Index - FOMO - Odavert a hőségnek a telt házas Duran Duran-koncert Budapesten

Bevallom őszintén, amikor éppen 40 éve megírtam barátommal egy kézikönyvben az akkori legnagyobb hype, a brit földről indult új hullám történetét, bemutatva a korszak mintegy 150 legfontosabb szereplőjét, köztük a már akkor oszloposnak számító Duran-fiúkat, álmomban sem gondoltam volna, hogy négy évtizeddel később még mindig ott fogok nekik csápolni az első sorokban. De ha new wave, akkor a Duran Duran nehezen kerülhető meg.

Némi csúszással, de azért háromnegyed 9-kor belecsaptak a húrokba, és nem is akárhogyan. Egy olyan bivalyerős, negyedórás kezdés jött, amivel letették a névjegyüket, hogy „figyu, gyerekek, lehet, hogy 40 éve toljuk, de még mindig nem felejtettük el, mit szeret igazán a közönség”.

Szóval indult a „Please please tell me now”-val, amit a színpad mögötti kivetítőn egy komplett mozgó képregény illusztrált. A két oldalsó kivetítő csak a Wild Boys félelmetes, horrorszerű varázsvilága alatt kapcsolódott be a buliba, de aztán maradt is, és szerencsére nem ugyanazt a zenészt lehetett mindig látni, hanem váltott vásznakkal dolgoztak. És persze, hogy ne feledjük, milyen koncerten vagyunk, érkezett az 1985-ös, 14. James Bond-film – A View to a Kill, magyarul a Halálvágta – főcímdala, totál megbolondítva a hátteret James Bond-filmsnittekkel.

Galéria: Duran Duran-koncert BudapestenFotó: Papajcsik Péter / Index

A nagy Simon Le Bon gratulált a magyaroknak

Mielőtt a jellegzetes farkasordítást imitálva el nem kezdődött a Hungry Like the Wolf, Simon Le Bon megállította a show-t egy percre, és szembedicsért bennünket, magyarokat, amiért áprilisban mertünk és tudtunk váltani, és sok erőt kívánt Pítő Mágyá miniszterelnöknek. Majd pedig beügettek a vérfarkasok a vásznon.

Ezt a négydalos, negyedórás felütést aztán követték az ismert és a kevésbé ismert Duran Duran-slágerek. Itt most meg kell állni egy pillanatra, és a szcenika mellett szót kell ejteni a hangzásról is. Bár jómagam a küzdőtér 10. sorában állhattam a színpad előtt, de ilyen pofátlanul jó hangzású keverést már régen hallottam. Amikor a slágerekben Roger Taylor dobszekcióján volt a sor, ügyesen a többi hangszer fölé emelték arra a 10-20 másodpercre. Ugyanígy kiugrasztották a borízű, kásásra kevert rövid gitárszólókat is. De mindig kiemelt hangszerepet kaptak a billentyű varázslójának, Nick Rhodesnak a betétei is. Hasonlót érdemelt ki a másik Taylor testvér, a basszista John is, aki fizimiskájával egy tisztességben megőszült brit punk nyugdíjasra hajazott, és mindezt elegánsan viselte.

Bár hűtöttek a Papp László Budapest Sportarénában, azért a szűk kétórás koncert alatt voltak ruhacserék is. Az énekes Simon Le Bon mindvégig formában maradt, és bár nem rohangált összevissza a színpadon, azért ruganyos mozgással „belakta” azt. A Duran Duran-alapítókat egy alkalmanként belépő szaxofonos és egy villámkezű szólógitáros egészítette ki. Mellettük két szépség vokálozott, de ha kellett, duettet énekeltek Le Bonnal, egyikük afroamerikai volt, a másikuk pedig ír.

Galéria: Duran Duran-koncert BudapestenFotó: Papajcsik Péter / Index

Direkt politizáló new wave buli

A koncertet a Duran Duran-rajongótábor, vagyis az 50+-os figurák villázták végig, érthető okokból minimális volt a Z generáció jelenléte. Aztán amikor az Ordenary Worldöt konferálta fel, ismét picit belepolitizált. Mindenkit emlékeztetett a néhány nappal korábban Venezuelában történt iszonyatos földrengésre, amelynek már vagy 500 halálos áldozata volt, egyben gyűjtésre, jótékonykodásra hívott fel mindenkit.

Minden elhangzott slágert nem lehet elemezni, de néhányat érdemes kiemelni, különösen a hozzájuk készült – engem itt-ott AI-generált produkcióra emlékeztető – kliptöredékeket. Ebben a sorban kiemelkedő volt a francia film noir megoldással operáló ballada, a The Chauffeur, vagy a komplett szektás felvonulást bemutató New Moon on Monday is.

Mint mindig a régi diszkókban, itt is ütött a The Reflex és simogatóan jól szólt a Careless Memories. Bár istenkáromlásnak hathat a Duran Durannel szemben, de volt egy 2-3 dalból álló, kissé funkysra húzott szett is benne, amelyet zömében a Notorious című slágerükre fűztek fel. Már majdnem a záráskor játszották el a Girls on Film slágert, amely messze kiemelkedett a koncerten felvonultatott dalok előadásmódjából. Keményre, feszesre húzott betétekkel újították meg, ami így – szerintem legalábbis – sokkal jobban szólt, mint az eredeti változat.

A kétórás buli a Save a Prayerrel érkezett el az első ráadásig, amelyben aztán a Rióval mosták fel az összes, a gyönyörűségtől könnyes szemekkel csápoló, ugráló, fejét rázó, egykor csinibaba rajongójukat. Összességében ez tényleg egy fergeteges buli volt, ahol mondhatnánk, hogy nyomtalanul múlt el 40 év a Duran Duran tagjain, és ugyanolyan energiával tolták le a show-t, mint a ’80-as években. Bízom benne, hogy ezek után nem kell újabb 14 évet várni, amíg megint eltalálnak Budapestre.

(Borítókép: Duran Duran-koncert Budapesten 2026. június 28-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)