Az erdőtüzek az elmúlt években a világ egyik, ha nem a legsúlyosabb természeti veszélyforrásává váltak – szó szerint egyre égetőbb a probléma. Persze azt talán már senkinek sem kell túlságosan bemutatni, hogy a klímaváltozás következtében emelkedő hőmérséklet, a hosszabb száraz időszakok és az egyre szélsőségesebb időjárási jelenségek kedveznek a tüzek kialakulásának és gyors terjedésének.
Ugyanakkor nem csupán az éghajlat változása felelős a helyzet romlásáért, hanem az emberi tevékenység, a tájak átalakítása, a nem megfelelő földhasználat és az erdők kezelésének hiányossága szintén jelentős szerepet játszik abban, hogy a tüzek egyre pusztítóbbá válnak. A hagyományos tűzoltási módszerek azonban önmagukban nem elegendőek. A jövőben éppen ezért a hangsúlyt a kockázatok előzetes felmérésére, a megelőzésre és az úgynevezett tűztudatos stratégiák kidolgozására kell helyezni.
Mindez amiatt is lenne különösen fontos, mivel az erdőtüzekkel kapcsolatos adatok egyértelmű tendenciát mutatnak, és egyre gyakoribbak azok az események, amelyek korábban elképzelhetetlen mértékben okoznak pusztítást. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint az Európai Unióban évente átlagosan 3770 négyzetkilométernyi terület ég le.
A 2008 és 2023 közötti időszakban mintegy 45 ezer ember kényszerült elhagyni az otthonát az erdőtüzek miatt, miközben az éves gazdasági veszteségek elérik a 2,5 milliárd eurót.
2025 nyarán Európa az elmúlt húsz év legkiterjedtebb erdőtüzeit élte át a leégett terület nagysága alapján. Az Ibériai-félszigeten tomboló tüzek összesen 6720 négyzetkilométernyi területet pusztítottak el, ebből csak Spanyolországban 3930 négyzetkilométer égett le. A katasztrófák nyolc ember életét követelték. Emellett szinte nem telt el úgy nap, hogy ne érkeztek volna hírek Görögországból, ahol már nincsen olyan év, amikor ne pusztítana hatalamas kiterjedésű tűz a nyári időszakban. Az pedig ugyan a legkevesebb, de az egyre gyakrabban pusztító tüzek több tízezer ember nyaralását és utazását teheti tönkre az év ezen részében – és egyre gyakrabban a szezonon túlnyúlva is.
A világ másik felén, Chilében szintén rendkívül súlyos események történtek az elmúlt években. 2024 februárjában a Valparaíso és Vina del Mar térségét sújtó tűzvész 136 ember halálát okozta, és közel hétezer otthon semmisült meg. Ezt követően 2026 januárjában a Concepción és Penco térségében kialakult újabb tűz 21 ember életét követelte, miközben több mint kétezer lakóépület vált a lángok martalékává – írja a The Conversation.
A pirogeográfia szerepe fontosabb, mint valaha
Az ilyen katasztrófák megelőzéséhez alapvető fontosságú annak megértése, hogy milyen tényezők befolyásolják az erdőtüzek kialakulását, terjedését és pusztító erejét. Ezzel foglalkozik a pirogeográfia, amely a tüzek térbeli és időbeli viselkedését vizsgálja különböző léptékekben.
A modern kutatások két olyan technológiai megközelítést alkalmaznak, amelyek különösen hatékonyak az erdőtüzek hatásainak elemzésében. Az egyik a távérzékelés, amely műholdfelvételekre, hőkamerás érzékelőkre és légi megfigyelési rendszerekre épül. Ezek az eszközök lehetővé teszik ugyanis a korábbi tüzek hatásainak rekonstruálását, az új tüzek korai felismerését, valamint az aktív tűzesetek valós idejű nyomon követését is. A másik megközelítés a különféle szimulációs és előrejelző modellek alkalmazása. Ezek segítségével meghatározható, hogy egy adott tájszerkezet mennyire kedvez a tüzek kialakulásának és terjedésének, a kutatók pedig jobban megérthetik az erdőtüzek rendkívül összetett viselkedését.
A megszerzett ismereteket a területrendezésben és a földhasználati tervezésben is felhasználják annak érdekében, hogy
a települések és a természetes ökoszisztémák ellenállóbbá váljanak az egyre csak növekvő tűzveszéllyel szemben.
Az erdőtüzek nagyságának és hatásainak számszerűsítéséhez a kutatók műholdfelvételeket és fejlett elemzőeszközöket alkalmaznak. Az elemzések során két alapvető mutatót vizsgálnak, az intenzitást és a súlyosságot.
Az intenzitás azt fejezi ki, hogy a tűz mekkora energiát szabadít fel az égés során, vagyis milyen erővel ég. Ennek meghatározásával azonosíthatók a legforróbb, legveszélyesebb gócpontok. A súlyosság ezzel szemben azt méri, hogy a tűz milyen mértékű fizikai károkat hagy maga után. A műholdak különböző spektrális tartományokban készült felvételeinek elemzésével kimutatható a növényzet termelékenységének drasztikus csökkenése, amely jól jelzi, milyen nehezen képes regenerálódni az adott ökoszisztéma.
