Amikor a feldolgozás népszerűbb, mint az alapanyag.
Ha remake-et nézünk, előszeretettel hasonlítjuk össze az eredeti művel, általában még fanyalgunk is, hogy mennyivel bénább az új verzió. De mi van, ha nem is tudjuk, hogy épp egy feldolgozást nézünk, ami kifejezetten tetszik? Íme öt film, amiről talán nem is tudtad, hogy remake, ami nem csoda, hiszen jóval népszerűbbek az eredeti filmnél.
Cape Fear – A rettegés foka (1991)
Épp most megy az Apple TV-n a sorozatverzió Javier Bardemmel, Amy Adamsszel és Patrick Wilsonnal a főszerepben, ám a sokat emlegetett 1991-es Scorsese-rendezés is valójában már egy remake. Az 1962-es változatban Gregory Peckket láthatjuk, aki a ’91-es filmben is feltűnik egy cameo erejéig. Bár ez a verzió sem rossz, ám Martin Scorsese és Robert De Niro olyan zsigeri és letisztult módon vitték vászonra a sztorit, hogy szinte azonnal a feledés homályába merült a korábbi verzió.
True Lies – Két tűz között (1994)
Ritkán emlegetjük James Cameron filmjei közt ezt a kémkomédiát, pedig a Jamie Lee Curtis és Arnold Schwarzenegger főszereplésével készült True Lies – Két tűz között több figyelmet érdemelne. Már csak azért, mert ez is egy remake. Persze nem valószínű, hogy sokan látták az 1991-es Titkolt titkos ügynök című vígjátékot, pedig ez szolgált alapul a True Lies-hoz. A sors fintora, hogy mindkét filmnek plágiumperrel kellett szembenéznie: a francia verzió állítólag egy másik forgatókönyv cselekményét nyúlta le, és a rendezőnek kártérítést kellett fizetni. Cameron viszont elmondása szerint nem tudott erről, így őt felmentették.
12 majom (1995)
Abban semmi új nincs, hogy egy nagyjátékfilm egy kisfilmet dolgoz fel, de valószínűleg sokan meglepődnek, ha azt mondom, ez történt a 12 majom esetében is. Terry Gilliam időutazós sci-fije Chris Marker 1962-es 28 perces A kilátóterasz című filmjén alapul. Mindkettő egy posztapokaliptikus jövőben játszódik, ahol embereket küldenek vissza a múltba, hogy megpróbálják megakadályozni a katasztrófát, ami ide vezetett. Mindkét sztoriban az a csavar, hogy az időhurok stabil, és bármit is tesz főszereplő a múltban, az semmit sem változtat a jövőn. Ráadásul mindkét filmben gyerekkori emlékek gyötrik a főhőst. Bár Gilliam azt álltja, a 12 majom elkészítése előtt még csak nem is hallott Marker filmjéről, nehéz elhinni.
Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi (2001)
Steven Soderbergh filmje olyan mélyen beivódott a popkultúrába, hogy hihetetlennek tűnik, hogy létezik egy korábbi verziója is. Pedig az 1960-as A dicső tizenegy című film is igazi sztárparádé volt, olyan színészekkel a főszerepben, mint Frank Sinatra, Dean Martin, Sammy Davis Jr., Peter Lawford és Joey Bishop. Ebben két második világháborús veterán összehívja háborús bajtársait, hogy kiraboljanak egy sor kaszinót Las Vegasban. A remake sikerének titka, hogy Soderbergh is a kor a legnagyobb színészeit trombitálta össze a filmhez.
Nem férek a bőrödbe (2003)
A 2003-as vígjáték nem csupán egy kevésbé ismert film remake-je, hanem Mary Rodgers 1972-es ifjúsági regénynek harmadik feldolgozása. 1977-ben Barbara Harris és Jodie Foster (Kelekótya péntek), 1995-ben pedig Shelley Long és Gaby Hoffmann (Annabelle legnagyobb kívánsága) cseréltek testet. Az új verzióban pedig Lindsay Lohan és Jamie Lee Curtis vitték sikerre a testcserés vígjátékot. Érdekesség, hogy a ’95-ös tévéfilmet és a 2003-as mozifilmet is a Disney készítette.
10 remake, ami jobb, mint az eredeti
Ma már a remake szóhoz egyértelmű pejoratív felhang társul, hiszen Hollywood fantáziátlanságának korában szinte egyet jelent a kreativitás hiányával, az alkotói lustasággal és a pénzhajhászással. De nem volt ez mindig így…
(via ScreenCrush)
Itt állítsa be, hogy a Port az elsők között legyen a Google-találatokban!