Eredetileg 1985-ben Mike Thomson geológus talált rá egy őskövületre a James Ross-szigeten. 1985. december 9-én jegyzetfüzetébe le is jegyezte a felfedezést: „Egy óriási hüllő csigolyája. Körülbelül 10 centiméter átmérőjű.”
Eddig a történet még nem is annyira különös, azonban a BBC-nek Mark Evans, a British Antarctic Survey cambridge-i gyűjteményvezetője nyilatkozott arról, pontosan hogyan is találtak rá a fosszíliára – ami pedig bizony nem hétköznapi.
Néha csak akkor bukkansz rá ilyen dolgokra, amikor elkezdesz azon gondolkodni, hogy »mi van ebben a fiókban?«, és eltűnődsz azon, »milyen érdekesen néz ki«.
Thomson csapata arra a következtetésre jutott a geológus jegyzetei alapján, hogy a fiók mélyéről előkerült csont egy tengeri hüllőhöz tartozik, azonban Evans, ahogy meglátta a csontot, azonnal tudta, hogy a csigolya egy dinoszauruszé. Ezért rögtön fel is hívta a Természettudományi Múzeum egyik munkatársát, hogy feltételezését megerősítse.
A múzeum dolgozója rámutatott, hogy a csigolya egyik oldalán lévő mélyedés és a másik végén található kerekded dudor is arra utal, hogy több ilyen csigolya egy sor gömbízületet alkotott. Ezen tulajdonságok kombinációja pedig teljesen egyedi jellemzője a titanoszaurusz-fajtáknak.
Erdélyben is találtak már titanoszauruszt
Ezeket a dinókat pedig már viszonylag jól is ismerhetjük, ugyanis összesen több mint 100 titanoszauruszt fedeztek már fel. 1877-ben az angol geológus Richard Lydekker nevezte el hivatalosan Titanosaurus indicusnak a négylábú, hosszú nyakú növényevőt. A titanoszauruszok a mai Dél-Amerika területén voltak a legelterjedtebbek, és valószínűleg ez a hosszú nyakú faj maradt fenn a legtovább a dinoszauruszok között. A tudósok szerint a legnagyobb példányok meghaladták a 60 tonnás súlyt és körülbelül 30 méter magasak lehettek.
Az első Kárpát-medencében felfedezett titanoszauruszhoz tartozó csontokra az őslénykutató Nopcsa Ferenc nővére talált rá. Ezt az 5-6 méteres egyedet Magyarosaurus dacusnak nevezték el. 2025-ben is azonosított Erdélyben egy nemzetközi kutatócsoport két példányt, amelyek a Petrustitan hungaricus és az Uriash kadici nevet kapták. Az előbbi 3-4 méter, az utóbbi 9-11 méter magas lehetett. A titanoszauruszok változó méretéről Csíki-Sava Zoltán, a kutatásban részt vevő magyar szakértő 2025-ben a következőt nyilatkozta:
A nagy testű növényevők szigeti környezetben kisebbé válnak, mivel kevesebb az élőhely és az élelem, ami arra sarkallja az állatokat, hogy alkalmazkodjanak.
Az Antarktiszon talált csigolya méretéből a szakértők becslése alapján a megtalált titanoszaurusz 7 méter magas lehetett. Valószínűleg egy fiatal dinoszauruszhoz tartozhatott, vagy Csíki-Sava megállapítása alapján egy szigetvilághoz alkalmazkodott egyedről lehetett szó. Az antarktiszi titanoszaurusz megközelítőleg 82 millió évvel ezelőtt élhetett a késő krétakor során, amikor az Antarktiszt még buja erdők borították.
Ma ez a fiókban talált őskövület fontos helyet foglal el az antarktiszi kutatások között, 1985 után ugyanis más dinoszaurusz-maradványokat is felfedeztek, de továbbra is kevés lelet áll rendelkezésre a vastag jégréteg miatt. Ez a felfedezés azonban most segíthet többet feltárni arról, hogyan élhettek ezek az állatok egy olyan területen, amiről ennyire kevés információval rendelkezünk.
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!