Jó példát szolgáltat erre a portugáliai Barroca Grande térségében 2025 augusztusában bekövetkezett tűz, illetve a Chilében 2026 januárjában pusztító erdőtűz. A NASA FIRMS hőkamerás adatait és az Európai Űrügynökség Copernicus Sentinel–3 műholdfelvételeit egyesítve a kutatók térben és időben is nyomon tudják követni a tűzeseményeket. A felvételek pedig drámai képet festenek, hiszen egyes füstoszlopok több száz kilométer hosszan nyúltak végig a légkörben. Az intenzitási adatok azt mutatták, hogy Chilében január 18-án a leégett teljes terület több mint 95 százaléka egyetlen nap alatt vált a lángok martalékává. Ez az úgynevezett robbanásszerű tűzviselkedés klasszikus példája, amikor a tűz olyan gyorsan terjed, hogy a hagyományos tűzoltási módszerek már képtelenek lépést tartani vele.
Annyi szerencsénk van, hogy ezek az elemzések fontos információkat szolgáltatnak a helyreállítási munkákhoz is. A kutatók ugyanis összevetik ezeket az adatokat az éghető növényzet típusával, a helyi időjárási viszonyokkal és a domborzati adottságokkal is. Ennek eredményeként pedig már olyan ökológiai helyreállítási terveket lehet kidolgozni, amelyek nemcsak a természet regenerációját segítik elő, hanem a mezőgazdasági területek jövőbeni ellenálló képességét is növelik. Legalábbis nagyon reméljük…
A kockázatok felmérése életeket menthet
Az erdőtüzek kockázatának értékelésében jelenleg két meghatározó megközelítés létezik. Az egyik a rövid távú előrejelzés, amelyet a mindennapokban is ismerhetünk a napi jelentésekből. Ezek az előrejelzések az aktuális meteorológiai viszonyokat és a helyi sérülékenységet együttesen értékelik. Erre a módszerre épül például az Európai Erdőtűz-információs Rendszer (EFFIS) is. A másik, hosszabb távú megközelítés az úgynevezett kvantitatív szimuláció. Ez a módszer ugyanis nem azt próbálja megjósolni, hogy mi történik másnap, hanem azt vizsgálja, hogyan lehet hosszú távon csökkenteni a kockázatokat és hatékonyabbá tenni a tervezést.
A kutatók az egyre melegebbé és szárazabbá váló tűzszezonok, illetve a tájhasználat változásainak – például a mezőgazdasági területek felhagyásának – várható hatásait empirikus és sztochasztikus modellek együttes alkalmazásával elemzik. Mindez meglehetősen érthetetlennek tűnhet első hallásra, azonban mindez ennél jóval egyszerűbb. Az empirikus modellezés ugyanis a korábbi tüzek tapasztalataiból tanul, vagyis azt vizsgálja, hogy a múltban milyen körülmények között keletkeztek és hogyan terjedtek a tüzek. A sztochasztikus modellezés ezzel szemben összetett algoritmusok segítségével több ezer lehetséges forgatókönyvet futtat le.
A kutatók először meghatározzák a tüzek kialakulásának okait, legyen az emberi vagy természetes eredetű. Ezután egy digitális tájmodellen több ezer elméleti tüzet indítanak el. A különböző éghajlati feltételek mellett lefuttatott szimulációk pedig végül valósághű képet adnak arról, hogy mely térségek lesznek leginkább kitéve az erdőtüzeknek.
Az eredmény olyan egyértelmű és jól használható mutatók összessége, amelyek nemcsak azt jelzik, hol alakulhat ki tűz, hanem azt is, hogy várhatóan milyen intenzitással és pusztító erővel fog terjedni.
Ez a szemléletváltás alapvető jelentőségű, hiszen lehetővé teszi, hogy a döntéshozók a katasztrófák bekövetkezése előtt cselekedjenek. Az adatok alapján ugyanis módosítható az erdők szerkezete és az éghető növényzet elrendezése, korszerűsíthetők az építési előírások, valamint olyan településrészek alakíthatók ki, amelyek eleve ellenállóbbak az erdőtüzekkel szemben.
Ezeknek a technológiáknak az igazi jelentősége azonban egy aktív tűzesemény során mutatkozik meg természetesen. Ilyenkor a tűzterjedési modellek ugyanis már nem hosszú távú tervezési eszközként szolgálnak, hanem az idővel folytatott verseny részévé válnak. Kiváló példát jelent erre a Kaliforniai Egyetem San Diegó-i campusának WIFIRE programja, amely valós idejű információkkal támogatja az erdőtüzek elleni védekezést.
A rendszer a közel valós idejű műholdas adatokat nagy felbontású meteorológiai előrejelzésekkel ötvözi, így képes megjósolni, hogy a tűz a következő órákban milyen irányban és milyen sebességgel fog terjedni.
Az operatív evakuáció egyik leghatékonyabb eszköze az úgynevezett izokrónok alkalmazása. Ezek olyan térképi vonalak, amelyek azt mutatják meg, hogy a tűz várhatóan 30, 60 vagy 90 perc múlva mely területeket éri el.
Amennyiben ezeket az előrejelzett vonalakat úgynevezett aktiválási pontokkal – például hegygerincekkel, közlekedési útvonalakkal vagy más jól azonosítható tereptárgyakkal – kombinálják, a katasztrófavédelmi szervek automatizálhatják a döntéshozatali folyamat egy részét. Ennek köszönhetően gyorsabban rendelhetik el a lakosság kitelepítését, hatékonyabban irányíthatják a mentési műveleteket, és jelentősen csökkenthetik az emberi életekben, valamint az anyagi javakban bekövetkező veszteségeket. Az életnél pedig – mint tudjuk – nincs fontosabb.
(Borítókép: Tűzoltó helikopter oltja el a tüzet a szicíliai Trapani város közelében 2026. június 17-én. Fotó: Alberto Lo Bianco / Anadolu / Getty Images)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!