A közösség Pascal Schreiber svájci, Michael Goldade amerikai, valamint Michel Poinsinet de Sivry és Marc Hanappier francia papot szentelte püspökké a svájci Écône-ban, több ezer hívő jelenlétében. A szertartást Alfonso de Galarreta és Bernard Fellay vezette – mindketten azok közé a püspökök közé tartoznak, akiket még 1988-ban Marcel Lefebvre szentelt fel pápai engedély nélkül. A testvérület azzal indokolta a mostani lépést, hogy „szent kötelessége” biztosítani a püspöki utódlást, mert a korábbi püspökök közül már csak ketten élnek, és nélkülük a papok felszentelése, valamint a bérmálások kiszolgáltatása veszélybe kerülne.
A szenteléseket közvetlenül megelőzően XIV. Leó pápa személyes levelet küldött Davide Pagliaraninak, az SSPX legfőbb elöljárójának. A pápa ebben elismerte a közösség liturgikus hűségét, papi képzését és a katolikus hagyomány iránti elkötelezettségét, de világosan figyelmeztetett: „kérem, forduljanak vissza”. Leó pápa szerint a pápai jóváhagyás nélküli püspökszentelés „rendkívüli súlyú bűn”, amely sérti Krisztus egyházának egységét, és súlyos lelki következményekkel járhat a hívekre nézve, tehát már előre a formális szakadás veszélyéről beszélt.
Ennek ellenére a csaknem négyórás, latin nyelvű szertartást az écone-i szeminárium területén mintegy 16 500 hívő jelenlétében tartották meg. Különös mozzanatként említik, hogy a szertartás elején az egyik új püspök latin esküjében név szerint említette XIV. Leó pápát, és hűséget fogadott Péter apostol székének. Ez jól mutatja a testvérület sajátos álláspontját: miközben a pápa akaratával szembemennek, továbbra sem tekintik magukat Rómától elszakadtnak.
Kik azok a piuszosok, és honnan ered a konfliktus?
A Szent X. Piusz Társaságot 1970-ben alapította Lefebvre érsek, közvetlenül a Második Vatikáni Zsinat után. A közösség célja saját meghatározása szerint „szent papok képzése” és a „csorbítatlan katolikus hit” továbbadása. Világszerte ma több mint 700 papjuk van, öt szemináriumot működtetnek, és több mint hatvan országban vannak jelen. Saját meghatározásuk szerint nem szakadárok, hanem a katolikus hagyomány őrzői.
A Szent X. Piusz Társaság nevét X. Szent Piusz pápáról kapta, aki 1903 és 1914 között vezette az egyházat, és a modernizmus elleni harc egyik legfontosabb alakjaként vált ismertté. Jelmondata – Omnia instaurare in Christo („Mindent helyreállítani Krisztusban”) – ma is a testvérület alapelve. A modernizmusellenesség, a doktrinális szigor és a hagyományőrzés a kezdetektől identitásképző náluk.
A vita gyökere a Második Vatikáni Zsinat (1962–1965), amely az egyik legnagyobb fordulópont volt a modern katolicizmus történetében.
A zsinat lehetővé tette, hogy a mise ne kizárólag latinul, hanem a hívek anyanyelvén is bemutatható legyen; erősebb hangsúlyt adott a vallásszabadságnak, az ökumenikus párbeszédnek, valamint a más vallásokkal való kapcsolatnak. A reformok hívei ezt az Egyház szükséges megújulásának tekintették.
A tradicionalisták viszont úgy látták, hogy ezzel az Egyház túlságosan alkalmazkodott a modern világhoz. A leglátványosabb törésvonal a liturgiában jelent meg: a régi, úgynevezett tridenti mise és az új, zsinat utáni Novus Ordo között. A piuszosok szerint az új liturgia kevésbé hangsúlyozza az áldozati jelleget, túlzottan leegyszerűsített, és ezzel együtt teológiai bizonytalanságokat is behozott. A reformpárti katolikusok szerint viszont a lényeg nem változott, csak a forma vált érthetőbbé és közelebbivé a hívek számára.
