvá a láthatatlant. Sírjánál Gálffi László színművész szavalta el Füst Milán Este van című versét
(Borítókép: Keleti Éva temetése. Fotó: Szollár Zsófi / Index)
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!