Miért ennyire súlyos a mostani lépés?
A Szent X. Piusz Társaság és Róma közötti konfliktus 1988-ban mélyült el igazán, amikor alapítójuk, Marcel Lefebvre francia érsek – a Szentszék kifejezett tiltása ellenére – négy püspököt szentelt fel pápai megbízás nélkül. A döntést akkor II. János Pál pápa az Ecclesia Dei apostoli levélben „skizmatikus cselekménynek” minősítette. Ez azért volt különösen súlyos, mert a katolikus egyházban
a püspöki rend továbbadása a pápával való egységhez kötődik: ha valaki ezt tudatosan megkerüli, az az egyházi közösség megbontásának számíthat.
A skizma – vagyis az egyházszakadás – nem feltétlenül új egyház alapítását jelenti, hanem azt, hogy valaki megszakítja a teljes jogi és lelki közösséget a római pápával. Ennek klasszikus következménye az úgynevezett latae sententiae kiközösítés, vagyis az automatikusan beálló exkommunikáció: ilyenkor külön ítélet nélkül is beállhat a legsúlyosabb egyházjogi büntetés.
A Szent X. Piusz Társaság ezt azonban a mai napig vitatja. A testvérület szerint sem 1988-ban, sem most nem lázadás történt, hanem „szükséghelyzet” miatti cselekvés: vagyis
álláspontjuk szerint a hit, a hagyományos liturgia és a szentségi élet folytonosságának megőrzése tette szükségessé a püspökszenteléseket.
Erre hivatkozva közölték most is, hogy az esetleges vatikáni büntetéseket érvénytelennek tekintik.
XVI. Benedek pápa 2009-ben feloldotta az 1988-ban felszentelt püspökök kiközösítését, ezzel megpróbálva megnyitni az utat a kiengesztelődés felé. Később Ferenc pápa további gyakorlati engedményeket tett: például érvényesnek ismerte el az SSPX papjainál végzett gyónásokat, és bizonyos esetekben a házasságkötéseknél is lehetővé tette a közreműködésüket.
Mindez azonban nem jelentette a testvérület teljes kánonjogi rendezését: a Szent X. Piusz Társaság máig nincs teljes jogi közösségben a Szentszékkel.
Mi várható most?
A Vatikán a következő napokban várható hivatalos állásfoglalásában ismét megállapíthatja, hogy az új püspökökre és a szentelést végző püspökökre automatikusan beállt a kiközösítés. Ez lenne a legközvetlenebb és legszigorúbb egyházjogi válasz, amely világossá tenné, hogy Róma a mostani lépést is az egyházi egység súlyos megsértéseként értelmezi.
Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a Szentszék – XVI. Benedek pápa és Ferenc pápa korábbi, inkább a kiengesztelődést kereső irányvonalát folytatva – egyelőre nem zárja le végleg a párbeszéd lehetőségét. A legsúlyosabb forgatókönyv azonban az lenne, ha Róma formálisan is kimondaná: a mostani püspökszentelések már nem pusztán jogsértő, hanem ténylegesen skizmatikus cselekmények. Ez azt jelentené, hogy a Szent X. Piusz Társaság és a katolikus egyház közötti, évtizedek óta feszült viszony újabb, minden eddiginél mélyebb törésponthoz érkezett.
(Borítókép: Az újonnan felszentelt püspökök: Pascal Schreiber, Michael Goldade, Michel Poinsinet de Sivry és Marc Hanappier a katolikus püspökszentelési szertartáson a X. Szent X. Piusz Társaság Nemzetközi Szemináriumában, Écône-ban, 2026. július 1-jén, Svájcban. Fotó: Harold Cunningham / Getty Images)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!